A csóré, meztelen, csupasz, pőre szavak ugyanazt jelentik. Legalábbis az értelmező szótár szerint. Autó, kocsi – szintén egymás szinonimái.  Vagy mégsem? Gyerekkoromban Tímár Györgynek volt egy kabarétréfája, ahol Brachfeld Siegfried megkérdezte partnerét, hogy

- Mi a különbség a húzni és a vonni között?
- Semmi. - volt a válasz.
- És a rejteni, meg a dugni között?
- Semmi.
- Na, akkor add ide a rejtővonót!
- A MICSODÁT?!
- Rejtővonót…
- Ja, hogy a DUGÓHÚZÓT!  

Ezen rövid bevezető után már kitalálta a Kedves Olvasó, hogy jelen írásomban PŐREKOCSIKRÓL lesz szó. 

Több, mint három és fél évtizeddel ezelőtt, kezdő vasútrajongó koromban az ország legrövidebb és legtitokzatosabb vasútvonala alighanem a Tiszakécskei Úttörővasút volt. Abban a ma már alig elképzelhető, internet nélküli világban e kisváros vasútja szinte teljesen ismeretlen volt számunkra, sokáig még a MÁV hivatalos menetrendkönyvében sem szerepelt. Szerencsére apám sokat tudott Magyarország vasútjairól, így nem volt előtte ismeretlen ez a keskeny nyomközű sínpálya sem. Vele jutottam el először a lakóhelyünktől nem messze található településre és együtt próbáltuk ki az akkor még szinte steril megjelenésű kisvasutat (a balra látható felvétel akkor készült). Később aztán néhány alkalommal már egyedül is meglátogattam a mind kopottasabb megjelenésű létesítményt, mígnem egy alkalommal már csak kocsiszínbe zárt járműveket és rozsdás síneket találtam ott. Aztán néhány évvel ezelőtt vettem hírét, hogy a város önkormányzata Csipkerózsika-álmát alvó kisvasútja felébresztését tervezi. Első nekifutásra ezt, ismerve a hazai viszonyokat, hittem is meg nem is, azonban egy idei szeptemberi híradás végképp eloszlatta a kételyeimet, amelyben az állt, hogy megkezdődött a vonal újjáépítése. Ennek örömére hosszabb kihagyás után ismét a népszerű üdülőhelyre utaztam, hogy saját szememmel bizonyosodjak meg a hír valódiságáról. E a hozzászólásban az október 19-én rögzített állapotokat mutatom be.

Meggyőződésem, hogy a bejegyzés címét alkotó kifejezés a saját találmányom. Persze lehet, hogy tévedek, hiszen a lentebb bemutatásra kerülő helybenországjárást nem csak jómagam, hanem meglehetősen sokan műveltük. Az akció azonban nem helyben volt, el kellett utaznunk Szarvasra, ahol a Mini Magyarország elnevezésű interaktív szabadtéri kiállítást látogattuk meg. November 7-ére, korábbi pirosbetűs ünnepünkre az időjósok szép időt ígértek, s bár a nap ködösen indult, mikor félúton jártunk, valóban kisütött a nap is. Velünk volt a kisunokánk is, bíztunk benne, hogy ő is élvezni fogja a kirándulást. Úgy gondolom, a Mini Magyarországot nem kell bemutatnom, de ha valaki mégsem tudná, miről is van szó, nos ez egy szabadtéren, parkosított környezetben elkészített bemutató, ahol nevezetes épületek és egyéb objektumok kicsinyített másai láthatók. Jónéhány esztendővel ezelőtt, akkor még unoka nélkül, már megtekintettük ezt a különleges kiállítást, az 2013. április 10-én megnyílt létesítményre azonban szinte rá sem ismertünk. A területen akkor viszonylag kevés kiállított tárgyat láthattunk meglehetősen szellős elhelyezésben, most viszont jóval több épület sorakozik a sétautak mentén. A bemutatót - jó idő esetén - működő hajók, vonatok teszik még érdekesebbé, ezen hozzászólásban elsősorban ez utóbbiak bemutatására szorítkozok.

Nem hagyományos túrázásra indultunk azon az október végi kissé ködös reggelen, hanem egy "félhalott" állapotban lévő vasútvonal emlékére indított vonatozásra. Ha egy harmadik alkalommal megrendezett rendezvény esetében beszélhetünk hagyományról, akkor október 24-én a hagyományoknak megfelelően ismét elindult Somogyország vicinálisának emlékvonata. Ez a mellékvonal a MÁV menetrendjében 37-es számmal jelölt, Balatonszentgyörgyöt Somogyszobbal összekötő vaspálya, amelyet az egykori Somogyvármegyei Egyesült HÉV részeként 1893. október 24-én vehette birtokba a nagyközönség. A vaspálya napjainkban kizárólag a teherforgalmat szolgálja, utasszállító vonat csak nagyon ritkán, külön megrendelés alapján közlekedik errefelé. A menetrend szerinti személyforgalom a 2009/2010 évi menetrend életbe léptetésétől, 2009. december 13-tól szünetel, bár ez a hivatalos megnevezés nagy valószínűséggel egyenlő a megszüntetés kifejezéssel. Az emlékvonatok szervezői a vasútvonal fontosságára, a személyszállításban rejlő kiaknázatlan lehetőségekre próbálták felhívni a figyelmet, az első két alkalommal a vonatok helybeliek ünneplése közepette szinte diadalmenetben vonultak végig az 59 kilométer hosszú vonalon. Sajnos mindez már csak múlt időben mondható el, a pályatest az idén ősszel sérülései miatt már csak egy szakaszán járható.

2017. szeptember 2-án, szombaton a Nosztalgia kft gőzvontatású különvonat közlekedését hirdette meg a (Buda)Pest - Cegléd - Szolnok vasútvonal 170 éves jubileuma alkalmából, a program szerint a szerelvény a Szolnokon megtartott ünnepi aktus után tovább közlekedett az akkor éppen az első születésnapját ünneplő Reptár repülőmúzeumba. Az már csak a hab volt a tortán, hogy éppen ugyanarra a napra esett a Szolnok város napja elnevezésű eseménysorozat, így a vonat utasai számos szórakozási lehetőség közül választhattak a Tisza és a Zagyva összefolyásánál elterülő városban. A különvonatra annyian jelentkeztek, hogy az utazásszervező cég végül egy másik vonat indítását is megszervezte, így a jeles évforduló megünneplése igazán méltóra sikeredett. A parádés eseményen magam is megjelentem, élményeimről pedig be is számoltan ezen az oldalon. Azt hiszem, nyugodt szívvel állíthatom, hogy aki vette a fáradságot és akár csak a vonatok mozgását kísérte figyelemmel, akár csak a vidám forgatagok egyikét kereste fel, kiválóan érezte magát. Akkoriban úgy gondoltam, ez egy egyedi, megismételhetetlen esemény volt, azonban a Nosztalgia kft-nél - szerencsére - másként vélekedtek, és a következő esztendők szeptemberének első szombatjain újra indítottak különvonatos utakat Szolnokra. Nem volt ez másként az idén sem, ráadásul a szervezők ez évre igazi csemegével rukkoltak elő: a vonat továbbítását ugyanis két 424-es gőzmozdonyra bízta. Ezekhez csatlakozott Szolnokon, igaz, csak néma szemlélőként a nevezetes mozdonysorozat egy harmadik képviselője.

Éppen egy héttel a nagy port kavart második észak-balatoni retró hétvége után egy újabb, némileg hasonló rendezvény csábította a vasútbarátokat és -fotósokat. Mindkét eseményen nosztalgikus járművekkel lehetett utazni, azonban a hasonlatosság ebben ki is merült. Míg a Balatonnál retró, azaz régies hatást keltő, de a mindennapos forgalomban folyamatosan részt vevő mozdonyok és kocsik közlekedtek közforgalmú személyvonatokként, addig a második, a főváros keleti peremén megrendezett rendezvényen a napi közlekedésben részt nem vevő, ritkán látható, valamint valódi nosztalgia-motorvonatok "járkáltak" különvonatként. Maga a főrendezvény a Budapesti Helyi Érdekű Vállalat (BHÉV) 133 éves fennállása alkalmából került megrendezésre a Kerepes község területén található Szilasligeten, ahova a menetrend szerinti járatokon felül három további szerelvény szállította az érdeklődőket. Bár elég későn jutott tudomásomra ez az esemény, mint ahogy a Cinkota - Kerepes - Mogyoród útirányon át közlekedő nosztalgiavonatok menetrendje is, mivel aznap szerencsére éppen szabadnapos voltam, időt tudtam szakítani, hogy néhány fénykép elkészítése erejéig a helyszínre utazzak.

Néhány évvel ezelőtt nagy szenzáció volt, amikor a közforgalomból már két évtizede kikopott legendás Nohab-mozdonyok egy példánya, a 2761 017, azaz a volt MÁV M61 017 ismét menetrend szerinti személyszállító vonatot továbbított utolsó törzsvonalán, az észak-balatoni vasútvonalon. Az egész nyáron át minden hétvégén közlekedő egy pár vonat kedvéért sokan zarándokoltak el a magyar tenger partjára, még külföldről is érkeztek a sorozat rajongói. Az akció folytatásaként 2018-ban személyszállító vasúttársaságunk a Nosztalgia Kft-vel karöltve csapott egy régimódi hétvégét, amikoris néhány előre meghirdetett vonat élére az eredeti megjelenésére visszakapott M61, illetve M62 sorozatú gépek kerültek. A sikeren felbuzdulva a következő évben a MÁV-Start már két hétvégére kiterjesztve tartotta meg a régimódi, vagy népszerű nevén mondva retró napokat, újdonságként pedig a hazai gyártású M40-es sorozat is bekerült a vontatójárművek kínálatába. Aztán az idei év elején megérkezett a koronavírus, minek hatására a vasútrajongók és -fotósok népes tábora izgalommal várta, hogy vajon lesz-e folytatása az idén is a hagyománynak? Érdekes módon először egy német fórumon röppent fel az hír, hogy igen, meglesz, azonban a program hivatalos meghirdetésére még várni kellett. A két hétvége pontos menetrendje június közepén vált ismertté, és a benne foglaltaktól még a legkényesebb vasútbarátoknak is elállt a lélegzete. Jómagam mindkét korábbi alkalomkor részt vettem egy-egy régimódi napon, az idén pedig az első napon utaztam oda. Bár az időjárás (a fotózás szempontjából) nem volt a legjobb, legalább nem áztam meg, mint ahogy az tavaly és tavalyelőtt történt.

Az előző hozzászólás szerzőjéhez, crash-hoz hasonlóan én sem szívesen hozom szóba a koronavírust, azonban mivel jelenleg ha tetszik, ha nem, egyelőre mindennapjaink - de remélhetően hamarosan már csak történelmünk - részét képezi, úgy gondolom, a téma megkerülhetetlen. Jómagam szerencsére nem itthonról dolgozom, ezért a mozgásigényem a kijárási korlátozás alatt is valamennyire kielégítésre került. A munkába járás is egyfajta utazásélmény, azonban mégsem az igazi, tehát a kisebb-nagyobb kirándulások az időjárás javultával párhuzamosan egyre jobban hiányoztak. Ezért aztán a korlátozás Pest megyei feloldását követően hamarosan be is terveztük az első kiruccanásunkat. Az index fórumán többen is szuperlatívuszokban emlegették a Gyöngyösről kiinduló keskeny nyomközű vasút járműparkjának kinézetét, és mert valamiféle vaspályához szerettük volna ezt az utat megtenni, ezért úgy döntöttünk, a mátraaljai város lesz az úticél. Időpontnak az első "szabad" hétvége szombatját választottuk, azonban erről bizonyos kényszerítő körülmény miatt le kellett tennünk. Szerencsére a Mátravasút egyike azon hazai kisvasutaknak, amely naponta közlekedik, így túránkat egy nappal előrehozva már pénteken nekivágtunk az útnak. Persze a dolognak hátulütője is volt, mégpedig az, hogy napi forgalom csak a Mátraházára vezető fővonalon van, a Szalajkaházig húzódó mellékvonalon ilyenkor még csak csak hétvégeken járnak a vonatok. Így meg kellett elégednünk azzal, hogy csak egy szerelvényt láthatunk. Mindezeket egybevéve végül kiderült, hogy jó döntést hoztunk és végül nem csak egy szerelvénnyel találkoztunk.