Éppen egy héttel a nagy port kavart második észak-balatoni retró hétvége után egy újabb, némileg hasonló rendezvény csábította a vasútbarátokat és -fotósokat. Mindkét eseményen nosztalgikus járművekkel lehetett utazni, azonban a hasonlatosság ebben ki is merült. Míg a Balatonnál retró, azaz régies hatást keltő, de a mindennapos forgalomban folyamatosan részt vevő mozdonyok és kocsik közlekedtek közforgalmú személyvonatokként, addig a második, a főváros keleti peremén megrendezett rendezvényen a napi közlekedésben részt nem vevő, ritkán látható, valamint valódi nosztalgia-motorvonatok "járkáltak" különvonatként. Maga a főrendezvény a Budapesti Helyi Érdekű Vállalat (BHÉV) 133 éves fennállása alkalmából került megrendezésre a Kerepes község területén található Szilasligeten, ahova a menetrend szerinti járatokon felül három további szerelvény szállította az érdeklődőket. Bár elég későn jutott tudomásomra ez az esemény, mint ahogy a Cinkota - Kerepes - Mogyoród útirányon át közlekedő nosztalgiavonatok menetrendje is, mivel aznap szerencsére éppen szabadnapos voltam, időt tudtam szakítani, hogy néhány fénykép elkészítése erejéig a helyszínre utazzak.

113 év egy vasút esetében nem kiemelkedően magas "életkor", egy ehhez hasonló nem kerek évfordulót általában nem is szoktak látványosan megünnepelni. Hogy mért döntött úgy a BHÉV vezetősége, hogy most mégis legyen megemlékezés a 133 éves évfordulóról, nem tudom, de csak köszönni tudom a döntést. És hogy mire utal az a bizonyos 133 év? Nos, arra, hogy az első budapesti HÉV-vonalat 1887. augusztus 7-én adták át a forgalomnak. A 10 km-es pálya a Közvágóhíd megálló és Soroksár között húzódott, a sínpárt később meghosszabbították Ráckevéig, az ünneplésre mégsem ezen évfordulós, hanem a Gödöllőre vezető a vonal mentén került sor. Ez utóbbi pályavonal első részlete Budapest-Keleti pu. és Cinkota között 1888 nyarára készült el, míg a teljes, Gödöllöig vezető vaspálya 1911-re épült meg. A vonatokat kezdetben gőzmozdonyok cibálták, de rövid időn belül átálltak a villamos vontatásra. E reláció érdekessége, hogy a vonalon a mai napig balforgalom szerint közlekednek a vonatok, ami könnyen megtévesztheti a vonalon csak ritkán, alkalmilag utazókat.  

Jómagam Cinkotán kezdtem a programot. A korábban önálló település, majd 1936. május 1-jétől Budapest egyik városrésze elágazóállomásán található a vasútvonalat kiszolgáló vontatási telep. Mivel nyílt napot nem tartottak, ide nem volt mód bemenni, azonban a kerítés mellől le tudtam fényképezni a kocsiszín udvarának közepén álldogáló 87-es pályaszámú vontatót. Jól látható, hogy a jármű a BHÉV-nél rendszeresített középütköző mellett a nagyvasútnál használatos sarokütközőkkel és csavarkapoccsal is rendelkezik. Ez annak köszönhető, hogy 1951-ben - három társával egyetemben - a győri Magyar Vagon- és Gépgyár mozdonynak építette, az ezekkel tíztagúra bővült L VII sorozat nagyrészt a BHÉV-nél egykor jelentős mértékű teherforgalomban vett részt.

A fentebb bemutatott L VII sorozatot bölcs előrelátással úgy rendelték meg, hogy utastérrel is rendelkezzék, így szükség esetén személyvonatok elé is befogható legyen. E tulajdonságát régebben ki is használták, de a DL XVI sorozatú, kifejezetten tolatásra és tehervonatozásra kifejlesztett dízelmozdonyok is részt vettek utasszállító szerelvények vontatásában. E járműveket - melyek megegyeznek a MÁV M44-es sorozatával - használtan vásárolta a BHÉV különböző iparvasutaktól, majd egy részüket később eladta. Hogy pontosan hány példány található még a BHÉV állagában, nem tudom, csak annyit tudok, hogy egyikük a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeum kiállítási tárgya, egy másikat itt, Cinkotán sikerült lencsevégre kapnom. A középütközővel is felszerelt gépek, akárcsak a fentebb bemutatott villamos mozdony, manapság főleg üzemi célú meneteket teljesít a BHÉV vonalhálózatán.

Az állomáson egy kiállított mozdony is található, amelyet azonban ezúttal nem láthattam. Az objektum körbe van állványozva, a kíváncsi szemek elől rejteket nyújtó ponyva résein belesve azonban azt tapasztaltam, hogy éppen külső, optikai felújítást végeznek rajta. Közben beérkezett egy vonat Csömörről, amely rövid tartózkodás után már indult is tovább az Őrs vezér téri végállomásra. A pályaudvar közvetlenül a Miskolcra vezető 3-as főút mellett, meglehetősen szűk helyen üzemel. Ennek köszönhetően a peronok elhelyezésére is csak kompromisszumok árán, meglehetősen szerencsétlen módon volt lehetőség. Aki csak alkalmilag száll itt vonalra, könnyen zavarba jöhet, és akár az is előfordulhat, hogy rossz helyen várja a vonatát, melyet végül csak egy elkeseredett sprint árán érhet el.

A 133 éves évforduló alkalmából 15 percen belül három különvonat startolt Cinkotáról. Elsőként, háromnegyed tízkor a 117 187 és 117 289 kettőse hagyta el az állomást. Bár a hangosbemondás nosztalgiavonatnak titulálta, ez a vonat valójában inkább csak érdekességnek számít. A BHÉV az elmúlt év tavaszán vette át a MÁV-Starttól az 1980-ban, illetve '86-ban az akkori Csehszlovákiában található Tatra Studenka gyárban épített Bz-sorozatú járműveket. Bevetésüket a BHÉV-nél a jelenlegi hálózat talán egyetlen nem villamosított szakaszát tartalmazó Csömör és Kerepes relációban tervezték. Ezen a jelenleg részben forgalommentes vonalrészen korábban kísérleti jelleggel már volt személyvonati közlekedés, amiről anno dazumal itt, a Vonatmagazinban be is számoltam.

Az idézett, tavaly februári hozzászólás nagyrészt aktuális, de több olyan felvételt is tartalmaz, amely napjainkban már történelem. Ez utóbbi kategóriába tartozik a gödöllői, mára már lebontott állomásépület és a Desiro motorvonatoknak a BHÉV vonalain történő közlekedése is. A másodszorra, 9,52-kor elindult szerelvény által képviselt M VIII sorozat sem jár már régen errefelé, de máshol sem, mivel csak egyetlen, a 251-es pályaszámú működőképes példány maradt meg belőle. A jármű 1952-ben gördült ki a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzem kapuján, a sorozatgyártás során összesen tizennégy példány épült az áramvonalas megjelenésű sorozatból. Az M VIII 251 jelenlegi megjelenését a múlt század 60-as éveinek közepén az eredeti gyártó üzemben megejtett korszerűsítésnek köszönheti.

Az utolsó, azonban mindenképpen legérdekesebb nosztalgiajárat három perccel 10 óra előtt hagyta el Cinkotát. A DM XII sorozatú, M297 pályaszámú, de általánosan Boros Béniként ismert motorkocsi kerülő úton, Csömör érintésével közlekedett. Őt nem a cinkotai állomásnál, hanem a Kistarcsai Kórház nevű megállóhely közelében örökítettem meg, nem sokkal azután, hogy a csömöri ágról az ún. kavicsbányai szakaszon át visszakanyarodott a gödöllői fővonalra. A megálló nemcsak a kórházat szolgálja ki, rövid sétával megközelíthető onnan egy nagykiterjedésű bevásárlóközpont is. Ennek kiszolgálását látta volna el a fentebb említett bevásárlójárat, azonban - tudomásom szerint - a vártnál kisebb érdeklődés miatt a Csömör - Kerepes viszonylat végül nem jutott túl a kísérleti stádiumon.

Budapestet, majd Kistarcsát is elhagyva hamarosan Kerepesre érkeztem, melynek állomásán még ott várakozott a Boros Béni motorvonat. A pályaudvart érdekes kettősség jellemzi. A vágányelrendezés egy korábbi időszak emlékét őrzi: a mai napig megvan a rakodóvágány, holott a BHÉV-en 1996 óta nincs teherforgalom. A kezdőpont (vagyis az Örs vezér tér) felé eső végén központi kezelésű váltók vannak, miközben a túlsó, vagyis a végponti végen elhelyezkedő kitérőket a forgalmista dobálja, aki valamennyi vonatot meneszt is, mivel kijárati jelzők nincsenek. Ugyanakkor a hangosbemondást számítógép vezérli. A nosztalgia motorvonat a 3. vágányra érkezett, s valószínűleg a késése miatt meg kellett várnia és előre engednie a következő menetrend szerinti vonatot.

A hozzászólás elején már említettem, hogy volt némi hasonlóság a Balatonnál megrendezett retró-hétvégék és a jelen esemény között. Nos, a hasonlóságok közé tartozott a vonatok esetenként nem csekély késése is, ami ugyan az észak-balatoni vasúton mindennapos jelenségnek tekinthető, de a BHÉV-re - úgy gondolom - kevéssé jellemző. Nos, a Boros Bénivel kiadott nosztalgiamenet Kerepesről 26 perc késéssel indult tovább, de szintén elverődött az M VIII-as motorvonat is, amelynek már az érkezésem előtt el kellett volna mennie visszaútban, Cinkota felé. Mivel nem tudtam előre, mikor fog megérkezni, kisétáltam a továbbvezető vonal mellett, hogy a hamarosan visszatérő Boros Béniről is képet tudjak készíteni. Ekkor bukkant fel a kerek félórás késéssel vágtató M VIII 251, amit így nem túl szerencsés pózban sikerült megörökítenem.

A hangulatos erdei szakasz mellett csupán még néhány percet kellett várakoznom, amikor befutott a Szilasliget mh-ről tolt menetben visszaérkező öreg motorvonat is. Az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak (ACsEV) első vezérigazgatója után Boros Béninek elnevezett motorkocsi-sorozat az aradi Weitzer-gyárban épült az említett vasúttársaság részére 1906-07-ben. A BHÉV 1959-ben az akkor már a MÁV kötelékében szolgáló járművekből, eredetileg az akkor megnyitott, nem villamosított Csepel és Csillagtelep közötti vonala számára hatot vett át. Később a DM XII-es sorozatjellel ellátott járművek szétszóródtak a hálózaton, visszaemlékezések szerint a gödöllői vonaton is előfordultak gyorsvonatként. Selejtezésük 1970 táján zajlott le, egyedül az M297 maradt meg, amely a BKV kezelésében lévő szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeum egyik büszkesége.

Visszatérve az állomásra egy árnyas padon pihentem ki az izgalmakat és fáradalmakat, miközben elmajszoltam egy tepertős pogácsát. Már éppen készülődtem a továbbinduláshoz, amikor Szilasliget felől mindössze tíz perces késéssel beesett a Bz-duó. A szerelvény, bár akár a nyíltvonali megállóhelyen is vissza tudott volna fordulni, az M VIII-ashoz hasonlóan a következő állomásig, Mogyoródig közlekedett és onnan indult vissza Cinkotára. Erre valószínűleg forgalomszervezési okok miatt volt szükség. Valamennyi különvonat gyorsjáratként közlekedve csak Kerepesen és Szilasligeten, valamint a Csömör akerülő útirányon át közlekedő vonatok Csömör állomáson álltak meg. Kivétel ez alól a Boros Béni volt, amely egész nap Kerepes és Szilasliget között ingázott.

Mogyoród nevét világszerte ismerik az autósport rajongói a határában felépített Forma-1-es versenypálya okán. Jómagam azonban nem emiatt látogatta a településre, hanem azért, mert a BHÉV-évforduló kapcsán indított nosztalgiaszerelvények innen fordultak vissza. Ezen a hétvégén azonban nemcsak a külön-, hanem a menetrend szerinti vonatok végállomása is Mogyoród volt, mivel a Gödöllőre továbbvezető pályán fenntartási munkákat végeztek, azon a szakaszon vonatpótló autóbuszokkal lehetett utazni. Valószínűleg részben ennek is köszönhetőek az aznapi késések, valamint annak a ténynek is, hogy az állomás vágányelrendezése miatt a három sínpárból csak kettőt használhattak. Amikor megérkeztem, éppen egy, az Örs vezér térre tartó vonat hagyta el az állomást.

Nem sokkal később megérkezett az M VIII-as motorkocsi a mellékkocsijával. Késése félóránál is több volt, de hallottam a vonatszemélyzet beszélgetését arról, hogy ha sikerül gyorsan körbejárni, már akár csupán öt perces késéssel visszaindulhatnak. Ez a körbejárás konyhanyelvre lefordítva azt jelenti, hogy a vontatójárművet, jelen esetben a 251-es pályaszámú motorkocsit a visszainduláshoz vonatja másik végére kellett átállítani. Az optimista jóslat azonban - a motorvezető kényelmességének köszönhetően - nem vált be, az így hosszúra nyúlt manőver ráadásul a megszokottnál jóval hosszabb időre blokkolta a síneket az állomás végénél metsző közút forgalmát. Ez természetesen nem tetszett az autósoknak, a mind nagyobbra dagadó sor felől sűrűn hangzott fel a türelmetlen dudálás.

Mogyoródról a tulajdonképpeni rendezvény színhelyére indultam. Szilasliget, mely a nevét a területén eredő Szilas pataknak köszönheti, Kerepes településrészét képezi, lakóinak nagy része a fővárosba jár dolgozni. A 133. évforduló alkalmával a BHÉV megállójától néhány száz méterre elterülő Nagyréten családi napot szerveztek, volt itt műsor, lehetett vásárolni, no és persze enni-inni. Vasút is volt, egy ún. repülővágányon (ideiglenesen a földre helyezett sínpáron) egy kézi működtetésű hajtány kínált nem túl hosszú távú utazási lehetőséget. A háttérben egy Ikarus 311-es autóbusz látható, amely sajnos csak kiállított objektumként volt jelen. Jómagam egy meglehetősen drága, viszont méretes és minőségi lángossal csillapítottam éhségemet, majd felkerestem a BHÉV stációját.

Még mielőtt a megállóhoz mentem volna, rövid kitérőt tettem a Mogyoród felé vezető vágányok mellett. Néhány perc különbséggel két vonat volt várható, az egyik a Mogyoródról Cinkotára tartó Bz-motorvonat, a másik pedig a Kerepes és Szilasliget között ingázó Boros Béni. A pálya kettős vágányú és mint fentebb már említettem, balforgalom szerint járnak rajta a vonatok. A Bz-különvonat, amint ez a fotó is bizonyítja, a bal, tehát a helyes vágányon érkezett, ugyancsak a bal, a helyes vágányt használta az ellenkező irányból érkező M297 is. Ez utóbbi a Kerepes állomás forgalmistájától kapott írásos rendelkezés birtokában csak Szilasliget megállóhelyig közlekedett, ahonnan ugyanazon, de a visszaútban már helytelennek számító jobb vágányon, tolt menetben tért vissza Kerepesre. Így esett meg az a különleges helyzet, hogy egy rövidke ideig a megálló mindkét vágányán egy-egy azonos irányba közlekedő vonat állt.

Maga Szilasliget (korábbi nevén Kerepes-Látóhegy) megállóhely Kerepes és Mogyoród között, erdős környezetben található. Mire a peron elejére értem, a cinkotai Bz-menet már távozott, azonban mindenképpen érdemes pár szót szólni a pár perccel később induló Boros Béni motorvonat vezérlő pótkocsijáról is. A BHÉV a hat Boros Béni motorkocsival együtt kilenc mellékocsit is átvett a MÁV-tól. Ezt a járművet, amely a P 459-es számot viseli, az aradi Weitzer gyár építette 1904-ben, utasterének egyik felében eredetileg poggyásztér volt kialakítva. A vagon nagyrészt a BHÉV taksonyi vonalán közlekedett, majd az 1970-es évek első felében szakszolgálati járművé minősítették át. Később 1961-es állapotára helyreállítva a szentendrei járműgyűjteménybe került.

Az M VIII-as motorkocsi is vontatott egy pótkocsit, konkrétan a P XV sorozat 511-es pályaszámú példányát. Ezt a járművet 1943-ban szállította a Ganz gyár, a forgalomból 1976 végén vonták ki. A megőrzendő műszaki emlékké nyilvánított vagont később a Közlekedési Múzeum 1987-re elkészült új épületszárnya végében kiállították, ahol 1993-ig mutatkozott, mint a BHÉV egyik legjellegzetesebb kocsitípusa. Ezután Csepeli főműhelyben üzemképes állapotúra felújították, majd Szentendrére került. Ilyen összeállítású vonat korábban akár közlekedhetett is a gödöllői vonalon, egy visszaemlékezés szerint szóló, vagy pótkocsit továbbító M VIII-ok gyorsvonatként futottak az akkor még a Keleti pályaudvarnál lévő belső végállomás és Gödöllő között.
Már nem sok volt hátra az eseményből. A Nagyréten tartott műsor már délután véget ért, ugyanakkor a különvonatok közlekedése is lezárult. Bár a BHÉV meglehetősen egyhangú világa rendszerint nem szokta megmozgatni a fantáziámat, mégis jó volt megfigyelni e ritkán mutatkozó, számomra különlegességnek számító járművek mozgását. Annak ellenére, hogy egy közönséges, az ország számos pontján előforduló járműtípus képviselőiről van szó, mégis a két 117-es sorozatú motorkocsit találtam a legérdekesebb újdonságnak, hiszen azokat a BHÉV zöld "egyenruhájában" most láttam először. Szerencsére az időjárás is mellém szegődött, így a tartalmas és mozgalmas órákat magam mögött hagyva, jó hangulatban indultam haza.