Mindjárt az elején előrebocsátom: nem dolgozni érkeztünk február utolsó szombatján a délkelet-Magyarországon található városkába, Hódmezővásárhelyre. Mindezekből nyilvánvalóan következik a kérdés, hogy akkor mit keres az utunkat leíró hozzászólás címében egy mezőgazdasági eszköz neve és vajon hogy kapcsolódik ez az ismert magyarnótában is szereplő híres promenádhoz. Nos, mondanivalóm valójában egy hazánkban eddig ismeretlen fajta közlekedési eszközhöz kapcsolódik, a jelenleg még épphogycsak a szárnyait bontogató Tram-Trainhez. Az angol kifejezés magyarításaként alkották meg a vasútvillamos szót, aztán ebből találta ki egy nem kevés humorérzékkel megáldott valaki a vasvilla rövidítést. Kicsivel kevesebb mint egy évvel ezelőtt, amikor az emeletes vonat első magyarországi útja kapcsán a 815 007 pályaszámú motorvonatot 007-es ügynöknek tituláltam, kaptam hideget-meleget. Lehet, hogy ez most sem lesz másként, mivel tudom, hogy a vasvilla kifejezés ebben az értelemben nem mindenkinek tetszik. Mégis úgy döntöttem, használni fogom, mivel megítélésem szerint jópofa megnevezés, még ha semmilyen módon sem kapcsolódik a Tram-Trainhez.

Az egykori Juventus együttes 1970-ben kiadott kislemezének egyik dala a "Véget ért egy fejezet" című nóta volt. Bár a napjainkban is népszerű szám egészen másról szól, mégis ez jutott az eszembe, amikor hírét vettem, hogy vasutunk megszünteti egyik ikonikus vonatfajtájának közlekedtetését. Ez pedig nem más, mint a "hagyományos", azaz nem a felújított, ún. csíkos, hanem az egyszerű, régimódi kék kocsikból és az azokat továbbító 431-es sorozatú villamos mozdonyból összeállított ingavonat. Az intézkedés oka az, hogy az utolsó négy üzemképes 300-as alsorozatú vezérlőkocsinak február elején rövid időn belül lejárt, illetve lejár a fővizsgája, a vagonok pedig attól fogva nem közlekedhetnek. Mivel továbbüzemeltetésüket a gazda, a MÁV-Start nem tervezi, újravizsgáztatásukra nem fog sor kerülni. Elsőként a 307-es (teljes nevén az 50 55 80-05 307-0) állt le, melynek utolsó napja február 7-e, vasárnap volt. Aznap reggel kellemetlen, borús idő virradt ránk, ennek ellenére úgy döntöttem, Füzesabonyba utazok, hogy talán utoljára lássam ezt a vonatfajtát közlekedni.

A Nürnbergi játékvásár minden év február elején kerül megrendezésre, és a vasútmodell-gyártók erre az időpontra szokták tartogatni az újdonságok bejelentését. Ebben az évben a rendezvényt a COVID miatt eltolták nyárra, de ez a gyárakat nem tántorította el, hogy előrukkoljanak a 2021-es újdonságokkal. Mostanra már szinte minden nagyobb gyártó megjelentette az újdonságlapjait. Átfutottam ezeket, hogy milyen érdekes dolgok lesznek N-es méretben. Nem akarom lelőni a poént, de rég nem volt már ilyen érdekes év az N-es méretet gyűjtőknek.

A magyar vasúti járműgyártás nem ismeretlen az egyiptomiak számára, hiszen a Ganz és a Ganz-Mávag többször is szállított mozdonyokat, motorvonatokat, illetve villamosokat a piramisok országába. Elsőként 1934-ben került ki a Ganz egy, a Kairó - Szuez vasútvonalra szánt motorvonat megépítésére kiírt ki versenytárgyaláson induló 14 gyár közül nyertesként. A leszállított járművekkel a gazdája meg volt elégedve, így eztán az egyiptomi vasút hosszú ideig a budapesti járműgyár állandó megrendelője lett. Egy példa: külön az afrikai ország részére lett kifejlesztve az ENR 4301-es sorozatú, nálunk M31-esként ismert dízel tolatómozdony. 1986-ban villamosokat küldtünk Alexandriába, majd ezután szünet állt be a kapcsolatban, egészen mostanáig. 2021 február 10-én ugyanis járműszállítmány indult Dunakesziből Egyiptomba, amelyet egy nagy darabszámú megrendelés első négy példánya alkotta. Bár az időjósok arra a napra nem sok jót ígértek - és sajnos előrejelzésük ezúttal be is vált -, ezen a napon magam is megjelentem a Budapest északi peremén elhelyezkedő város állomásán.

A Brawa jó tíz évvel ezelőtt adta ki az Oppeln kocsit nullás - 1:45 - méretben. Rendkívül szép, és részletes modell. Már akkor olyan céllal vásároltam, hogy majd magyarítani fogom. Abban biztos voltam, hogy a PFT (Pályafenntartás) zárt teherkocsiparkjának egy időben ezek adták a gerincét, de azt is tudtam, hogy bizony egészen a negyedik korszak végéig a MÁV vonalain használatban voltak.

A bejegyzés írása közben arra gondoltam, hogy van-e ennek a kocsinak valami szebb neve? Ez úgy jutott eszembe, hogy az ünnepek alatt lehetőségem volt egy kicsit modellezni. Az első a sorban, ami elkészült, az a csapófedeles kocsi volt. Az eredeti neve sem szebb: klappdeckelwagen. Egyik barátommal beszélgettem, de ő sem tudott semmi más nevet felhozni. Egy viszont biztos a kocsikkal kapcsolatban: ezek az elődei a Tcs kocsiknak, amelyekből korábban készítettem két példányt.

A csóré, meztelen, csupasz, pőre szavak ugyanazt jelentik. Legalábbis az értelmező szótár szerint. Autó, kocsi – szintén egymás szinonimái.  Vagy mégsem? Gyerekkoromban Tímár Györgynek volt egy kabarétréfája, ahol Brachfeld Siegfried megkérdezte partnerét, hogy

- Mi a különbség a húzni és a vonni között?
- Semmi. - volt a válasz.
- És a rejteni, meg a dugni között?
- Semmi.
- Na, akkor add ide a rejtővonót!
- A MICSODÁT?!
- Rejtővonót…
- Ja, hogy a DUGÓHÚZÓT!  

Ezen rövid bevezető után már kitalálta a Kedves Olvasó, hogy jelen írásomban PŐREKOCSIKRÓL lesz szó. 

Több, mint három és fél évtizeddel ezelőtt, kezdő vasútrajongó koromban az ország legrövidebb és legtitokzatosabb vasútvonala alighanem a Tiszakécskei Úttörővasút volt. Abban a ma már alig elképzelhető, internet nélküli világban e kisváros vasútja szinte teljesen ismeretlen volt számunkra, sokáig még a MÁV hivatalos menetrendkönyvében sem szerepelt. Szerencsére apám sokat tudott Magyarország vasútjairól, így nem volt előtte ismeretlen ez a keskeny nyomközű sínpálya sem. Vele jutottam el először a lakóhelyünktől nem messze található településre és együtt próbáltuk ki az akkor még szinte steril megjelenésű kisvasutat (a balra látható felvétel akkor készült). Később aztán néhány alkalommal már egyedül is meglátogattam a mind kopottasabb megjelenésű létesítményt, mígnem egy alkalommal már csak kocsiszínbe zárt járműveket és rozsdás síneket találtam ott. Aztán néhány évvel ezelőtt vettem hírét, hogy a város önkormányzata Csipkerózsika-álmát alvó kisvasútja felébresztését tervezi. Első nekifutásra ezt, ismerve a hazai viszonyokat, hittem is meg nem is, azonban egy idei szeptemberi híradás végképp eloszlatta a kételyeimet, amelyben az állt, hogy megkezdődött a vonal újjáépítése. Ennek örömére hosszabb kihagyás után ismét a népszerű üdülőhelyre utaztam, hogy saját szememmel bizonyosodjak meg a hír valódiságáról. E a hozzászólásban az október 19-én rögzített állapotokat mutatom be.