Az idei év jó pár magyar témájú újdonságot kínál az N-es méretarányban modellezőknek - egyik ilyen az Osztrák Vasút Railjet szerelvénye, a Hobbytrain jóvoltából. Mivel majd kizárólagosan ilyen szerelvényekből állítják ki a Bécs felé menő nemzetközi szerelvényeket, a magyar témát gyűjtőknél szinte kötelező darab lehet. A szerelvény beszerzése nekem egy cseppet nehézkes volt, ugyanis a nyolcrészes szerelvényt két külön szettben jelentették meg, jelentős időbeli eltéréssel (több, mint fél év). Abban az esetben, amikor egy vonat háromféle variánsban, minden kivitel két részletben jelenik meg, akkor meglehet az esélye annak, hogy össze nem illő készleteket lel csak fel az ember a híresen kiváló magyar boltokban. Megrendelni nem szerettem volna, mert a Hobbytrain ellátottság Hazánkban nem a legjobb, és senki sem mondta biztosra az érkezést - mi van, ha az a bolt nem hozza meg, ahol megrendeltem (ugye Robi, a birkák...), és lecsúszok róla - ha pedig megveszem a készlet egyik felét valahol, akkor megvan az esélye, hogy a hozzá illő másik félről csúszok le az összevissza raktárkészletek miatt. Ezért azt a takitikát választottam, ha járok valamerre, és látok egy adott szerelvényt egészben, akkor azt fogom megvenni. Ez a valahol most a bécsi Modellbaumessén volt. Itt sikerült megvenni a teljes Spirit of Vienna szettet, ez adja a mai poszt témáját.

Az előző hosszú hétvégét Erdélyben töltöttem, Torockón. Nem kívánok trianoni, meg román-magyar dolgokba belecsapni, legyen az a lényeg, hogy ez az egy (tulajdonképp két) falu is egy a sok azon falvak közül, amelyek nem Székelyföldön vannak, de valami csoda révén megmenekültek az elrománosítás elől. Olyannyira, hogy Torockó a világörökség része címre is pályázik. De... miért is írok én erről egy vasútmániás blogon? Azért, mert Torockóra nem a legrövidebb, legkézenfekvőbb úton, Kolozsváron keresztül mentem, hanem Szalonta felől, az Aranyos völgyében, egy fantasztikusan szép hágóúton keresztül. Az úton valami felkeltette a figyelmem, ami a blog témájába vág...
A házigazdánk végig azt magyarázta, hogy merre járunk, miről híres, etc - tényleg, egy két lábon járó történelemkönyv. Ahogy haladtunk a folyóvölgyben, vezetés közben arra lettem figyelmes, hogy az út mellett, mintha egy töltés lenne. Később, amikor az út bevágásban vezetett, a töltés egyre magasabbá vált, majd pedig szabályos bevágás lett a sziklafalban. Később egy MÁV épületre lettem figyelmes, majd vasutat kereszteztünk, és egy kisvasúti hidat is látni lehetett. 

Az elmúlt két hetet párezer kilométerre innen töltöttük a feleségemmel. Néhány kép a közelmúltból mindenfajta magyarázat nélkül (úgyis rá lehet ismerni a fotókból), aztán majd később néhányról részletesebben is írok.

Mivel az október 23-ához kapcsolódó hosszú hétvégére a meteorológia ragyogó időt jósolt, úgy gondoltuk, a négy nap egyikére beiktatunk egy kirándulást. Több lehetőség mellett végül Románia határközeli részeinek - már több ízben tervezett, de különböző okok miatt elhalasztott - felfedezése mellett döntöttünk, de nem az ismert és kedvelt nagyvárosokat, hanem a kisebb települések körzeteit céloztuk meg. Sajnos ez a terület vonaton csak nagy kerülővel közelíthető meg, mivel az ismert történelmi események folytán a határon átvezető mellékvonalak nagy részét már jó ideje felszámolták. Egyéb számba jöhető tömegközlekedési lehetőség híján végül gépkocsiba ültünk, hogy Kisjenő környékén tehessünk egy kört.

Kaptunk egy levelet a vasúti téren is ismert Knorr-Bremse cég sajtócsapatától a címben szereplő témában. Nem nagyon szoktunk az ilyesmikkel foglalkozni, most viszont úgy gondoltam végülis miért ne tennénk ki mi is a lehetőséget. Lényeg a lényeg: a Knorr-Bremse fotópályázatot hirdet amire vasúti témájú képekkel lehet nevezni, szám szerint maximum 5 darab feltöltésével. Számomra meglepő módon külön honlapot is létrehoztak a képeknek, szépen végig is lehet pörgetni a versenyre bocsátott alkotásokat, vannak közöttük jók és gyengék is. Aki kedvet érez magában arra, hogy bepróbálkozzon, az látogassa meg ezt a honlapot és járjon el az ott írtaknak megfelelően! Ja igen: a nyeremény egy vacsora a MÁV Nosztalgia Gyertyafény Expresszén.

Különleges esemény mozgatta meg a hazai vasútrajongó közösséget 2012 októberének közepén: egy csapat vasútbarát és –fotós érkezett Pannóniába a ködös Albionból, hogy részt vehessen egy fényképezéssel egybekötött monstre vonatozáson. Érdekes módon azonban nem a számukra egzotikusnak számító magyar vontatójárművek közül választottak vonógépet maguknak, hanem a „saját”, idegenbe – azaz hazánkba – szakadt mozdonyaikat óhajtották látni és megörökíteni. Konkrétan az Angol Vasutak (British Railways = BR) által levetett, jelenleg a hazai Floyd vasútvállalat flottájába tartozó mozdonyok érdekelték külhoni vendégeinket. Első napon a Dunántúlra látogatott az angol csapat, akkor a 0659 001-es psz. dízel volt a főszereplő. A második nap alföldi körútjához már két mozdony dukált, a 450 005 villamos gép és a Kárpát Vasút 459 021-es, közismertebb nevén nevezve „Santa Fé” Nohabja. Az utat lebonyolító Nosztalgia kft a vonatösszeállítás terén hozta a szokott formáját: gondosan ügyeltek, nehogy a hasonló megjelenésű kocsik véletlen egymás mellé kerüljenek…

Nyerges Norbi időről-időre ellát engem olvasnivalóval a felkelő nap országából, amely esetemben inkább a nézegetést jelenti. Nemrégiben a postás egy magazint és egy mangát hozott nekem tőle, így gondoltam megosztom veletek is mi újság arrafelé ezen a fronton.
A magazin a már korábbról is ismert Club N-gauge 3. száma, amely az eddigi számokhoz hasonlóan épül fel: a fő témát a nem is olyan régen átadott Skytree névre hallgató új tokiói torony jelenti, több helyről is lefotózták úgy, hogy vonat is legyen a képen, na és persze térképet is mellékeltek hozzá. Ezenkívül bő merítést kapunk a metrókról, mind "rendes" vasúti, mind modellvasúti szemszögből nézve, ráadásul egy terepasztalterv is ehhez kapcsolódik, gyakorlatilag a viadukt felépítés alá viszik be a metró pályáját. A házi barkács rovat sem marad le a témáról, hiszen azzal foglalkozik hogyan kell világítást szerelni egy 10000-res sorozatú szerelvénybe. A mostani mini terepasztalterv (800x650mm) nem meglepő módon egy oválpálya, két oldalán egy-egy egyvágányos kiágazással. Ami a terv érdekességét adja az a középre integrált Tomytec buszpálya, illetve a középen az asztalt kettészelő, emelt szinten vezetett Shinkansen pálya, utóbbin nyilván csak díszként lehet tárolni egy vonat kétkocsis részét. Az ötlet jó, a kivitelezés viszont gyenge, ennél jobban összerakott asztalokat szoktak csinálni, néhány hely borzalmasan el lett kapkodva rajta (hatalmas illesztési hibák, kiálló vezetékek, talpukról le nem vágott figurák, stb.). Nem ez a megszokott a japánoktól.
Mindezt szerencsére feledteti egy másik mini asztal készítésének bemutatása, amely megintcsak nem a helyigényéről híres, lévén 600x450mm-es parafatáblán került kialakításra. A parafatáblát értsétek szó szerint, gyakorlatilag egy olyanra, ami a falra is felakasztható lenne, hogy arra papírokat, fényképeket tűzzünk ki. Nyilván itt is miniatűr oválpályáról van szó egy darab kiágazással, max 2 kocsis vonatoknak. Cserébe a kidolgozottsága remek. Nincs hiány persze teljes szobát elfoglaló terepasztalokból sem, ebben a számban is van belőlük kettő, változó színvonalon kivitelezve. Aki pedig ténylegesen modellezni szeretne, az kivágható alagúti oszlopsort kap a magazin készítőitől.