Vasútállomáson vagyok, ez első pillantásra látszik. A világ megváltozott körülöttem, de nem az előnyére. Előttem és alattam sínek kilométer hosszú áradata, körülöttem az utastájékoztató berendezés hangja tölti be a levegőt. Alig marad időm szertenézni mire szól az ajtózárást jelző hang, a jelző előttem szabadra vált és kimondatlanul is érzem az utasok egyre növekvő türelmetlenségét mögöttem, mert ők utazni szeretnének. Hát jó, akkor menjünk! Az érintőképernyő bal szélén ujjamat a P1-es feliratra helyezem, amire meglódul a szerelvény.

Mindjárt itt a karácsony, úgyhogy feleségemmel el is osztottuk egymás között a házimunkát: ő a konyhában sütött finomságokat, én pedig a nappaliban raktam össze egy vitrint a vasútmodellejeimnek.
Nyilván ez így enyhe túlzás, viszont hűen megmutatja mi jön össze abból, ha nem az agyunk segítségét kérjük a döntéshozatalnál, hanem a pillanatnyi érzelmeket. Az index.hu vasútmodelles börze fórumára tett be valaki egy linket, mely szerint a Lidl-ben e hét csütörtöktől akciósan lehet venni vitrint járműmodell gyűjteményekhez. Mivel már régóta sóvárgok egy ilyen után, ezért minden észt, logikát és utánanézést sutba dobva bizony elhúztam vásárolni. És kezdődött a burleszkfilm...

Jómagam ahhoz a generációhoz tartozom, amely az Óperenciás tengeren is túl játszódó meséken nőtt fel. Az ismert világ határán túl fekvő ország létezésében akkoriban természetesen hittem, de hogy valóban létezik, csak felnőtt fejjel tudtam meg. A mesés név ugyanis a mostani Felső-Ausztria régies német neve, az Ob der Enns - vagyis az Enns folyón túli terület – elhallásából ered. A kalandozások korában eleink onnan hozták zsákmányukat, míg jóval később a huszárok oda indultak háborúba. 2012 Adventjakor mi is eljutottunk Óperenciába, hogy felfedezzük ezt a csodaszép vidéket, és magunkba szívjuk a karácsony előtti időszak semmivel össze nem hasonlító hangulatát. Mert arrafelé az Advent az eredeti jelentésének megfelelően még a várakozást jelenti, nem a minél több és drágább ajándékok beszerzéséről szól, mint az itthoni, már novemberben kezdődő Mikulásos, piaci hangulatú vásárai.

Amerikában járva (bár ezt minden országra mondhatnám) is felmerült, hogy meg kellene látogatni egy vasútmodell boltot. Bár az USA téma nem vonz igazán, de egyfelől sohasem lehet tudni mire bukkan rá az ember, másfelől viszont mindig jól jön egy kis apróság amire ránézve tudom, hogy személyesen, külföldön vettem. Így jutottam el ide is:

Hetedik alkalommal rendezték meg Stuttgartban ez európai N-es vasútmodellezők összejövetelét. Ez kiállítás és vásár is egyben, amelyre az utóbbi években csapatunk minden évben elzarándokol. Egyrészt lehet látni érdekes modulokat, terepasztalokat, másrészt találkozhat az ember azokkal a kisszériás gyártók termékeivel, amelyekről csak német fórumokon olvashat. Persze vásárolni is érdemes, mert egyrészt a kínálat hatalmas, másrészt pedig lehet találkozni olyan kereskedőkkel, akik igen jelentős engedményeket adnak.
Az idei beszámoló rendhagyó lesz. Elhatároztam, hogy videózni fogok, mert az ilyen kiállításokon a fényviszonyok a fotózáshoz elégtelenek, és állvánnyal pedig nem akartam a tömegben mozogni.

Jómúltkorjában kezembe akadt egy British Railway Modelling című újság amit nem szoktam rendszeresen olvasgatni, viszont ha megy ki valamelyik ismerősöm Angliába akkor mindig megkérem, hogy hozzon belőle egyet. A Model Railt már évek óta olvasom, néha nem árt egy kicsit más stílus sem. No mindegy, a lényeg az, hogy ebben a magazinban láttam meg egy hirdetést, amely a Woodland Scenics síntisztító szettjét promotálta. A szokásos marketingrizsa persze ott volt mellette, de úgy voltam vele, hogy egy próbát megér, nézzük meg az amcsiknál mit gondolnak mostanában a pucolás mikéntjéről.

Nem tudom ki hogy van vele, de én meglehetősen ritkán járok az Egyesült Államokban, értsd: most voltam először. Ennek megfelelően aztán feleségemmel a rövid szabadságunk idejére beterveztünk vonatozást is, ugyanis New York mellett Washingtont is látni kívántuk. Páromnak mondtam, hogy akkor bizony ezt az utat vonattal fogjuk oda és vissza is megtenni (nyilván nem ugyanazon a napon), mondván, kevesebb mint 3 és fél órát ő is kibír, na meg valószínűleg repülővel sem lett volna sokkal gyorsabb. Így aztán a szállodafoglalás, belépőjegyvásárlások, repülőjegyfoglalás mellett az Amtrak honlapja is bekerült a meglátogatottak közé még a tavasszal és lefoglalásra került két-két jegy mindkét irányba a két nagyváros között a nyáron. Mi másról is szólhatna ez a beszámoló, mint az amcsi vonatokról, a pályaudvari forgalomról, a kapott szolgáltatásról, az elsuhanó tájról?
Hát például a járatok törléséről...

A favonat szóról mindenkinek a gyerekjátékok jutnak eszükbe. Nem kell megijedni, nem a gyerekjátékról lesz szó. Történt ugyanis, hogy fórumokat olvasva eljutottam a lasermodelle.de oldalra, ahol különféle, lézerrel vágott modellezési kiegészítőket, modellalkatrészeket lehet rendelni. Ez rendben is volna, hiszen a lézervágás, mint technológia pár éve robbant be a modellezésbe, és évről évre újabb és újabb területeket hódít meg. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben komplett N-es járművek kerüljenek a piacra, lézeres technológiával.