Mindjárt itt a karácsony, úgyhogy feleségemmel el is osztottuk egymás között a házimunkát: ő a konyhában sütött finomságokat, én pedig a nappaliban raktam össze egy vitrint a vasútmodellejeimnek.
Nyilván ez így enyhe túlzás, viszont hűen megmutatja mi jön össze abból, ha nem az agyunk segítségét kérjük a döntéshozatalnál, hanem a pillanatnyi érzelmeket. Az index.hu vasútmodelles börze fórumára tett be valaki egy linket, mely szerint a Lidl-ben e hét csütörtöktől akciósan lehet venni vitrint járműmodell gyűjteményekhez. Mivel már régóta sóvárgok egy ilyen után, ezért minden észt, logikát és utánanézést sutba dobva bizony elhúztam vásárolni. És kezdődött a burleszkfilm...
Csütörtök reggel, 7 óra: a kőbányai Lidl előtt tömeg várt ugrásra készen, csak hogy minél előbb bejuthasson az üzletbe. Gyors körbenézés után rájöttem, hogy nem a vasútmodellezők rohanták meg a boltot, hanem az új akciókra éhes nyugdíjasok tartják meg a szokásos heti csatajelenetüket. Érdekes volt kissé távolabbról figyelni hogyan harcolnak meg a bevásárlókocsijaikkal az első, második és harmadik helyért. Mivel én nem voltam velük versenyben az akciós hús, pékáru vagy egyéb dolgokért, csendesen elszemlélődtem magamban, hogy aztán beljebb kerülve felfedezzem az egymásra szépen lefektetett kábé öt vitrint.
Aztán megvakartam a fejemet és arra gondoltam, de jó nagy balfasz vagyok. A szekrény ugyanis 110*68*20 centis, biztonsági üvegajtókkal és üvegpolcokkal ellátott valami. Ez két dolgot vonz magával: egyrészt piszok nagy a doboz, másrészt nehéz. Mármint az én méreteimhez képest. Na mindegy, arra jutottam, hogy ha már egyszer itt vagyok én ezt bizony valahogy beleszerencsétlenkedem a bevásárlókocsiba. Valahogy sikerült megfognom és beleemelnem, enyhén vörösödő arccal, kisebb fújtatások és pár nyugdíjas kaján vigyorgása közben. De nem érdekelt, a vitrin akkor is kellett, úgyhogy húztam a pénztárhoz. Itt aztán megkaptam a további "úristenmitcsinálezagyerek" nézéseket, lévén nagyjából így nézett ki a fizetési lista előttem: 2 300 forint, 1 680 forint, jöttem én: 20 165 forint (kenyeret is vettem, ha már ott voltam). Komolyan kihajoltak a sorból az emberek megnézni ki az a szerencsétlen hülye aki csütörtök reggel elszór ennyi pénzt a Lidl-ben. Jelentem: én voltam.
A kocsi kitolása a parkolóba egyszerű mókának bizonyult. Mondjuk az látszott, hogy a gondolkodás nem az erősségem, sikerült enyhén lejtős területen leparkolnom. Ez persze együtt járt azzal, hogy a bevásárlókocsi nagyon nem óhajtott ottmaradni a helyén, folyton odébbgurult. Felnyitottam a csomagtartót, aztán eltöprengtem rajta hogy az életbe fogom én ezt a hatalmas dobozt beletenni úgy, hogy le is csukhassam az ajtót. Na mindenesetre megfogtam a kocsiban a doboz alját és szépen megemeltem és átbillentettem a bevásárlókocsi peremén, be a csomagtartóba. Az elképzelés legalábbis ez volt. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy megakadt az alja a peremben, így szépen dőlt a bevásárlókocsi is, szóval mire berimánkodtam a kocsiba a dobozt, addigra a bevásárlókocsi az oldalán feküdt. A méretekkel "nem volt baj", csak 10 centi kellett volna hozzá, hogy a csomagtartó elnyelje a dobozt. Úgyhogy körberohantam, hátsó üléseket ledöntöttem, így pedig már simán elfért a cucc. Fapofával felállítottam a földről a bevásárlókocsit (amolyan miért ti nem így szoktátok kipakolni nézéssel együtt), visszavittem a helyére, majd elindultam haza.
Hazafelé azon rimánkodtam, hogy legyen a házunk mögött parkolóhely, különben a büdös életben nem cipelem el a lépcsőházig a dobozt egyedül. Mázlim volt, így csak harminc métert kellett megtennem, de biztos vagyok benne, hogy aki fentről nézett az nem felejti el a látványt ahogy egyensúlyozok egy hatalmas dobozzal. A lift szerencsére már nem okozott problémát.
Az összeszereléssel aztán szombatig vártam, este kilenckor már nem volt kedvem egyik nap sem nekiállni. Hétvégén nekiveselkedtem, bár nem kellett volna túlzottan, mivel Ikeás cuccokon edződött lelkemnek nem jelentett gondot az útmutató alapján összerakni a vitrint. Elvileg falra kellene felszerelni, ütvefúró híján azonban ez elmaradt, megjegyzem momentán nem is tudom, hogy hova tenném fel. Így aztán megpihent egy szekrényen.
A berendezése ma kezdődött meg és nagyjából fejeződött is be, minden polcra két-három sorba tettem az N-es vasútmodelljeimet. Nincs fenn minden vonatom, de egy kellemes összképet ad a flottámról. Némely cuccomat már kezdtem lassan elfelejteni, a szekrény dobozaiban tárolva sajnos nincsenek szem előtt. Most viszont igen, és azt kell mondjam baromi jó érzés ránézni a járgányokra.
Ennyit mára, kellemes ünnepeket mindenkinek, aztán ne felejtsetek el beszámolni arról, milyen vasutas, vasútmodelles, szimulátoros ajándék várt rátok a fa alatt!
Utolsó kommentek