Az idei év jó pár magyar témájú újdonságot kínál az N-es méretarányban modellezőknek - egyik ilyen az Osztrák Vasút Railjet szerelvénye, a Hobbytrain jóvoltából. Mivel majd kizárólagosan ilyen szerelvényekből állítják ki a Bécs felé menő nemzetközi szerelvényeket, a magyar témát gyűjtőknél szinte kötelező darab lehet. A szerelvény beszerzése nekem egy cseppet nehézkes volt, ugyanis a nyolcrészes szerelvényt két külön szettben jelentették meg, jelentős időbeli eltéréssel (több, mint fél év). Abban az esetben, amikor egy vonat háromféle variánsban, minden kivitel két részletben jelenik meg, akkor meglehet az esélye annak, hogy össze nem illő készleteket lel csak fel az ember a híresen kiváló magyar boltokban. Megrendelni nem szerettem volna, mert a Hobbytrain ellátottság Hazánkban nem a legjobb, és senki sem mondta biztosra az érkezést - mi van, ha az a bolt nem hozza meg, ahol megrendeltem (ugye Robi, a birkák...), és lecsúszok róla - ha pedig megveszem a készlet egyik felét valahol, akkor megvan az esélye, hogy a hozzá illő másik félről csúszok le az összevissza raktárkészletek miatt. Ezért azt a takitikát választottam, ha járok valamerre, és látok egy adott szerelvényt egészben, akkor azt fogom megvenni. Ez a valahol most a bécsi Modellbaumessén volt. Itt sikerült megvenni a teljes Spirit of Vienna szettet, ez adja a mai poszt témáját.

A készlettel kapcsolatban nagy elvárásaim voltak. A Hobbytrain legutolsó modelljei igen szépek, és ezek alapján kiváló minőséget vártam. A Kato IC2000 kocsik szintjére vártam a szett minőségét hiszen azokat is a Lemke forgalmazza, és azok a kocsik az N-es modellépítés egyik mostani csúcsának tekinthetőek.

A készletben a mozdony a korábbi Hobbtrain Taurus felújítása, ráncfelvarrása. A mozdonyról már korábban írtam - szerintem egész jó lett az eredeti kivitelhez képest, és becsületére váljék a gyártónak, hogy a mozdony Railjet-es különbségeit is elkészítették - de lényegében azért ez csak a korábbi, igaz, ráncfelvarrott modell. 
Az igazi formaújdonságok a kocsik a szettben. Négyfajta személyvagon van a szerelvényben: másodosztályú-, elsőosztályú-, bisztró-, és vezérlőkocsi. A modellek kidolgozása szép - végül is milyen lenne egy áramonalas kocsi modellje? Az a kevés részlet, ami kell, és a modern eszközökkel megjeleníthető, az a helyén van, mind.

A festés, feliratozás szép munka. Összehasonlításképpen a szett mozdonya mellé raktam a Fleischmann Railjet Taurusát - én látványos különbségeket vártam feliratozás, festés terén. Meg kell mondjam nincs - ez azt jelenti, hogy a Hobbytrain összeszedte magát, és felkötötte az alsót. Ha már az összehasonlításnál tartok, meg kell említeni, egy pár apró részletben a Fleischmann mozdonya veri a Hobbytraint - de a különbségek nem eget rengetőek. Tetőszerelvények kidolgozása egyértelműen szebb a Fleischmann esetében, és mintha a szélvédőt is jobban eltalálták volna. Azonban, ha az embernek sosem volt még Fleischmann Taurus a kezében, akkor a Hobbytrain is elmegy.

Jöjjön a fekete leves, mert van bajom a szettel, rendesen. A legelső a csomagolás - ilyen igénytelen megoldást már régen láttam. Ott kezdődik, hogy a két doboz eltérő méretű - értemén, hogy a Taurus plexi doboza miatt a mozdonyos szett egy kicsit nagyobb, de akkor a másik szett dobozát miért nem tudták mellé rakni? A másik, hogy a járművek semmi kemény csomagolást nem kaptak - két vákuumhúzott műanyag között, egy kemény nylonba vannak betuszkolva. Kibontáskor olyan érzésem vol, mint amikor az újhullámos ConCor amerikai kocsiszetteket tartottam a kezemben: a kidolgozás már a modern kornak megfelelő, de a 80 dolláros árnak megfelelő papír és vákuumhúzott műanyag csomagolásban. Igen, csak ez a szett nem nyolcvan, hanem háromszáznyolcvan, és nem dollár, hanem Euró. Egy jóbarátom szerint én vagyok túl igényes, addig nincs gáz, amíg ez a műanyag a festést nem bántja. Majd meglátjuk... Mindenesetre ennyi pénzért már illett volna egy olyan akrill dobozt adni a szetthez, amit jó kézbe venni - mint pl. ahogy Fleischmannék' csinálják. 

A súlyosabb problémám a szettel kapcsolatban a műszaki kivitelezés. A második próbakör során a vonat tolt menetben a klubban a kisebbik visszafordító hurok Minitrix R3-R4-es ívein siklott egy gyönyörűt. Olyan szépen sikerült a vezérlőkocsinak kilépnie, hogy a kerekeit is elhagyta a forgóvázakból. A visszaoperálás nem ment problémamentesen, mert az áramszedő lemezkék is elhajlottak. A műveletet nehezíti, hogy a forgóvázat kivenni a kocsiból nem lehet, mert a kocsi belsejéből van egy csappal rögzítve - csak a kocsi teljes szétbontásával szedhető le a forgóváz. Mondjuk a kerekeket enélkül is visszaraktam, de ilyen megoldást már régen láttam. Talán a Piko birodalmi hálókocsijai voltak ilyenek. 
Az összeakasztása a kocsiknak problémás, mert az Arnold-kapcsoló éppen csak elfér a kocsikat összekötő folyosó harmonikája alatt. E miatt rendesen felnyílni sem tud a kapcsoló - összeakasztani a kocsikat erővel egymáshoz nyomva lehet csak. Viszont... legalább nehezen akadnak szét.

Ha értékelni kellene a szettet, azt mondanám, hogy várakozáson alul teljesített. A Kato IC2000 szerelvényének szintjére vártam a szettet - a Kato egy éve, jobbat produkált, ugyanebben az árban. Kár érte, mert nem egy olcsó modell. Én csalódtam, nem ezt vártam - a siklás - kerékkiesés - szerelés sokat nyomott a megítélésen lefele irányban. Szerintem senki sem örülne neki, ha az öt perce kibontott szerelvényét már kihullott kerekekkel és elhajlott áramszedő lemezekkel látná. De, a vitrinben, 5mm  plexi mögül nézve, ha nem látszik az árcédula, akkor elfogadható.