Nyerges Norbi időről-időre ellát engem olvasnivalóval a felkelő nap országából, amely esetemben inkább a nézegetést jelenti. Nemrégiben a postás egy magazint és egy mangát hozott nekem tőle, így gondoltam megosztom veletek is mi újság arrafelé ezen a fronton.
A magazin a már korábbról is ismert Club N-gauge 3. száma, amely az eddigi számokhoz hasonlóan épül fel: a fő témát a nem is olyan régen átadott Skytree névre hallgató új tokiói torony jelenti, több helyről is lefotózták úgy, hogy vonat is legyen a képen, na és persze térképet is mellékeltek hozzá. Ezenkívül bő merítést kapunk a metrókról, mind "rendes" vasúti, mind modellvasúti szemszögből nézve, ráadásul egy terepasztalterv is ehhez kapcsolódik, gyakorlatilag a viadukt felépítés alá viszik be a metró pályáját. A házi barkács rovat sem marad le a témáról, hiszen azzal foglalkozik hogyan kell világítást szerelni egy 10000-res sorozatú szerelvénybe. A mostani mini terepasztalterv (800x650mm) nem meglepő módon egy oválpálya, két oldalán egy-egy egyvágányos kiágazással. Ami a terv érdekességét adja az a középre integrált Tomytec buszpálya, illetve a középen az asztalt kettészelő, emelt szinten vezetett Shinkansen pálya, utóbbin nyilván csak díszként lehet tárolni egy vonat kétkocsis részét. Az ötlet jó, a kivitelezés viszont gyenge, ennél jobban összerakott asztalokat szoktak csinálni, néhány hely borzalmasan el lett kapkodva rajta (hatalmas illesztési hibák, kiálló vezetékek, talpukról le nem vágott figurák, stb.). Nem ez a megszokott a japánoktól.
Mindezt szerencsére feledteti egy másik mini asztal készítésének bemutatása, amely megintcsak nem a helyigényéről híres, lévén 600x450mm-es parafatáblán került kialakításra. A parafatáblát értsétek szó szerint, gyakorlatilag egy olyanra, ami a falra is felakasztható lenne, hogy arra papírokat, fényképeket tűzzünk ki. Nyilván itt is miniatűr oválpályáról van szó egy darab kiágazással, max 2 kocsis vonatoknak. Cserébe a kidolgozottsága remek. Nincs hiány persze teljes szobát elfoglaló terepasztalokból sem, ebben a számban is van belőlük kettő, változó színvonalon kivitelezve. Aki pedig ténylegesen modellezni szeretne, az kivágható alagúti oszlopsort kap a magazin készítőitől.

A másik érdekesség a Rail Stories (Vasúti történetek) névre hallgató manga, amelyről még tavaly karácsony környékén olvastam egy külföldi honlapon. Úgy voltam vele, hogy a képregény és a vonatok társítása csak nem sülhet el olyan rosszul, így aztán megkértem Norbit, hogy próbálja meg beszerezni a füzetet. Merthogy csak annyit tudtam róla, hogy 420 yenbe kerül, azaz kb. 1200 forintba, amiről azt gondoltam, hogy egy 32 vagy talán 64 oldalas újságot fogok kapni. Ehhez képest kábé egy könyv hullott ki a csomagból, mivel a manga 276(!) oldalasra sikerült. Igaz a rajzok fekete-fehérek, de remek kivitelűek, a járművek kidolgozottsága nagyon bejön. Nyilván nem azokon van azonban a hangsúly, 9 történet várja, hogy megismerkedjünk a szereplőivel, a japán környezettel. Mivel japánul nem tudok, ezért nálam a nézegetés funkcióját tölti be az egyébként a hagyományoknak megfelelően hátulról-előre felé olvasandó könyv (legalábbis európai szemmel nézve kell így lapozgatni), de ennyiért így is bőven megérte.