Az előző hosszú hétvégét Erdélyben töltöttem, Torockón. Nem kívánok trianoni, meg román-magyar dolgokba belecsapni, legyen az a lényeg, hogy ez az egy (tulajdonképp két) falu is egy a sok azon falvak közül, amelyek nem Székelyföldön vannak, de valami csoda révén megmenekültek az elrománosítás elől. Olyannyira, hogy Torockó a világörökség része címre is pályázik. De... miért is írok én erről egy vasútmániás blogon? Azért, mert Torockóra nem a legrövidebb, legkézenfekvőbb úton, Kolozsváron keresztül mentem, hanem Szalonta felől, az Aranyos völgyében, egy fantasztikusan szép hágóúton keresztül. Az úton valami felkeltette a figyelmem, ami a blog témájába vág...
A házigazdánk végig azt magyarázta, hogy merre járunk, miről híres, etc - tényleg, egy két lábon járó történelemkönyv. Ahogy haladtunk a folyóvölgyben, vezetés közben arra lettem figyelmes, hogy az út mellett, mintha egy töltés lenne. Később, amikor az út bevágásban vezetett, a töltés egyre magasabbá vált, majd pedig szabályos bevágás lett a sziklafalban. Később egy MÁV épületre lettem figyelmes, majd vasutat kereszteztünk, és egy kisvasúti hidat is látni lehetett.
Két nappal később egy kirándulásból hazafele visszakanyarodtam a helyre, ahol a vasúti maradványokat láttam. Ekkor már tudtam, hogy az egykori tordai kisvasút maradványait fedeztem fel, kíváncsi voltam, mit láthatok. Igazából a MÁV negyedosztályú épületek keltették fel a figyelmem, mert itthon ilyenek nincsenek kisvasutak mellett. Vannak pl. Bugac felé nagyobb, magyar épületek (Bugac, Majsa), de konkrétan negyedosztályú felvételi épületet nem láttam még kisvasút mellett.
Fényképeztem vadul, mert rendkívül látványos a kisvasút vonalvezetése, vasútmodellező sokat tanulhat belőle. Számos maradványt láttam, ezekről következzen néhány kép.
Alsópodsága mellett egy látványos kisvasúti híd van. Ritka, hogy egy kisvasúton ekkora műtárgy létesüljön. Jó, van példa ilyesmire Hazánkban is - bodrogközi kisvasút nagy hídjai.
Lunca előtt egy szép alagút van. Ezt a rész alaposan megnéztem, mert itt a folyóvölgyben a sziklafalba van vágva a vasút helye - roppant látványos. Néhol a sziklán, néhol kőfallal támasztott töltésen megy a vonal.
Kisaklos környékén egy eredeti, sárga-fehér színben pompázó felvételi épületre lettem figyelmes, ami mellett a raktár és a kiszolgáló épületek is megvannak. A kerekeskút az eredeti MÁV kivitel, talán gyerekkoromban láttam ilyet az Alföldön. Pár kanyarral arrébb, az út mellett egy őrház is látható.
Hazaérve bővebben utánaolvastam a kisvasútnak. Valaha ez a Torda-Abrudbánya kisvasút volt. Az teszi érdekessé, hogy HÉV-nek épült, csak keskeny nyomközzel. A kilencvenes évekig - a leállításáig - jelentős forgalom volt rajta, amit az igen komoly felépítményből is látni lehetett. Azért élt túl ilyen sokáig a vonal, mert a kőbányában kitermelt mészkövet ezen vitték Tordára. A jelentős személyfogalom miatt az utolsó időkben LDH45-ös gépekkel (ezek a mi, Gyermekvasúton üzemelő Mk45-öseinknek a testvérei) vontatták a vonatokat.
Akit érdekel, a kisvasut.hu-n van néhány ide vágó album, illetve megtaláltam Fodor Illés Panoramio albumát az interneten, ami a kisvasútról szól. Ha valakit még mélyebben érdekel a téma, akkor német nyelven Paul Engelbert Schmalspurig duch Ungarn könyvének második részében talál térképpel és képekkel gazdagon illusztrált leírást a vasútról. Angol nyelven a Middleton Press Romania & Bulgaria Narrow gauge című könyvben lehet egy fejezetet fellelni a témáról.
Utolsó kommentek