Azt írta a minap Twitteren Ben Jones, a brit Model Rail magazin főszerkesztője, hogy megkapták tesztelésre a Graham Farish Class 70-esét. Az N-es vasútmodell még nem került a boltok polcaira, gyakorlatilag most futhatott be az első szállítmány a modellből Kínából. Anno még a 2012-es Graham Farish katalógusban tűnt fel újdonságként, több mint egy éve adtam róla hírt először, azóta méla csend uralkodott a témában. A szokásos novemberi birminghami Warley kiállításon vitrinben már ott figyelt két példány belőle, de azóta sincs róla újabb, bővebb infó sőt, még fotó sem a neten (a lenti kép is a OO verziót mutatja). A Twitter üzenetben Ben Jones azt írja, hogy a Model Rail júniusi számában olvashatjuk majd az N-es méretért felelős Ben Ando véleményét, de addig még kb. 4 hét van, szóval várnunk kell. A fentieknek megfelelően a Hattons-nál sincs még, csak előrendelni lehet 101,11 fontos áron, ami durván 35 ezer forint. Ez már nálam eléggé a lélektani határ kategória, sajnos a britek elszálltak az árakkal. Tudom, nem mérvadó, de ennyi pénzért 4-6 kocsis Shinkansent lehet venni, vagy ha az angolok földjét nézem, akkor simán látható, hogy 5 év alatt a duplájára nőttek az árak: íme egy 2008-as írásom a Class 60-asról. Gyakorlatilag ugyanennyi forintért vettem mint amennyibe ez kerül, csakhogy akkor még 10 kéttengelyes tehervagon is belefért a keretbe.

Megvan annak az előnye, hogy a munkahelyemen nagyjából mindenki tisztában van azzal, hogy kedvelem a vonatokat. Nemrégiben az egyik kolléganőm közeli hozzátartozója járt Japánban futóversenyen és ha már ott volt, vett nekem egy újságot, a címben is szereplő RM Models-t, annak is a 212-es számát. Ennél fogva rövid sajtószemle következik arról, hogy mi újság a japánoknál vasútmodellezés terén, valamint arról, hogy mekkorára nyílt a szemem amikor GySEV mozdonyt láttam meg a fotók (nem modellképek) között a lapban.

Nemrég Buseckben jártam, a nullás méretarányban modellezők éves vásárán. A cél szétnézni, tapasztalatot gyűjteni, tanulni - egyszerűen csak leskelődni volt. Most voltam ezen a rendezvényen először, és meglepődve tapasztaltam, hogy nem egy hétköznapi falusi sportcsarnokban van a rendezvény - mintl pl. a Schmalspur Expo-k, hanem a helyi Sammler&Hobby Centerben. Ez nem más, mint egy hobbi- és gyűjteménymúzeum, a 3-5 ezer főt számláló faluban. Úgy gondoltam, megér egy postot ezt bemutatni. Vigyázat, sok kép!

Vasútmodellezés terén N-es építési nagyságban nem sok cég van, amely a britek vasútjának leképezését tűzte volna ki a céljául, pedig a szigetországban is meglehetősen sokan űzik ezt a hobbit, ráadásul a gyűjtőszenvedélyük talán a szokottnál is nagyobb. Cserébe viszont a világ más tájain nem túl sokan vannak, akik erre a témára mozdulnának rá, így hazánkban is ha valaki nem magyar tájat próbál modellezni, akkor leginkább az osztrák, német, amerikai trióból, esetleg a svájciaktól merít ihletet. Ezért aztán a Dapol modellgyártó cég neve sem mond sokat alapvetően itthon a többségnek, nekem is csak azért, mert valami hülye oknál fogva kedvelem a britek kissé ormótlan motorvonatait. A Dapol mozdonyokkal indított, a Class 73-asukkal letarolták a brit N-es piacot, hatalmas sikert aratva, majd jött a Class 66-osuk is, ezek minőségileg pedig igencsak jól sikerültek, ami megalapozott nekik pár nyugodt, fejlesztgetéssel teli évet. Nekiálltak vagonok és kocsik készítésének, majd jöttek a kiegészítők (felsővezetéktartó oszlopok, alakjelzők, stb.), de kezdőkészletben senki sem gondolkodott.

A tavalyi amerikai utunk előtt a feleségemmel viszonylag sok időt töltöttünk el a kinti látnivalók listájának összeállításával, programtervet gyártottunk magunknak, hogy aztán nagy részét dobhassuk a sutba. Nekem az egyik kívánalmam az volt, hogy láthassak élőben egy amerikai foci meccset. Alapvetően az itthoni focit szeretem (lehet dobálni rám a köveket, akkor is vállalom), de a tojáslabdával játszott sport is előkelő helyet foglal el a listámon. Bár az NFL csapatok közül a Seahawks a kedvencem, New Yorkban csak a Giants vagy a Jets meccsét tekinthettem meg. Utóbbi játszott otthon, így a mérkőzés előtt kb fél évvel le is foglaltuk a jegyünket a 13. sorba. És hogy jön mindez ide, erre a blogra? Úgy, hogy vonattal mentünk a stadionba.

Külföldi oldalakon, fórumokon került beharangozásra, hogy egy új, csak az N-es mérettel foglalkozó német vasútmodellező magazin indul. Nem nagyon izgatott fel a dolog, mert Hazánkba úgysem jut el, vagy ha mégis, akkor csak egy-egy kósza lapszám erejéig. Azonban a hétvégén Németországban jártam, és egy ujságárusnál megláttam, nem bírtam ki, hogy ne vegyem meg az első lapszámot. 

Ami miatt megvettem, mert elsőre nem olyan érzése van az embernek, mintha valami összetákolt lapot fogna a kezébe. Belelapozva egy igényesen összerakott - és ami nekem a háklim, igényesen fotózott lapot tartottam a kezembe. A lap landolt a kosárban, most pedig gondoltam ajánlom Nektek is egy pár sor erejéig.

Aki rendszeresen olvas minket az már rég tudja, aki pedig nem annak újdonság lehet, hogy a japán Kato cég nem egy kellően vastag és látványos könyvbe gyűjti össze minden évben a megjelentetésre váró dolgokat, hanem havonta mutat meg - ingyen - az érdeklődőknek egy-egy képet, felsorolva rajta a következő hónapokban várható modelleket. Ez történt most is, kiadták a júliusi lapot, erről emlékeznék meg néhány mondatban:

.

Akit érdekel a vasút annak gondolom nem kell nagyon bemutatnom a MÁV-Start féle vonatinfo, illetve a MÁV-Trakció féle eMig honlapokat, melyeken térképen lehet nyomon követni az egyes vonatok, illetve az egyes járművek útját, néhány statisztikai adattal kiegészítve. A britek nyilván másképpen gondolkoznak, teljesen máshogy viszonyulnak ezekhez az adatokhoz. Az ottani vasúti hálózat kezelője, a Network Rail ugyanis gondolt egyet és tavaly júniusban publikussá tette egy rakat adatát elsősorban azért, hogy külsős fejlesztők azokra alapozva különböző adatbázisokat, majd ezek segítségével felhasználóbarát programokat, internetes honlapokat hozhassanak létre. Az adatokhoz való hozzáféréshez mindössze regisztráció kell, valamint néhány alapvetés ismerete, aztán máris mehet a csámcsogás a megkapott infókon. Némi kiegészítés után én az OpenTrainTimes honlapját mutatnám meg nektek, mert azért akad ott néhány szokatlan megoldás, legalábbis az itthoni állapotokhoz képest.