Két héttel a jól sikerült selmecbányai kirándulás után ismét nagy útra indult a hazánkban 50 éves működését ünneplő Nohab mozdonysorozat egy példánya. A végállomás ezúttal is határainkon kívülre esett, az élményvonat az ausztriai Spitz an der Donau városka állomására közlekedett. A '80-as, '90-es években az Európa középső részén csak a MÁV-nál megtalálható Nohabok kedvéért Nyugat-európából is zarándokoltak vasútfotósok a mozdonyok akkori fő működési területének számító Balaton környékére, most azonban Nohab "házhoz ment". Ezt ki is használták az osztrák vasútfotósok, itt nem a két héttel azelőtti, a felvidéki útnál tapasztalt érdektelenség kísérte a menetet. Az igazi "Nosztalgia kft-s" megjelenésű élményvonatot most nem követtük még rövidebb útszakaszon sem, csupán a Dürnstein állomásra érkezésekor jelentünk meg. Látnivaló szerencsére rajta kívül is akadt bőven.

Június 8-án a Nosztalgia kft a szlovákiai Selmecbányára (Banská Štiavnica) indított élményvonatot, melynek érdekessége az volt, hogy vontatását végig a 2013-ban ötven esztendős Nohab mozdonysorozat egy példányára kívánták bízni. Legalábbis a beharangozóban így szerepelt, azonban a valóságban a hattengelyes gép az utolsó 20 km-es hegyi vonalszakaszra nem mehetett rá. Ettől függetlenül érdekes témának ígérkezett, ezért úgy döntöttünk, jó idő esetén megjelenünk az útvonal egy pontján, hogy a Felvidéken is megörökíthessük a legendás vasparipát. Utunk fókuszába a Felsőbesenyő (Hronská Dúbrava) és Selmecbánya közötti vonalszakasz került, s hallgatva az időjósok kedvező előrejelzésére, szombaton reggel elindultunk az "Ezüst Szalamandra expressz" névre keresztelt szerelvény elé.

A tegnapi után újabb programajánló a hétvégére, ezúttal a Magyar Vasúttörténeti Parktól:
2013. június 22-én, szombaton megrendezésre kerülő "Magánvasutak Találkozója" című program szervesen kapcsolódik a Vasúttörténeti Park Múzeumok Éjszakája rendezvényéhez, annak mintegy "előhangjaként". A magyar vasúti áruforgalmazásban egyre nagyobb szerepet kapnak az uniós vasúti liberalizáció nyomán a magánvasút vállalatok. Ezeknek a cégeknek – és természetesen az általuk üzemeltetett mozdonyoknak – seregszemléjét rendezi meg a Magyar Vasúttörténeti Park. A különleges mozdonyok találkozója kiváló alkalom a vasútfotósoknak is, hogy a különböző magánvasutak flottájában üzemelő mozdonyokat mind nappali, mind pedig éjszakai fényviszonyok között, az év leghosszabb éjszakáján, egy helyen megörökíthessék. A rendezvény várható résztvevői:
MÁV Nosztalgia: A25.016-os sorozatszámú Nagybobó, és Nohab mozdonyai,
Bobó Kft.: M44-es mozdonya,
GYSEV Zrt.: "GYSEV 140" matricás Taurus és a 92 530 651 004-9 "Ludmilla" járművei,
Rail Cargo Hungária Zrt.: Taurus mozdonya,
DB Schenker Rail Kft.: 0469-es sorozatú dízel-hidraulikus mozdonya,
MMV Zrt.: LDE típusú mozdonya (Nagydácsia),
Rail Cargo Carrier Kft.: ÖBB cégjelű 2068-as sorozatú dízelmozdonya.
A Vasúttörténeti Park "B" fordítójánál felsorakoztatott járművek 12:00 és 15:00 órakor, illetve a Múzeumok Éjszakáján 23:00 órakor járműparádé keretében is bemutatkoznak. (A Vasúttörténeti Park a programváltoztatás jogát fenntartja.)

Érkezett a postaládánkba egy programajánló, amelyet ezúton osztanék meg veletek. A Budapest Keleti Kocsiműhely teszi nyíltan látogathatóvá a kocsijavító műhelyét, ahol különböző vasúti kocsikat tekinthetünk meg akár érdekesebb nézőpontból is, mivel lesz olyan jármű amelyet csoportemelőre tesznek. Emellett vasútmodellek is bemutatásra kerülnek, mozdonyt és segélynyújtó járgányt is lehet majd nézni, de a gépi kocsimosó működését is lehet tanulmányozni. A belépés díjtalan, 22-én délután egytől hajnali egyig várják az érdeklődőket. A részletes programért kattintsatok a képre!

Többször is említést tettem már a Video125 csapatáról, akiknek köszönhetően alapos bepillantást nyerhettünk például a londoni metró világába, hiszen jól kommentált vezetőállás videóik révén részesei lehettünk a brit főváros tömegközlekedésének. Nem csak ilyen jellegű filmjeik vannak, a "rendes" nagyvasút is szívükhöz nőtt, így aztán időről-időre megjelennek alkotásaik ebben a témakörben is. Most azonban nem egy új dolgot hoztak ki a piacra, hanem ingyen elérhetővé tették a Learning to Steam névre hallgató filmjüket. Ebben a 92 perces műsorban egy wales-i ismertebb TV-s műsorvezető (emlékezzünk meg róla név szerint is: Arfon Heines Davies) mint gőzmozdonyfanatikus veszi a fejébe azt, hogy márpedig belőle járművezető lesz és megtanulja hogyan is üzemel egy ilyen gép. Rengeteg beszélgetés, több kamera egyidejű használata, "akció" közben felvett jelenetek jellemzik a filmet, amihez ebből adódóan nem árt az angol nyelvtudás. A film most ingyen elérhető, gondolom így akarják reklámozni a netes vásárlás könnyűségét, így akit vonz a téma annak ajánlom figyelmébe a letöltést és a megnézést.

Az évente szokásos erdélyi kirándulásunkat az idén Torockóra szerveztük. Már sokat hallottunk erről a csodálatos környezetben fekvő festői településről, úgy éreztük, épp ideje, hogy első kézből is szerezhessünk róla benyomásokat. Igyekeztünk az útra alaposan felkészülni. Megtudtuk, hogy Torockón az év bizonyos reggelein kétszer kel fel a nap, valamint azt, hogy a középkortól egészen a múlt század elejéig a környék bányáiból hozták felszínre, majd Torockón dolgozták fel Európa legjobb minőségű vasércét. Azt is megtudtuk, hogy a vasérc mellett aranyat és ezüstöt is bányásztak, de kiderült, hogy a torockóiak a vasolvasztás és az aranycsinálás mellett pénzhamisítással is foglalkoztak. Azt pedig már eleve tudtuk, hogy a hasonló nevű patak mentén fekvő települést nem érinti az acélországút.

Szóval második rész. Valamivel több mint egy hónapja már olvashattatok itt róla, de azóta eljutottam én is odáig, hogy pár órát beleöltem a játékba, így aztán feljogosítva érzem magam arra, hogy megosszam veletek róla a gondolataimat. Többször mondtam már, hogy az első rész valahogy nem tett rám nagy hatást, így kíváncsian vártam, hogy a CiM 2 vajon átüti-e azt a lélektani korlátot, hogy vele játszva nem veszem észre az idő múlását, hogy arra eszmélek fel, hogy régen besötétedett és mindig csak egy újabb vonalat szeretnék megépíteni.

Azzal gondolom nem mondok senkinek sem újat, hogy a japánok néha meglehetősen furcsák tudnak lenni. Nem csak, hogy messze vannak tőlünk, de a gondolkodásuk, a szokásaik, a viselkedésük is kellően különböző jónéhány esetben. A vasutat persze ők is imádják, a témakörben eléggé nagyszámú magazin áll rendelkezésükre hónapról-hónapra. Ezek közül esett már szó néhányról ezen blogon is, most viszont olyat vásároltattam meg magamnak, amire én még nem láttam példát. A Neko kiadó ugyanis az RM Models farvizén evezve kiadott egy kis füzetecskét amely a mini diorámák készítését mutatja be. Ez még nem lenne annyira meglepő, az viszont már az, hogy ehhez egy dobozt is mellékeltek, benne némi alapanyaggal az ultrakezdők számára. Érdekel titeket mit rejt a doboz?