Most egy képes beszámoló következik. Pár hete került megrendezésre Bécsben a Modellbaumesse, a modellezők évi legnagyobb osztrák vására és kiállítása. Általában a kiállított terepasztalok nagy része reégről már ismerős, de van mindig olyan, ami újdonságként hat. Idén számomra az egyik osztrák klub N-es modulasztala volt a nagy meglepetés, akik az Arlberghbahn-t építették meg modulrendszerben. Gondoltam, megosztom az kiállításon készült képeket egy poszt formájában.

Már meg nem tudnám mondani hogyan bukkantam rá a Monzo nevű telefonos/táblagépes alkalmazásra, mindenesetre a cucc a leírásában azt ígérte nekem, hogy az érintőképernyős kijelző segítségével rakhatok össze vele különböző maketteket. A freemium szó egyfelől azt sugallta, hogy ingyen kipróbálhatom, gondoltam egy modellt meg lehet így építeni, másfelől a többiért már jó eséllyel fizetnem kell. Egy tesztet megér alapon letöltöttem, hátha találok benne vonatra utaló nyomot is. Találtam, bár nem sokat. A szoftver letöltés és telepítés után egy autó modelljével mutatja be az összeépítés során felbukkanó lehetőségeket, én készítettem inkább egy pár képet és azokkal mondom el amit tudni érdemes róla.

A vasútnál a menetrendekhez szokás kiadni pótlékot, amikor az eredeti adathalmazhoz képest változás áll be, valamint benne kerülnek helyesbítésre az esetleges sajtóhibák is. Esetünkben ez a pótlás az utolsóként közzétett  beszámolómra vonatkozik, amelyet a következő megjegyzéssel zártam: "Feltételesen még terve volt véve Rácalmás és Ercsi szobormozdonyainak felkeresése is, azonban az idő előrehaladta miatt végül ezek megtekintését egy másik alkalomra halasztottuk". Nos, ez a másik alkalom Felsőszölnökről hazaérkezésünk után pontosan egy héttel vált időszerűvé. Aznap ugyanis meglátogattuk egy ismerősünket, aki Százhalombattán lakik, a kőolajfinomítójáról ismertté vált város pedig szomszédos Ercsivel és hát Rácalmás sincs oda messze. Mivel egy teljes délutánt szánhattunk a két szobormozdony felkeresésére, az eredeti tervet sikerült 200 %-osra teljesíteni, mivel még két, közeli objektumot is meglátogattunk. Sőt mindezeken felül beszámolok egy másik eseményről is, aminek ugyan semmi köze e "pótlék" témájához, azonban van köztük némi tartalmi kapcsolat.

Miután crash beszámolt a saját állomásépületének elkészítéséről kedvet kaptam én is hozzá, hogy a tapasztalataimat egy bejegyzés formájában megírjam nektek. Kb. másfél éve álltunk neki IST-tel egy nyíltvonali megálló, Nagyhát megépítésének, amelyet az idei Temofeszten szerettünk volna a klubunk moduljai közé beépíteni. Augusztus végére realizálódni is látszott a dolog, a modulok megkapták a terepet - még apróbb csinosítgatás és némi fásítás volt hátra - így állomásépület terén is lépni kellett valamit. Maga a ház szerencsére nem egy építészeti műremek boltívekkel és oszlopokkal, viszont nem is szabványépület, így esélytelen volt bármi hasonlót is találni. Év közben egyszer már kivágtam papírból a megfelelő méret megtalálása miatt, azonban ferenc73-nak köszönhetően a MÁV-levéltárból hozzájutottam az eredeti tervrajzhoz, így már jóval könnyebb dolgom volt.

A mi generációnknak a mai napig különleges eseménynek számít, ha idegen ország földjére léphet, vagy államhatárt keresztez. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy a '90-es évek elejéig csak szigorú szabályok betartásával tehettük ezt, s bár napjainkra alapjaiban megváltozott a helyzet, az olyan alkalmi utazóknak, mint amilyenek mi vagyunk, az érzés megmaradt. Október elején egy "hosszított" hétvégét töltöttünk egy határközeli településen, így napjában többször is átélhettük ezt a kalandot. Persze a fő cél nem ez volt, hanem hogy némileg költséghatékonyabb módon a szomszédos Ausztria, valamint Szlovénia néhány szép vidékét is felkeressük. Útközben igyekeztünk a vidéket érintő vasutakat - melyek közül több magyar vonatkozással is bír - megfigyelni, fotózni. Három országot érintve, a vasútvállalatok jellegzetes járműállományának hála, meglehetősen tarka képet kaptunk a földrajzilag nem túl nagy kiterjedésű terület vonatközlekedéséről. Az következőkben élmenyeinkből adok közre egy korántsem teljes értékű, de reményeim szerint érdekes összeállítást.

Mod… Nálam már itt kezdődött a hiba. Bárki megkérdezte eddig tőlem azt mondtam volna: „Utálom a mod-ot, bármiféle játékról legyen szó! Csak azt fogadom el amit a játék eredeti készítői alkottak.” (Vagy még esetleg a hivatalos kiegészítőket.) Ennek meg még a nevében is benne van, hiszen a Garry's Mod nevű program kiegészítőjeként tölthető le. Itt az első körben el is ásta nálam magát, de főleg akkor, mikor megtudtam, hogy az alapprogram egy lövöldözős játék (Half-Life 2) mellékága. Na én ott be is zártam a netet…

Gonosz üzemmód ON

Megvolt a nagy nap tegnap és megjelent a Train Simulator ezévi része, amely a 2016-os sorszámot kapta meg. Azok akik már rendelkeztek a TS egyik korábbi részével ingyen megkapták a frissítést, amelynek tartalmát a játékból remekül elkapott képpel illusztráltam itt a jobb oldalon.

Ha azt hinnétek, hogy ez így kevés, akkor nem is tudjátok mennyire a valóságot látjátok. Listázom az eseményeket tegnapról:

2015 nyarán Temesvár közelebb került Magyarországhoz. No nem a térképet rajzolták át, csupán arról van szó, hogy végre elkészült az autópálya határon átvezető szakasza is, így aztán mód nyílt, hogy majdnem végig (Lajosmizsétől Temesgyarmatig) sztrádán közelítsük meg a Bánát fővárosát, ami pedig jelentős időmegtakarítást eredményezett. Augusztus utolsó vasárnapján neki is indultunk, hogy felfedezzük Temesvár szépségeit. Jómagam több, mint négy évtizede nem jártam ott. Kisgyermekkoromban minden nyáron két hetet ott töltöttem: apai nagyszüleim laktak a városban, őket látogatta meg a család. Az 1970-es évtized elején nagyapám meghalt, nagyanyámat sikerült áthozni Magyarországra (nem volt egyszerű), ezért aztán nem mentünk többet. E régi utazásokról számos emlék él bennem, szívesen gondolok vissza az akkori - máig meghatározó jelentőségű - vasúti élményeimre. Napjainkban sajnos vonattal nem igazán lehet egy nap alatt megjárni Temesvárt. A nappali összeköttetést igénybe véve másfél óránál is kevesebb idő marad a városnézésre, ha pedig éjszakai vonatot választunk, meglehetősen extrém érkezési, vagy indulási időkkel kell számolnunk. Mi ezt nem vállaltuk be, ezért ezúttal az egyéni közlekedést választottuk.