Lassan épülget Csoma-Szabadi állomás N-es méretben. Az idei temofesztre azt terveztem, hogy az terep kicsinosodik, kap egy rendes kapcsolópultot, és az épületek elkészülnek. Az első két dolog haladgat, a az utolsó azonban nem. Azonban érkezett egy mentőöv: a cseh Bubimodell és a hazai Kiskunmodell egymásra találása eredményeképpen N-es méretben elérhető őrház, negyed- és elsőosztályú HÉV állomásépületek.

Mivel az én állomásépületem megtorpant abban az állapotában, amiben volt, jó ötletnek tűnt egy Kiskunmodelles elsőosztályú felvételi épülettel helyettesíteni. Úgy voltam vele, hogy legalább nem nekem kell rajzolni, CNC-zni, ha pedig nem üti meg az ingerküszöböm, akkor is jó lesz, amíg az enyém el nem készül. Egy próbát megér.

A doboz kinytása után lestem egy nagyot, mert nem voltam körültekintő vásárló. Lézervágott épületnél én mindig a vékony falemezből készültekre gondolok, nem a papírból vágottakra. Ez pedig ez utóbbi volt - az én hibám, nem néztem utána a dolognak rendesen. Mondjuk, lehet, ha tudom előre, hogy papír, akkor meg se veszem, és akkor most nincs rendes állomás Csomán. Meg amúgy is, Ist is csinált fasza papírépületeket Metcalfe kitekből, megpróbálom én is.

Miután túltettem magam azon, hogy papír épületet vettem, elkezdtem összerakni. Az első buktató, hogy nincs összeállítási útmutató. Mivel az elsőosztályú épületet ismerem - hiszen folyamatban van egynek az építése sztirolból - nem rettentem meg. Egyrészt az elsőosztályú felvételi épület nem egy V2-es rakéta - viszonylag egyszerű összerakni, és ha volna is kérdés a dologban van az épületnek alja, ami mutatja, hogy mely falakat hova kell berakni.

Először - lézervágott épületeknél megszokott módon - faipari expressz ragasztóval ragasztottam. Ezzel azonban támadt egy kis gondom: elfelejtettem, hogy papír épületről van szó. A faipari ragasztó sok nedvességet tartalmaz, ez a papírnak nem jó. A ragasztás mentén a papír felpúposodik, szőrösödik.

Elkezdtem keresni a technológiát, és kikötöttem a Humbrol Balsa Cement-nél. Ez ránézésre Technokol Rapid állagú, viszont valahogy kisebb a viszkozitása, és finomabban lehet adagolni, mert szűkebb a tubus csőre. Ami még előnye ennek a ragasztónak, hogy ha nyomot is hagy, és nem nagyon rontom el, akkor egy matt lakkréteggel lehet korrigálni a hibát. 

Az építés egyik nehézsége az épület díszköveinek felrakása volt a sarokra. Ezen jó lett volna, ha van egy kis él a belső oldalon is, a könnyebb hajtás miatt. Ehhez viszont kétoldalasan kellett volna megmunkálni a papírt, ami gondolom extra költség lenne, növelné a kit árát. Én erre bevetettem a nehéztüzérséget: elővettem a The Bug fotómaratás-hajláításához használatos szerszámomat, és ennek a segítségével kellő formára hajlítottam a papírt. Lehet ezt úgy is csinálni, hogy kevésbé éles szikével az ember megkarcolja a papírt a hajtás belső oldalán, de ezt nem vállaltam, mert attól tartottam, hogy elvágom véletlenül az alkatrészt. Ha már van a hajlító, használom.

Ami a kittel gond volt, hogy az ablakokat, ajtókat és a palatetőt fekete fotókartonból kivágva adják. Ha gyerekkoromra visszaemlékezem, akkor ezekről nekem mindenütt vagy zöld, vagy fehér ugrik be, de a fekete nem. Ezt meg kellett oldanom, zöld ablak, és ajtó, illetve szürke pala a cél. Tettem egy próbát - az új szórópisztolyommal olyanokat lehet fújni, mint eddig soha, hátha meg tudom a papírt festeni úgy, hogy nem ázik el. Erre a jól megszokott Gunze festéket használtam, viszonylag sűrűn, nagy nyomáson, kis festéket engedve a felületre. Az eredmény az ajtóknál meggyőzött, nekiestem a tetőnek is. Itt egy kicsit trükköztem, igyekeztem megjeleníteni azt, hogy az idők során pótolt palák színe elüt - konkrétan az újak világosabbak a többinél. 

A tető egyszerűbb lett, mint terveztem, mert az építőkészletben négy helyett csak két szarufa található, így úgy döntöttem, ezek nem kerülnek fel az épületre. A tető ezek nélkül került fel. A hat kémény is előállt, és a végére csak az ablakpárkányok maradtak. Ezekkel vigyázni kell, szerintem nem jó méretűek, ezért szétvágtam őket, és a helyükre ragasztottam.

Az épület két estémet vitte el. Nem egy bonyolult modell, ami bénázás volt vele, az inkább az én papírmakettek körében való járatlanságomnak és az összeállítási útmutató hiányának tudható be. A végére egy szép állomásépület kerekedett a kitből. Annak ellenére, hogy szép az épület, a papír anyagától egy cseppet tartok, hogy miként fog viselkedni, mennyire viseli a levegő páratartalmát. Ezt megpróbálom majd valamiféle lakkozással elkerülni, hátha megóvja a papírt. 

Amúgy a kittet ajánlom mindenkinek, a 7400Ft-os ár még ingerküszöbön belüli, ezt a pénzt megérte.