Gyors hír: az N-es modellek egyik legnagyobb német forgalmazója, a DM-Toys újabb kelet-európai kisszériás járművet készített: az Arnold hálókocsijából adott ki a román CFR színvilágába illő változatot. Az Arnold eredeti  modellje szép, részletes, a képen a kocsi jól néz ki. Egy probléma van vele, az ára. Egy cent híján 50€. Kezdenek elszállni a személykocsi-árak....

Amíg crash Szilit festeget nagy bőszen ebben a kissé elromlott időjárásban, addig én kuplungot cseréltem a 0-2000 típusú N-es Shinkansenemben.

A pár évvel ezelőtt Angliában használtan beszerzett Kato vonatom futásával ugyanis nem voltam megelégedve: még a nagyobb, 414 mm-es ívekben is képesek voltak összeakadni a kocsik siklást előidézve ezzel, nem is beszélve az emelkedők kezdetén vagy végén található minimális törésekről. A kuplungokat megnézve nem tűnt gyárinak a megoldás, a japán vasútmodellező fórumon is megerősítették ezirányú kételyeimet, úgyhogy hallgatva a hozzáértőkre beszereztem egy másik kapcsolószettet.

Pár nappal ezelőtt meg is érkezett egy kis csomagom Japánból, mely magában foglalt egy szettnyi, vasútmodell kocsik közé való kapcsolót. Tegnapelőtt aztán nekiültem szétbarmolni a régi megoldást, összerakni az újat, mindezt egy fényképezőgéppel kísérve, hogy a cserét megörökítsem és megosszam veletek.

Néhány nappal ezelőtt, pontosabban augusztus 14-én az Engine-driver.com közzétette az alábbi képet, ami azt taglalja, hogy kinek milyen lehetőségei lesznek a frissítésre. A tovább gombra kattintva mi is szemügyre vesszük a lehetőségeket.

Régóta nem írtam a blogra, kezd visszatérni az írhatnék, azonban mivel az utóbbi hónapban csak kapcsolópultot meg Szilit építettem, nem sok téma akad. Az előbbi nem érdekfeszítő - inkább lélekölő - az utóbbi meg még nincs kész, így kevés a téma. Azonban aki követi a blogot, tudja, hogy imádok folyamatosan fejlődni, új technikákat kipróbálni. Utóbbi időben a festéssel vagyok így: bár lassan tizenöt éve fogtam kézbe először szórópisztolyt, azonban mindig van mit tanulni. Az utóbbi időben sok olyan technika jött be a modellezésbe, amit érdemes, és szükséges is kipróbálni, hátha van belőle hasznosítható a vasútmodellező számára. A héten kaptam kezembe a Tanker magazin első, és magyarul is elérhető példányát. Ezt is ilyen dolognak gondolom: szerintem van mit tanulni belőle.

Lassan itt az ősz ami évek óta azt jelenti, hogy várhatjuk a Train Simulator (korábban Rail Simulator és Railworks) sorozat következő részét. Tisztára mint az Electronic Arts jól ismert sportjátékai, a TS is megkapta a jövő évi évszámot na és persze a bemutatkozó videót, amit láthattok is alant. Sajnos van némi csalás is a  rendszerben, ez ugyanis egy előre renderelt videó, szóval nem a játékból lett kivágva, így aztán pont azt nem mutatja meg mire is számíthatunk majd szeptember 17-től. Az viszont igaz, hogy kellemes hangulatot áraszt.

Számos vasútvonalon volt már módom utazni életem során, hazánkban és határainkon kívül is. A Városligeti elágazás és Rákosrendező közötti rövidke összeköttetést is jópár alkalommal bejártam, azonban eleddig kizárólag a sínek mellett húzódó utcán, illetve a folytatásaként kanyargó ösvényen haladva, gyalogosan. A deltavágányon napjainkban közforgalmú személyszállítás nincs, csupán szolgálati- és nagyritkán tehervonatok koptatják az erős ívben fekvő vágányok valamelyikét. A sínpárok egy része már évek óta használaton kívül van, pedig még nem is olyan régen az ott elhelyezkedő vágányhídmérlegen rendszeresen mérték a Rákosrendező körzetéhez tartózó állomásokon feladott tömegárukat. E vágányok ma szinte elvesznek a magas, hullámzó gazban, a köztük növekedő bokrok, fák alkotta sűrűben hajléktalanok vernek tanyát. 2015 nyarán azonban két hétre élet költözött a rozsdásodó sínek alkotta vonalszakaszba: a Nyugati pályaudvar karbantartás miatti lezárása idején a 100-as (szolnoki) és a 70-es (váci) vonalak személyvonatainak egy része ezen keresztül közlekedett a különlegesen megalkotott ideiglenes menetrend alapján. Az említett időszakban a Nyugati pályaudvar teljes bezárásra került. E vonatmentes időszakban klasszikus értelembe vett vonatpótló buszok nem közlekedtek, az utasok a fővárosi helyi közlekedés bizonyos vonalait vehették díjmentesen igénybe. Nyugati-pótló vonatok azonban jártak, mégpedig különleges útvonalon, éppen a városligeti deltán át. Azt gondolhatjuk, vasútfotósnak semmi keresnivalója nincs ezen a nem túl bizalomgerjesztő terepen, azonban 2015. június 22-e és július 5-e között megváltozott a helyzet.

Nem mai darab, de ma olvastam róla így aztán nem ússzátok meg és veletek is megosztom. Bizonyára sokan tudjátok, hogy a Google-nek van egy Street View szolgáltatása ami annyit jelent, hogy városokat, országokat járhatunk be egy autós szemszögéből. A Google járművei rengeteg utat és az utakat körülvevő környezetet fotóztak le 360 fokos panorámaképekkel, ezeket pedig ebben a szolgáltatásban tették elérhetővé megkönnyítve ezzel nem csak a közlekedők, de a különleges vagy éppen mindennapi helyeket felfedezni vágyók dolgát. Aztán amikor ez nem volt elég nekik megjelentek az első olyan látképek, amelyek már nem autóról, hanem ember által viselt eszközökről készültek, így például túraútvonalakat is bejárhatunk most már. Ennek egyik (illetve két darab) vadhajtását szeretném most megmutatni nektek.