Amíg crash Szilit festeget nagy bőszen ebben a kissé elromlott időjárásban, addig én kuplungot cseréltem a 0-2000 típusú N-es Shinkansenemben.

A pár évvel ezelőtt Angliában használtan beszerzett Kato vonatom futásával ugyanis nem voltam megelégedve: még a nagyobb, 414 mm-es ívekben is képesek voltak összeakadni a kocsik siklást előidézve ezzel, nem is beszélve az emelkedők kezdetén vagy végén található minimális törésekről. A kuplungokat megnézve nem tűnt gyárinak a megoldás, a japán vasútmodellező fórumon is megerősítették ezirányú kételyeimet, úgyhogy hallgatva a hozzáértőkre beszereztem egy másik kapcsolószettet.

Pár nappal ezelőtt meg is érkezett egy kis csomagom Japánból, mely magában foglalt egy szettnyi, vasútmodell kocsik közé való kapcsolót. Tegnapelőtt aztán nekiültem szétbarmolni a régi megoldást, összerakni az újat, mindezt egy fényképezőgéppel kísérve, hogy a cserét megörökítsem és megosszam veletek.

Ez volt a rendelt szett, 11-703 számozásra hallgat a Katonál, elvileg motorvonatokhoz alkalmazható, így a japán nagysebességű járművekhez is. A csomagban kicsiny, japán nyelvű instrukciós lap hever amelyen szerencsére elhelyeztek némi ábrát, ennek megfelelően segítségemre szolgált a végleges pozíció eltalálásához.

A szettben összesen négy ilyen fekete műanyag összeállítás volt, mindegyik 5 kapcsolót tartalmazott 2-2 részletben, így jön ki az egy csomagra jutó 20-as darabszám. A kapcsolók a Scharfenberg rendszert próbálják leutánozni, ami a hagyományos Rapido kuplungnál milliószor jobban néz ki.

Íme az eddig meglévő megoldás. Egyrészt felhívnám a figyelmet, hogy mekkora durung nagy csavarral van rögzítve a forgóváz a jármű aljához, másrészt bemutatnám az alkalmazott rugót ami az égvilágon semmilyen céllal nem szolgál: a kapcsoló nem tud benyomódni semennyire sem, a helyén sem a rugó tartja, így maximum díszítő elem lehetne ha nem csak alulnézetből lehetne látni. Szóval értelmetlen.

A régi kapcsolóval ilyen közel vannak egymástól a járművek. Mivel a kuplungszerkezet csak oldalirányú illetve függőleges mozgást enged, ez a távolság túl kicsi ahhoz, hogy hagyományos ívekben ne akadjanak össze a kocsik, egyszerűen nem tud eltávolodni ívben a kettő egymástól.

Kiszerelt állapotban a forgóváz. Jól látható a forgóvázból kiálló, a kocsiba az áramátvitelt biztosító két fül. Ezek világítás beszerelésénél tudnak hasznosak lenni, az összes forgóváza ilyen a szerelvénynek a nem hajtott vagonokban.

Bal oldalt a régi kapcsoló, középen az új, jobb oldalt a forgóváz, megszabadítva a régitől. A kapcsoló kiszerelése úgy működött, hogy 90 fokkal elforgattam a helyén ami szétfeszítette annyira a foglalat műanyag keretét, hogy onnantól kezdve felfele ki lehetett húzni. Az új kapcsolót 2 részből (lásd fentebb a még kereten lévő darabokat) kellett egyszerűen összepattintani. A 4 darab kis hullámos műanyag a fékvezetékeket próbálja leutánozni. Beszerelése hasonlóan ment, mind a kiszerelés. Függőleges állapotban fentről behelyeztem a keretbe, majd fordítottam rajta 90 fokot egészen addig amíg nem hallottam a kattanást mellyel bepattant a helyére. Alapvetően egyszerű, csak a vezetékutánzatra kell figyelni, nehogy letörje/elferdítse az ember.

Régi vs. új, egy forgóváz lecserélve, jöhet a maradék 9, a hat kocsi ugyanis 10 darabbal rendelkezik (a jármű elején és végén nincs ilyen).

Íme egy olyan vagonkapcsolat amely már az új szettet tartalmazza. A fenti képhez képest látható a különbség.

Nyilván ez így a szépség rovására megy, mondván távolabb vannak egymástól a kocsik, hogy néz már ki mindez. Cserébe viszont a játszhatóságot jelentősen megnöveli, így aki nem csak vitrinben tartja a modelljeit hanem időnként előveszi és megfuttatja, az jobban jár a nagyobb távval. A teljes kuplungcsere művelete mintegy 1 óráig tartott beleértve az ábrák tanulmányozását, a fejvakarást és a próbafuttatást is. A csomag ára 3,2 dollár volt, szóval olyan 900 forint, ráadásul a fele így még kihasználatlanul megmaradt.