A vasútnál a menetrendekhez szokás kiadni pótlékot, amikor az eredeti adathalmazhoz képest változás áll be, valamint benne kerülnek helyesbítésre az esetleges sajtóhibák is. Esetünkben ez a pótlás az utolsóként közzétett  beszámolómra vonatkozik, amelyet a következő megjegyzéssel zártam: "Feltételesen még terve volt véve Rácalmás és Ercsi szobormozdonyainak felkeresése is, azonban az idő előrehaladta miatt végül ezek megtekintését egy másik alkalomra halasztottuk". Nos, ez a másik alkalom Felsőszölnökről hazaérkezésünk után pontosan egy héttel vált időszerűvé. Aznap ugyanis meglátogattuk egy ismerősünket, aki Százhalombattán lakik, a kőolajfinomítójáról ismertté vált város pedig szomszédos Ercsivel és hát Rácalmás sincs oda messze. Mivel egy teljes délutánt szánhattunk a két szobormozdony felkeresésére, az eredeti tervet sikerült 200 %-osra teljesíteni, mivel még két, közeli objektumot is meglátogattunk. Sőt mindezeken felül beszámolok egy másik eseményről is, aminek ugyan semmi köze e "pótlék" témájához, azonban van köztük némi tartalmi kapcsolat.

Az igazság az, hogy ez a tartalmi kapcsolat elég nyögvenyelős, csupán abból áll, hogy a gőzös(ök) mellett egy Púpos szerepel az "élő" és a kiállított mozdonyok között is. Vasárnap (október 17-én) reggel jól elvoltunk kellemesen meleg szobánkban, amikor az egyik közösségi oldalon egy bejegyzésre lettünk figyelmesek. A leírtak szerint aznap a 204-es gőzös, valamint az M40,113-as dízel filmforgatáson vesz részt Ágasegyházán, valamint ott állt az oda- és a visszaút menetrendje is. A megadott időpontban hallottam is egy szokatlan mozdony elvonulását az 50 méterre húzódó vaspályán, de mire az ablakhoz értem, az árkon-bokron túl járt. Mivel úgy gondoltam, tíz órára kényelmesen odaérhetek Ágasegyházára, neki is indultam.

Végül mégsem úgy alakult, s ez lett a szerencsém. Az történt, hogy a Kecskemét körüli útvesztőben nem a megfelelő irányt választottam, s így Ágasegyháza helyett Helvécián kötöttem ki. Éppen azon gondolkodtam, hogyan találhatnám el a megfelelő irányt, amikor egy fotós különítményt pillantottam meg, akik szemmel láthatóan egy vonat érkezését várták. Tudvalevő, hogy a Kecskemét - Fülöpszállás vonalon szünetel a személyforgalom, így a várt vonat nem lehetett más, mint az a bizonyos filmes menet. Nem is telt el sok idő, amikor felbukkantak a mozdonyok a helybeliek és az épp úton levők nagy örömére, akik az éppen rendelkezésükre álló eszközökkel meg is örökítették a nem mindennapi látványosságot.

A menet minden útátjáró előtt lestoppolt, hogy a közúti forgalmat a szintén a mozdonyon utazó jelzőőr leállíthassa. Ennek is köszönhető, hogy Helvéciánál az említett csapattal együtt utolértük és még egy alkalommal megörökíthettük a két mozdony alkotta különleges vonatot. Most a másik oldalt mutatom: a meglehetősen viharvert M40-es természetesen nem passzív résztvevő volt, hanem keményen tolta a gőzöst. Ágasegyházánál aztán hiába is várakoztam volna, hiszen a falu előtt mintegy 4 km-rel tanyázó filmeseken túl nem ment egyik jármű sem. Fölöslegesen látogatott ki több helybeli is az állomásra, ők bizonyára szintén a közösségi oldalról értesültek az eseményről.

Most pedig lássuk a tulajdonképpeni "1. sz. pótlék" anyagát! Ercsi két és fél ezres település - 2000-től város - a Duna partján, a fővárostól délre. A múlt évezred végéig elsősorban cukorgyáráról volt ismert, mely 1912-ben közép-Európa legmodernebb cukorgyáraként kezdte meg működését. Az üzembe nagy kiterjedésű keskeny nyomközű gazdasági vasút szállította be a környékről a répát, de a gyár területén normál nyombőségű, az országos hálózathoz kapcsolódó iparvasút is működött. Ezen dolgozott többek között az 1906-ban eredetileg a BHÉV-nek szállított 30. psz. gőzös is, melyet eredeti gazdája '32-ben eladott, majd a vasparipa több iparvállalatot megjárva végül Ercsiben kötött ki. Jelenleg a városban, a művelődési ház közelében, a volt gazdasági vasút egyik végállomásán látható.

Lényegesen egyszerűbb élettörténettel bír a Rácalmás mindentől távol fekvő állomásán egy kiszuperált étkezőkocsi társaságában búslakodó M40,103-as pályaszámú, Ganz-gyártású dízelmozdony. A Záhonyban leállított gépet egy vasútbarát egyesület szerezte meg, majd a külsőleg részben helyreállított és futóképessé tett jármű saját "lábán" érkezett szárazföldi kikötőnkből Rácalmásra. Végleges, az eredetihez közeli színezését már ott kapta meg, mely az apró pontatlanságoktól eltekintve is rendkívül attraktív megjelenést kölcsönöz a gépnek. A mozdony mellett egy nagy táblán figyelemre méltó felirat olvasható: "A járműn látható önkényuralmi jelkép semmiféle politikai, vagy ideológiai meggyőződést nem tükröz! Célja a történelem minél hitelesebb bemutatása." Ez ugyan számunkra természetes, meg is mosolyogtuk, de talán másokat felbőszíthet a veres csillag...

Utunkat folytatva hamarosan már a szomszéd városban, Dunaújvárosban találtuk magunkat, ahol hamar megtaláltuk a Vasmű utcát és az ott szobrozó 285 001-es jelű, avagy MUKI nevű gőzmozdonyt. Élettörténetét maga az apróság meséli el, amit a mellette álló táblán olvashatunk: "a Berlin-drewitzi Orenstein&Koppel gyárban 1894-ben, 600 milliméteres nyomtávolságúra kétcsatlós, szertartályos gőzmozdonyként »születtem« ... húztam terhet Gyulán, Sarkadon, Miskolcon és Ózdon is, szenet, vasat, vagy amit kellett. Aztán 1958-ban elhoztak és fel is újítottak a Dunai Vasműben. A vidámparkban én lettem az »Úttörő vasút« derék mozdonya! ... Majd az idő múlásával kiállítási tárgy lettem egy vakvágányon" Dióhéjban ennyi a történet. Utoljára 2015-ben pofozták helyre alapos munkával, azóta megszépülve díszíti a komor kockaházak övezte térséget. Esztétikai értékét értékelje ki-ki maga, vasút- és helytörténeti értéke azonban kétségbevonhatatlan.

Visszaútban még tettünk egy kis kitérőt, hogy Pusztaszabolcs állomáson megcsodálhassuk a 375 1011-es vasparipát. A jármű a hazai gőzmodonygyártás vége felé, 1956-ban épült Budapesten. Pályafutása során az ország több fűtőházát (Bátaszék, Püspökladány, Debrecen) is megjárta, míg 1988 szilvesztere előtt egy nappal felkerült az oldalára az "S" betű, vagyis selejtezték, majd kiállították Pusztaszabolcs állomás végében. Állapota kielégítő, látszik rajta, hogy gondozzák, sőt úgy tűnik, az ittenieket nem zavarja az önkényuralmi jelkép jelenléte.

Néhány nappal azután visszatértünk felsőszölnöki üdülésünkből, elkészült a magyar-horvát határszakaszt lezáró kerítés. Ekkor a menekülők útvonala megváltozott, és nagyrészt az általunk korábban bejárt Maribor - Leibnitz tengelyre tevődött át. A Šentilj és Spielfeld körzetében kialakított gyűjtőhelyek körzetében, illetve a szlovén-osztrák határt keresztező szakaszon néhány nap leforgása alatt kritikus helyzet alakult ki, rendőrök, katonák lepték el a környéket. A migránsok azonban nem hagyták magukat kordában tartani, hanem próbáltak továbbmenni Németország felé. Ezt részben az országúton szédelegve tették, zavarva a közúti forgalmat, részben pedig a sínek között, ami miatt a vasúti határforgalom leállásra kényszerült. Bízunk benne, hogy idővel rendeződik a helyzet, hiszen 2016-ra szlovéniai üdülést tervezünk.