Miután crash beszámolt a saját állomásépületének elkészítéséről kedvet kaptam én is hozzá, hogy a tapasztalataimat egy bejegyzés formájában megírjam nektek. Kb. másfél éve álltunk neki IST-tel egy nyíltvonali megálló, Nagyhát megépítésének, amelyet az idei Temofeszten szerettünk volna a klubunk moduljai közé beépíteni. Augusztus végére realizálódni is látszott a dolog, a modulok megkapták a terepet - még apróbb csinosítgatás és némi fásítás volt hátra - így állomásépület terén is lépni kellett valamit. Maga a ház szerencsére nem egy építészeti műremek boltívekkel és oszlopokkal, viszont nem is szabványépület, így esélytelen volt bármi hasonlót is találni. Év közben egyszer már kivágtam papírból a megfelelő méret megtalálása miatt, azonban ferenc73-nak köszönhetően a MÁV-levéltárból hozzájutottam az eredeti tervrajzhoz, így már jóval könnyebb dolgom volt.

Tehát valami ilyesmi lenne a cél:

Crash-sel való egyeztetés után első körben az Adobe Illustrator-ban akartam megrajzolni, majd CNC-vel megcsinálni, azonban hirtelen felindulásból és az idő szűke miatt is úgy döntöttem inkább megpróbálom szikével kivágni - így megspórolom az Illustrator megtanulására szánt időt. Mivel már olvastam korábban laacush blogján egy házak építésével kapcsolatos cikket úgy döntöttem az ő tanácsát is kikérem a megfelelő anyag választásával kapcsolatban. Így végül egy vasárnap reggel kitettem az asztalomra az egy milliméteres sztirol lapot, és nagy lendülettel nekiláttam a műveletnek.

Azaz csak láttam volna, ha tudtam volna egyenesen vágni a sztirol lapból. Azonban bárhogy húztam a sniccert vagy eltolta a vonalzót a csúszós műanyagon vagy a kés nem annak mentén ment, hanem megindult a másik irányba. A nyerő taktikára csak aznap délután jöttem rá, ez pedig a következő: nagyon vékony szikével épp leheletnyit rányomva többször végig kell húzni a vonalzó mentén, így nem fogja eltolni. 4-5 húzás után jöhet az egyel nagyobb, majd végül a klasszikus tapétavágó sniccer. Ugyanis ha már van egy kialakult vájat akkor abból ha ügyesen csinálja az ember már nem ugrik ki az eszköz. És ha vastagságban kb. a felén túl vagyunk nem is fontos végig vágni mert ettől a ponttól már el is lehet törni.

Tehát tökre megörültem volt egy darab falam, most rá kellene tenni az ajtót meg az ablakot. Előbbi könnyű, mert a padlótól megy tehát csak 3-at kellett vágnom. Ha nem elég széles, a legapróbb meg a közepes szikével tágítottam a résen. Az ablak viszont melós, mert gyakorlatilag egy lyukat kell vágni a sztirolba. Biztos van jobb taktika is én maradtam a szikénél, és ezzel elég sokat el lehet pepecselni. Érdemes itt is vonalzót használni ha nem akarjuk, hogy ferde legyen a keret és érdemes először egy kisebb négyszöget vágni, majd azt tágítani. Ugyanis ha túl nagy lehet elölről kezdeni az egészet (ajtóstól falastól)... Ami pedig fontos, hogy érdemes a belső fal felől indulni - ugyanis ha az egyik sarkot túlvágod de még nem vágtad át teljesen a lapot akkor az nem fog látszani, lévén befelé lesz. Azonban ennél a megoldásnál arra célszerű figyelni, hogy minden a másik oldalon van és a sorrend is a tükörképe. Miután pedig ezzel is végeztem beletettem az előre legyártott ajtót és ablakot (Auhagen) valamint egy figurát is, hogy méretarányos -e?

Akárhogy is néztem, sehogy sem akart tetszeni. Az eredeti mintha magasabb lett volna. Mert ugye - mint korábban írtam - volt hozzá műszaki rajz - azonban azon a szkennelésnél (nem nálam, a levéltárban) teljesen elmosódtak a méretek. Így azt találtam ki, lemérem milyen széles a bejáratni ajtóm és az lesz a viszonyítási alap - de az ez alapján kifaragott idom nekem túlságosan kicsinek tűnt. Hozzámértem egy-két már meglévő épülethez majd egy gyors konzultáció egy modellezőtárssal (kvp-vel), és már csináltam is az új falat ami már egy milliméterrel magasabb lett. Ez már jobban tetszett, lehetett gyártani a többi falat is. És időközben megtanultam hogyan lehet merőlegesen vágni. Erre a legjobb eszköz egy derékszög (itt látható mire gondolok: http://www.euplaza.eu/product/derekszog-talpas-mm-beosztassal-250-mm). Ennek a szürke oldalát nekitoltam a vágópad szélének, majd becsúsztattam a sárga rész alá a sztirol lapot (a vágópad is alatta van) és a szürkéig toltam majd a sárga mentén vágtam. Ennek persze feltétele, hogy legyen egy egyenes oldala a sztirol lapnak :) És előbb-utóbb szegény derékszög is arra a sorsra jut, mint a használt műanyag vonalzó: a szike az egyenes felületet hullámosra vágja és lehet kukázni. Én közben meg kivágtam mind a 4 falat és össze is ragasztottam. Belülre apró háromszögeket vágtam merevítésként:

A két homlokfalat egymás után alakítottam ki. Először kivágtam az egyiket, majd ráhelyeztem a sztirol lapra és ezt körbevágva lett kész a másik. Majd pedig összefogtam a kettőt és együtt csiszoltam, hogy a tető egyforma szögben legyen a ház elején és as végén is (még ha a két tetőlemez nem is ugyanabban a szögben van a házzal). Közben serényen tanulmányoztam a tervrajzot és el tudtam olvasni rajta egy számot! Így már tudtam, hogy a ház a valóságban 6 méter magas. Átszámolva N-es méretbe az enyém még mindig egy milliméterrel alacsonyabb... Innen már viszont nem fordulunk vissza kitaláltam, hogy betoldok alulról 1 millimétert így legalább lesz valami talpa is a háznak ami összefogja. Tehát serényen vagdostam tovább, meg kapott a hosszanti irány egy merevítőt így lassan kezdett összeállni az épület:

A méretarányok megállapítására jó taktika, hogy a műszaki rajzot megnyitod egy tablettel, majd olyanra nagyítod, hogy a 6 méter 6 centinek feleljen meg. Így simán le tudod mérni a többi oldalt is különösebb számolgatás nélkül. Én is így voltam de a két oldalhajó csak nem akart stimmelni. Aztán leesett, hogy ha a rajzon valami 4,8 centiméter az N-esben nem annyi, hanem 480/160. Ez persze teljesen evidens csak néha elfelejti az ember átszámolni a számokat. Lényeg az a házikó lassan kész lett, hogy belépjen a következő fázisba azonban volt rajta egy perem, amit még meg szerettem volna valahogy csinálni (az alsó részen szürkével). Először arra gondoltam csak simán lefestem aztán vettem a Vasútmodell Centrumban 5 milliméter széles kb. 40 centi hosszú sztirol csíkot többféle vastagságban és ezekből próbáltam meg összehozni valamit. A probléma csak annyi volt, hogy ez a szürke rész a házon 6 milliméter (az ablakokig ér fel), a csík meg 5 millis így vághattam ki ebből 6 milli hosszú darabokat amiket elfordítva ragasztottam fel. Nem lettek mind egyforma magasak de ragasztás és száradás után reszelővel teljesen jól kiegyenesíthetőek voltak.

Ezután elkezdtem összecsiszolni a házat, erre alkalmas a boltban is kapható csiszolópapír (400-astól felfelé), de IST mutatott egy tuti trükköt:  a DM-ben kapható körömreszelőt. 1000 forint körül van egy csomag két darab van benne és 4 féle finomságú dörzsirész van rajta. Teljesen jól használható. Az illesztéseknél levő részeket pedig a Tamiya putty-ával próbáltam egyenletesebbé tenni. Ebből szürke is és fehér is volt - előbbi előnye, hogy jobban látszik hátránya pedig, hogy nekem csak többszöri átfestés után sikerült azt a részt fehérre festenem és még most sem tökéletes. Itt a ház a csiszolás után jól látszik, hogyan áll össze az alsó kiálló rész:

Miután tehát megvolt a csiszolás jött a festés. Első körben lekentem az egészet a Vallejo white stone paste-tal, ez adott a falaknak egy olyan réteget, amitől úgy nézett ki mintha vakolat lenne rajta. Ehhez a művelethez egy szélesebb, narancssárga szőrű ecsetet használtam, amit a Pirexben lehet kapni. Majd pedig szintén a Vallejo festékeivel 3 réteg szürkét és 3 réteg fehéret vittem fel. Itt vékonyabb ecsetekkel pingáltam, nagy részüket a Wargamers boltjában vettem. Az elején még lusta voltam maszkolni úgy voltam vele van nekem elég finom kezem ehhez - ennek az lett az eredménye, hogy a fehér és a szürke találkozásánál levő részt többször át kellett festenem. Majd pedig száradás után betettem az ablakokat. Mint már írtam ezek előre legyártottak - így csak festeni kellett őket - majd szintén az Auhagen termékét használtam fóliaként is.

Ami fejtörést okozott még az a ház elején levő veranda. Ekkora méretű ablakom nem volt és olyan vékony sztirolt se találtam, amiből ki tudtam volna alakítani. A fenti képen a falakat olyan minden mindegy alapon megcsináltam neki úgy voltam vele, legfeljebb majd levágom. Aztán az Auhagen ablak kit-jét tanulmányozva rájöttem, hogy a nagyobb méretű ablakot ha elfordítom és levágom a szélét, majd rakok mellé még egy ilyet, ki tudom alakítani a kívánt részt. Az oldalsó ablakokat is hasonló módon hoztam össze. Ami nehéz volt, a félbevágott ablakok ragasztása pillanatragasztóval. Ugyanis hiába próbáltam a vágódeszkára merőlegesen vágni csak nem sikerült. Így még le is kellett egy kicsit csiszolnom a végéből de ennél meg könnyen eltörhetett az alkatrész. És a pillanatragasztó sem ragaszt valami stabilan ilyen kis felületen. Úgyhogy ez a rész igazi kihívás volt. A veranda teteje hullámpala, ilyet N-ben nem gyárt senki, ezért levágtam egy darab sztirolt és reszelővel készítettem bele barázdákat.

Ami hátra volt még az a tető. Először a hátrafelé menővel kezdtem - lévén ez a magasabb - kivágtam két sztirol lapot majd az egyik végüket kb. 45 fokban megcsiszolva ráraktam a házra őket és az élüknél összeragasztottam. Mihelyst annyira megszáradtak, hogy mozdíthatóak legyenek levettem, vágtam két kis darabot merevítőnek és a belső oldalukra ragasztottam. Majd elővettem a szekrényből az öntapadós tetőt és két darabot kivágva felragasztottam őket a sztirol lapokra. Ezután visszatettem az egészet a házra és elkezdtem a két oldalsó résznek fedelet csinálni. Mivel nem tudtam, milyen képlettel tudnám kiszámolni milyen formájú lapot kell vágnom (milyen szöget zár be egyik tető a másikkal) így fogtam egy darab papírt, és elkezdtem különböző szögekben levagdosni a végét. Mihelyst megfelelőnek találtam egyet kivágtam sztirolból és hozzáragasztottam a már meglévő részhez. Majd pedig amikor megvolt mind a 4 darab ide is jött a fólia. A tető oldalára a léceket szintén a VMC-s sztirolból vágtam.

A végeredménnyel én összességében elégedett vagyok. Nyilván lehetne még pepecselni azzal, hogy olyanok legyenek az ajtók és az ablakok, mint a valóságban, lehetne szebb a festés, ezeket a dolgokat azonban meghagyom a következő projektemnek. Ami hiányzik még, azok a kémények és a csatorna. Előbbit idő hiányában hagytam ki (jó lesz a hideg téli estékre), utóbbit N-ben nem gyárt senki csak házakkal együtt - azokat meg luxus lenne csak a csatornáért megvenni.

Amit pedig tanultam ebből az egészből:

• Nem mindegy, hol veszi az ember a sztirol lapot. A fenti házhoz a Hegedűs Gyula utcában vettem és könnyedén vágtam ki az ablakok helyét. Utána csináltam még két melléképületet itt más volt az alapanyag - és sokkal többet szenvedtem vele. Megmértem mindkét lap vastagságát, előbbi 0.8 és 1 mm között mozgott míg utóbbi 1 mm fölött volt.
• Sztirol vágásához érdemes jó pengét beszerezni. A fenti boltban kaphatóak az Olfa termékei - ezek nem olcsóak, ellenben elég jó minőségűek - viszont az Obiban is vannak a célnak megfelelő eszközök. És mindenképp érdemes többféle méretet venni.
• Ha nagyobb épületet vág az ember érdemes elgondolkodni a CNC-zésen. Nyilván drágább viszont 10 ablakot kézzel kivágni elég pepecs munka. Előtte viszont érdemes papírból megépíteni legalább egy részét az épületnek, hogy a mérethibák ne a művelet befejeztével derüljenek ki. Ebben az esetben ugyanis lehet újra kivágatni - és újra fizetni.
• A festésnél én a Vallejonak többfajta festékét használtam. Az air jó ecsettel és szórófejjel való festéshez is - viszont emiatt jóval hígabb és pl. a szegőlécek festésénél - amit nem alapoztam le a white stone paste-tal, mert ide nem akartam vakolatot - nem akart rajta maradi az anyagon. Ugyanezt produkálta az ablakoknál is, bár ott a több réteg megoldotta a gondot. Így vagy le kell valamivel alapozni a sztirolt, vagy érdemes a sima Vallejo festékkel próbálkozni, ez sűrűbb.
• Maszkoláshoz nekem legjobban az Obi kültéri maszkolószalagja jött be (kék színű).

Ennek a kis háznak az elkészítése több, mint 25 munkaórámat emésztette fel. A következő kettő már 10-ből megvolt. Ezeknél már használtam a fent említett maszkolószalagot is. A melléképület:

És a főépület a WC-vel:

Így úgy 50 órányi munka után lett három a valóságot viszonylag jól közelítő épületem és mivel az N-es méretben a gyártók nem halmoznak el magyar cuccokkal úgy néz ki még jó néhány ki fog jönni a kezeim közül.