A 29-es számú (Szabadbattyán - Tapolca) vasút már régóta a vasútrajongók egyik kedvencének számít. Korábban, még a múlt század nyolcvanas éveiben a vonalon megforduló sokszínű vontatójármű-állomány, valamint a nyári időszakban közlekedő gőzvontatású nosztalgiavonatok csábították a fotósokat, később a Nohabok miatt utaztak sokan, még külföldiek is a magyar tenger északi partjára. Aztán az ezredforduló környékén ez is megszűnt, azonban a nyári szezon erős forgalma a mai napig kiváló fotólehetőségeket kínál a dízelek rajongóinak a sok tájképi szépséggel megáldott vonalon. Mostanára már szinte csak ez az egy nem villamosított fővonal maradt az országban, és bár a vonatok meglehetősen egysíkú összeállításban közlekednek, sokan kattogtatják fényíró masinákat a sínek mentén. A MÁV az utóbbi időszakban minden nyáron készül valami különlegességgel, mint például a hétvégi Nohab-vontatta menetrend szerinti múltidéző gyorsvonatok beállítása. Ilyen az idén nem volt, annál sokkal érdekesebb akciót szervezett az állami vasúttársaság: egy Retró hétvégét, amikor eredeti színtervükben pompázó mozdonyok továbbítottak néhány sebes- és gyorsvonatot.

Aki vasútmodellezéssel foglalkozik, annak szüksége van szerszámokra. Gondolom mindenki belefutott már abba, hogy valami rossz minőségű szerszám miatt bosszankodott. Voltam már ezzel én is így, és most nagy várakozásokkal rendeltem meg a MENG cég kifejezetten műanyag kitekhez kitalált oldalcsípő-fogóját. Láttam róla videókat - tényleg jónak ígérkezett - de az ára egy kicsit elriasztott. Ötven Eurót egy oldalcsípőre… meredeknek tűnt.

Október második felében két vaspályánknak volt - viszonylag - kerek évfordulója: 19-én a Szentes és Hódmezővásárhely közti vicinális százharmincötödik, a következő napon pedig a Somogyszob - Balatonszentgyörgy vonal 125. születésnapját ünnepeltük. Mindkét helyen tartottak megemlékezést, azonban itthoni elfoglaltságaink miatt csak az egyik helyen tudtunk megjelenni. Nehéz volt a választás, hiszen a kubikosok városából induló vasút a tágabb értelemben vett otthonunk, az Alföld lakóit szolgálja, míg a Balatontól déli irányba kanyargó másik vonal egy számunkra nagyrészt ismeretlen vidéket jár be. Végül az utóbbi mellett döntöttünk, aminek a fő oka az volt, hogy a személyforgalmat már közel egy évtizede nélkülöző vasúton ez alkalommal különvonat is közlekedett. A lehetőség mások fantáziáját is megmozgatta, mert mire a civil kezdeményezésre létrejött vonatozási lehetőség híre - egy héttel az akció előtt - eljutott hozzánk, a vonatra már minden hely elkelt. Ezért aztán kénytelenek voltunk az autós követés mellett dönteni. Így hát 2018. október 20-án, szombaton korán reggel útnak indultunk a sokak által Somogyországnak is nevezett országrészbe, hogy legkésőbb 10 órára a kis dunántúli település, Somogyszob állomására érkezzünk.

A múlt hétvégén rendezték meg a Waldviertelbahn-on a Schmalspurexpo-t. A rendezvény egy német kisvasút-baráti kör rendezvénye, minden évben máshol kerül sor rá. Az esemény mindig kisvasúti különmenetekkel és vasútmodell-kiállítással együtt kerül megrendezésre. Idén Ausztriában volt a találkozó, Gmünd városában, amely a cseh-osztrák határnál van. Itt van a Waldvielterbahn, amely egy 82km hosszú hálózattal büszkélkedő kisvasút. A különlegessége, hogy az Osztrák Vasút 1986-ban megszüntette a személyforgalmat rajta, és most egy egyesület üzemelteti hétvégenként, kirándulóvasútként.

Két éve lengette be a Thunder Model, hogy jópár vasúti témájú kitet tervez piacra dobni 1:35-ös méretarányban. Az 1:35-ös méretarány a harcjármű-makettekhez passzol igazán, de vannak sokan, akiket nem érdekel a méretarány, bármilyen méretű modellt szívesen a polcukra raknak, ha az szép. Most a sorozatból az első doboz, a G10-es tehervagon jelent meg. A rossz hír az, hogy a dobozban nem kész modell van - ez egy építőkészlet - itt bizony ragasztani, festeni kell. Azonban, ha valaki ügyes, az 1:32-es méretű vasút sínjére is átalakíthatja, hiszen csak 3mm a nyomtáv-különbség. De, mivel szép, részletes modell építhető belőle, a polcon önmagában is megáll.

Da! Vagyis igen! Azaz mégsem… Merthogy a Da a négytengelyes forgóvázas poggyászkocsikat jelölte. De mégis igen, mert végre sikerült egy megfelelőnek tűnő behúzottvégű kocsihoz alapot találni. Persze azért mégsem, mert hasonlíthatna jobban is a hazai kocsira… (Na, már kezdek én is olyan lenni, mint Margit a nemez kalapjával a Besenyő családban…) De mik is azok a behúzottvégű kocsik? Vigyázat, nem keverendők össze a (szegecselt) Csuka kocsikkal!

 Bár ez az MSE nem egészen azonos a reklámban szereplővel, de azért van némi hasonlóság közöttük. A leányzó ötletei kb. annyira jók, mint az osztrák cég által gyártott KKStB Da 59-011-es kocsi építőkészlete.

A II. világháború forgataga idején a nácik által megszállt Lengyelországban működő ellenállási mozgalom futárok útján tartotta a kapcsolatot a Londonban székelő emigráns kormánnyal és budapesti intézményeivel. A futárok Zakopánéből indulva nyáron gyalog, télen sílécen átszelték a Tátrát, miközben titkos küldeményeket vittek, esetleg civileket, vagy önkéntes katonákat kísértek Budapestre, majd visszatérőben sajtótermékek, pénz, fegyverek, illetve kiképzőtisztek, követek átjuttatásában működtek közre. Az út veszélyes volt, nemcsak a nehéz terep, a szélsőséges időjárási viszonyok miatt, hanem azért is, mert hiszen a német, illetve a szlovák járőrök vadásztak az őket kijátszó futárokra. A nehézségek ellenére harminchárom futár végigszolgálta a háborút, ismereteink szerint a legtöbbször, 58 alkalommal Józef Krzeptowski tette meg a hosszú utat. E hősök később a magyar és a lengyel nép barátságának szimbólumaivá váltak, rájuk is emlékezve indult el 2018. április 28-án a "Tátrai futár" nevet viselő élményvonat. A kétszáz utast szállító szerelvény vontatását a teljes útvonalon a 2761,017-es pályaszámú Nohab-mozdonyra bízták. Az alábbiakban - dióhéjban - e vonat útjáról számolok be.