A múlt héten egy barátom felhívott, hogy ugyan ugorjak már el, és nézzem meg, min dolgozik mostanság. Ő hivatásos modellező - építészeti modellek, vasút, de díszleteket is szokott építeni - gondoltam megint valami jó terepasztalt épít. De nem… egy komplett éttermet, ahol vasútmodellekkel szervírozzák az italokat. Munka után egyből mentem is a Keleti Pályaudvar mellé, egy pincehelyiségbe.  Jó ötletnek tartom a dolgot, holott az elképzelés nem új. Gyerekkoromban, egy vasárnap délutáni sorozatban - talán a Nem kell mindig kaviár vagy a Minden lében két kanálban - láttam egy olyan jelenetet, hogy a főhős meglátogatja a barátját, akinek a lakását kertivasút járja át, és a kért italt a vonat hozza ki. Egy kicsit később, Prágában jártam egy étteremben, ahol kertivasút hozza ki az italokat. Kíváncsi voltam mi készül Budapesten.

A Keleti Pályaudvar mellett egy pincében épül egy vonatos étterem. A koncepció lényege, hogy a vendégeket G méretű vonat szolgálja ki itallal - az ételt természetesen a tányérok mérete miatt nem tudja kivinni. Minden asztal közepén egy csonka van, a vonat ide érkezik a rendelésekkel. Amikor az ember levette a vagonról az italokat, akkor pedig szépen kitol a szerelvény a nyíltvonalra, és elmegy. 

Az étterem 98%-ban kész van - már csak egy nagytakarítás van hátra - de a lényeg, a vasút már teljesen üzemkész. Szerencsém volt meglesni a konyhát, és a hátsó részeket, de megvallom őszintén a tűzhelyek, meg a sörcsap nem izgatott fel. Annál inkább a vasútvezérlés. Az étteremben ugyanis egy kétvágányú pálya fut körbe - számos helyen átkötéssel a két sínpár között, amelyen a vonatok közlekednek. A pályán egyszerre hat vonat tud közlekedni, tehát nem fordulhat elő az, hogy sokat kellene várni a rendelésre.
Az üzem teljesen digitális, és a már korábban ismert Traincontroller programmal működik. A program úgy van beállítva, hogy a csapos csak megmondja, hogy melyik vonatot mely asztalhoz küldi, és a vonat tudja a dolgát. A vonatokat a program sorba állítja, nem ütköznek, sőt azt is tudja, hogy ha megérkezik az asztalhoz a rendelés, akkor van a vendégeknek fél percük fotózkodni, és elvenni a rendelést, és utána indul csak vissza.

A technikai részletekről annyit, hogy itt mágneses - reed kontaktos a jelfeladás a számítógépes rendszer felé, a többit a Trainconroller tudja. Megjegyzem, a pályát megrajzolni, felparaméterezni sem két pillanat műve volt a szakembereknek, akik csinálták, de engem meggyőzött. A tulaj tartott egy kis demonstrációt, az összes vonatot elküldte az asztalokhoz. Semmi kavarodás nem volt, a program tudta a dolgát. Fennakadás, siklás, ütközés nem történt. Érdekes volt látni, hogy például ha egy vonat éppen kitolt az asztalról, a mögötte lévő vagy átment a kétvágányú pálya másik sínpárjára, vagy megállt, és megvárta, hogy elmenjen. Olyan érzésem volt, mintha legalább három forgalmista ügyelte volna a rendet a pincében. Egy dolgot még meg kell a technikával kapcsolatban említenem, amire felfigyeltem. Amikor Prágában jártam egy hasonló étteremben, ott voltak támasztókerekek a kocsik oldalán, amelyek a kocsikat a felborulás ellen védték. Itt ilyenről szó sincs, a kocsik teljesen stabilak voltak csak úgy alapból a sínen gurulva is. 

Az étterem úgy körülbelül százötven négyzetméteren terül el, és az érdekessége, hogy minden kis beugróban valami vasutas motívum jelenik meg. Van svájci alpesi részlet, gyárépület - a lényeg, hogy az ember bárhova néz, vasúti témát lát. Nagyon jópofa az egész, és igényes a kivitelezés.

A nyitást két hét múlva tervezik - természetesen arról is beszámolok. Örülök, hogy lesz egy ilyen kuriózumszámba menő látványosság Budapesten is.