Utolsó kommentek

Facebook

Címkék

1014 (1) 1047 (1) 1116 (1) 13t (1) 1 35 (1) 2012 (4) 2013 (5) 2014 (3) 2015 (1) 2017 (2) 3-as korszak (1) 3dtrainstuff (1) 60-as évek vasúti kocsija (1) Aaf 1200 (1) Aa 1200 (1) acme (2) ACSEV (1) AEGV (1) agv (1) AK Interactive (2) Albergbahn (1) amerika (16) anime (1) anno (1) apple (1) arnold (7) ATAC (1) átalakítás (1) átépítés (1) atlas (1) auckland (1) bachmann (3) bahn (1) Bahv (1) Bahvé (1) balatonfenyves (1) barkácsolás (1) behúzottvégű kocsi (1) bigyó (1) bizbasz (4) bkv (1) br120 (1) brawa (7) bringa (1) bringázás (1) brit (27) brno (1) buseck (2) busz (1) caf (1) cargo (1) CD (1) cfr (1) CFR (1) Címkék (3) Class66 (1) coast starlight (1) CSD (1) csd (1) cseh (1) csehszlovák (1) Csörgő (2) csuka kocsi (1) dán (1) dapol (3) db (2) dcc (2) debrecen (1) deltic (1) densha de go (1) desiro (1) digitális újság (3) digitrax (1) dioráma (1) dm-toys (1) dockland light railway (1) dr (1) dunakanyar (1) edition atlas (1) eep (1) einheitswagen (1) Elektra (1) emd (1) énblog (1) építés (2) epoch 3 (2) épület (2) étkezőkocsi (1) favázas kocsi (1) favázas személykocsi (1) felischmann (2) fényképek (4) festés (1) film (3) fleischmann (6) fogó (1) forgóváz (1) FORTEPAN (1) fotó (1) fotóvonat (2) freilassing (1) fremo (2) fs (1) ganz (1) glacier (2) glacier express (2) Gotthard (1) gőzmozdony (3) gőzmozdonyok (1) gőzös (1) Gőzös vezérlő (1) graham farish (3) green (1) gta (1) gyermekvasút (4) Győr (1) gyorsvonati kocsi (1) gysev (6) GYV (1) h0 (2) H0 MÁV modell (5) H0 modellvasút (4) H0 személykocsi (7) H0 személyvagon (6) H0 teherkocsi (1) H0 tehervagon (2) hectorrail (1) (3) hobbytrain (3) hóesés (2) hornby (1) ICE (1) ics (2) III-as korszak (2) ingaszerelvény (1) Ingavonat (2) Ingavonati vezérlőkocsi (1) intermountain (1) iphone (2) italo (1) izé (1) jaegendorfer (3) japán (33) järnvägsbilder (1) k2 (1) KALÁKA forgóváz (1) kando (1) katalógus (1) kato (16) Kato (1) kcsv (1) kemence (1) kiállítás (9) kickstarter (2) Kisgyőri (1) kiskunmodell (1) Kisvasut (1) kisvasút (12) kisvasut (3) kisvasúti nap (1) kocsibelső (1) konstal (2) könyv (2) Koppenhága (1) koszolás (3) koszovó (1) krakkó (2) kuehn (1) lacush (1) LÁEV (1) LÁÉV (1) lemke (2) lillafüred (1) london (8) london overground (1) london underground (3) m62230 (1) magánvasút (3) magazin (13) maglev (3) magyar (4) makett (3) manga (1) mangattan liner (1) maps (1) mátravasút (1) matricázás (1) MÁV (13) máv (4) MÁV Bat 5955 (1) MÁV Tcs (1) MÁV WR252 (1) MÁV WR 252 (1) MÁV WR 252 modell (1) mende (2) meng (1) metró (4) mftrain (1) micro ace (1) mig (1) minitrix (2) miniversum (1) mobil (1) modellbahnuinon (1) modellbahnunion (1) modellbahn bau (2) modellbahn union (1) modellbaumesse (1) modellezés (1) modellvasút (63) modellvasut (1) modellvasúti járműépítés (3) modellvasút építés (6) modell átalakítás (5) modell átépítés (4) model coach (1) model rail (3) modern railways (2) modul (2) moha2000 (1) mokra gora (1) mosonshow (1) mozdonyvezetés (1) MTB (1) múzeum (3) múzeumok éjszakája (2) N700A (1) nagycenk (1) nanogauge (1) naptár (1) német (2) németország (2) new york (6) nohab (9) NOHAB-GM Alapítvány (2) nosztalgia (2) növényzet (1) NTIME (1) ntv (1) n scale (1) öbb (6) olasz (3) olaszország (1) On30 (1) orient (2) pályázat (1) papír (1) passau (1) pesa (1) piko (3) PIKO ME 213 (1) PIKO ME 217 (1) poggyászkocsi (1) pontebbana (1) Pőrekocsi (1) posta (1) Prága (1) r8ts (2) railfans (1) railjet (1) railway herald (1) railworks (5) régi modellek (1) régi PIKO (1) régi vasúti kocsi (1) rhb (1) roco (4) Roma-Giardinetti (1) RT6N1 (1) run8 (1) run 8 train simulator (1) salzburg (1) san francisco (1) scale 0 (10) scale 00 (1) scale g (1) Scale H0 (1) scale h0 (3) scale ho (7) scale n (96) scale t (1) scale tt (1) scale TT (1) Schicht (2) seattle (1) semmeringbahn (1) Shinkansen (1) shinkansen (6) simsig (1) síntisztítás (1) sisi (1) sj (1) Škoda (2) skyliner (1) soufflet (1) spur0 (4) spur n (4) Star Wars (1) Stefer (1) stratégia (11) stuttgart (3) svájc (2) swing (1) swt (2) Szeged (1) személykocsi (2) személyvagon (2) szerbia (1) szergej (2) szimulátor (42) szlovák (1) szolnok (2) t-trak (4) t691 (1) Tågab (1) taigatrommel (1) találkozó (11) tanker (1) társasjáték (1) tartálykocsi (1) tarvisio (1) Tátra (3) taurus (2) tavasz (1) teherkocs (1) teherkocsi (9) tehervagon (4) teknő (1) tél (4) telefon (2) terepasztal (8) térkép (1) ticket to ride (1) Tokaido (1) tokió (5) tomy (1) tomytec (6) trainkos (1) trainworld (1) trainz (9) train fever (1) train simulator (21) transport fever (1) transport tycoon (1) trix (2) trumpeter (1) ts2015 (1) ts2016 (1) új-zéland (1) újság (1) usa (1) utazás (2) UV (1) Uzsgyi (2) v200 (1) v63 (2) varsó (1) vasut (1) vasút (4) vasútfotózás (1) vasútgépész (1) vasúti járművek (1) vasútmodell (15) vasutmodell (1) vasútmodellezés (10) vasútmodell átalakítás (6) vasútmodell átépítés (7) vasútmodell felújítás (1) vasúttörténet (2) vectron (1) Veszprém (1) vezérlőkocsi (1) villamos (20) villanymozdony (2) virtuális vasút (80) vmc (1) vonatfotózás (15) vvt (3) weathering (1) westbahn (1) wiz (1) woodland scenics (2) workshop (1) wos (9) WR252 (1) WR 252 (1) yamanote (2) z (1) z21 (1) zinio (1) zssk cargo (1) Címkefelhő

Ismét Nohabbal a Tátrába

2018.05.30. 11:00 Tastam

296.jpgA II. világháború forgataga idején a nácik által megszállt Lengyelországban működő ellenállási mozgalom futárok útján tartotta a kapcsolatot a Londonban székelő emigráns kormánnyal és budapesti intézményeivel. A futárok Zakopánéből indulva nyáron gyalog, télen sílécen átszelték a Tátrát, miközben titkos küldeményeket vittek, esetleg civileket, vagy önkéntes katonákat kísértek Budapestre, majd visszatérőben sajtótermékek, pénz, fegyverek, illetve kiképzőtisztek, követek átjuttatásában működtek közre. Az út veszélyes volt, nemcsak a nehéz terep, a szélsőséges időjárási viszonyok miatt, hanem azért is, mert hiszen a német, illetve a szlovák járőrök vadásztak az őket kijátszó futárokra. A nehézségek ellenére harminchárom futár végigszolgálta a háborút, ismereteink szerint a legtöbbször, 58 alkalommal Józef Krzeptowski tette meg a hosszú utat. E hősök később a magyar és a lengyel nép barátságának szimbólumaivá váltak, rájuk is emlékezve indult el 2018. április 28-án a "Tátrai futár" nevet viselő élményvonat. A kétszáz utast szállító szerelvény vontatását a teljes útvonalon a 2761,017-es pályaszámú Nohab-mozdonyra bízták. Az alábbiakban - dióhéjban - e vonat útjáról számolok be.

Érdekes színfolt a hazai idegenforgalmi cégek palettáján a "Vasutazz velünk" utazásszervező vállalkozás. A fiatal cég általában évente két utazást bonyolít le, de azokat nagyon alaposan megszervezi. Ráadásul, ami számunkra különösen érdekes, ezen utazások alapja a vasút. Két alkalommal voltunk már velük: először két éve Zakopánéban, tavaly pedig Herkulesfürdőn, s mindkét alkalommal teljes mértékben elégedetten térünk haza. Az idén ismét Zakopánéba indultunk, azonban a program nem egyezett meg a korábbi nagy sikerű utazással. Az alapok ugyanazok voltak, azonban a lengyel üdülővárosban más lehetőségek közül (is) választhattunk, maga az út pedig hosszabb, négynapos lett.
Az indulás előtt napon véget ért a Végtelen szerelem című sorozat a televízióban. A két évedban összesen 260 részes film történése a csaknem két éven át tartó vetítés alatt az életünk részévé lett, a szereplők szinte a családtagjainkká váltak. Azon a péntek estén azonban minden megoldódott, lezárult a sztori, s végre nyugodtan aludhattunk, nem kellett a történteken morfondírozni. A jó alvásra szükség is volt, mivel másnap, április 29-én, szombaton jóval a kakas kukorékolása előtt fel kellett kelnünk, hogy a 4,34 -kor induló helyi személyvonattal a fővárosba bumlizhassunk. A patinás Budapest-Nyugati pályaudvar 9. vágányára éppen megérkezésünkkor állították be különvonatunkat, amelyben azonnal megkerestük és elfoglaltuk helyünket.
A vonat 6,28-kor pontosan elindult. Lassan elmaradtak Budapest házai, majd a szépségés Dunakanyar, hamarosan pedig már szlovák területen csattogtak a kerekek. A szlovákiai Párkány (Štúrovo) állomáson a vonat menetirány-váltásra kényszerült, ezután néhány rövid megállástól eltekintve egyhuzamban tette meg az utat Léva (Levice), a vadregényes Garam-völgy, Zólyom (Zvolen) és Besztercebánya (Banská Bystrica) érintésével Hermánd barlang (Harmanec jaskyňa) állomásig, ahol vonatunk az első komolyabb pihenőjét tartotta.

297_1.jpgNormál esetben Hermánd barlang állomáson nem állnak meg személyszállító vonatok - amire nincs is szükség, hiszen lakott hely nincs a közelben -, peron sincs, ezért az utasok mozgását a két évvel ezelőtti tapasztalatokon okulva a szervezők erősen korlátozták: csak az első vágányon álló vonat állomás felé eső oldalán lehetett sétálgatni. Most végre sikerült megcsinálni, ami két éve, a Gáspár-expressz útján elmaradt: a vonat hátratolatott, be egészen az állomás bejáratánál tátongó alagútba, majd ismét beérkezett az állomásra, miközben sűrűn csattogtak a résztvevők fotómasinái (sajnos valakik egy piros zászlót lógattak ki a mozdony ablakán, ki tudja miért...). Nemsokára áthaladt két menetrend szerinti személyvonat, utána mi is indultunk tovább.

298_1.jpgA hermándi induláskor meg kellett volna kezdődnie az ebéd felszolgálásának, mely minden résztvevőnek járt, ez azonban csak késve történt meg és akkor is elég vontatottan haladt. Ennek köszönhetően nem jutott mindenki az asztalhoz addig, amíg a vonat Zsolnára (Žilina) ért. De még előtte Ruttkán (Vrútky) néhányan leszálltak a vonatról, lehetőség volt ugyanis az állomás közelében található muzeális fűtőház és a benne tárolt járművek megtekintésére. Mivel két éve a Gáspár-expressz utasaként ezt már láttuk, maradtunk a vonaton, amely 13,32-kor, percre pontosan megállt Zsolna állomás második, keskeny és alacsony peronnal rendelkező vágányán.

299_1.jpgA program szerint bő két óránk volt a város felfedezésére, eközben a vonatunkat kitolták egy tárolóvágányra, ahol megújították a kocsik erősen apadófélben levő vízkészletét. Zsolna központja közel van az állomáshoz, mintegy 10-15 perces sétával elérhető. A Vág partján elterülő város történelmi központjában a négyzet alaprajzú Mária téren - melyet Szlovákia legteljesebb, lábasházakkal díszített piaci árkádsora övezi - számos műemlék található. Az április végi időpont ellenére a hőmérséklet a magasba szökött, a nyárias meleg pedig sokakat, köztünk minket is fagylaltozásra csábított. De az idő hamar elrepült, a vonat háromnegyed négyes indulására már mindenkinek a helyén kellett ülni.

299.jpgFolytatódott hát a vonatozás. Pár percre még megálltunk a ruttkai teherpályaudvaron, hogy fölvegyük a fűtőházlátogatókat, majd hamarosan, Kralovánnál (Kraľovany) letérve a fővonalról az Árvanádasdra (Trstená) vezető mellékvonalon haladtunk tovább. A nevezetes árvai vár tövében, Árvaváralja (Oravský Podzámok) állomáson fogadóbizottság várt: egy kitűnő helyi zenekar húzta a talpalávalót, miközben jóféle borovicskát kínáltak a hosszú úton megfáradt utasoknak. 18,36-kor, ahogy a menetrend is előírta, a Tátrai futár megállapodott a végállomásán, Árvanádasdon. Az résztvevők java része buszra szállva folytatta az útját Zakopánéba, néhányunk azonban maradtunk, mivel a jegyünk csak idáig szólt.

301_1.jpgPersze nem büntetésből kellett Árvanádasdon maradnunk, mi akartuk így. A rendkívül finom vacsora után jólesett az alvás, ám a szállodánk mellett álló templom harangja másnap (április 29-én, vasárnap) jó korán, fél hatkor ébresztett. Ez nem is volt baj, hiszen amúgy is korán kellett kelnünk: hét órára reggelihez terítettek, utána pedig indultunk az állomásra. Mivel hazaútban különvonatunk nem innen indult, a szerelvényt üresen Poprádra kellett továbbítani. Lehetőség volt erre a tulajdonképpeni önköltségi szerelvénymenetre utasnak jelentkezni, a szervező menet közben fotómegállásokat ígért. A vonat személyzete és mintegy másfél tucatnyi vasútrajongó tehát az árvanádasdi állomáson felszállt a vonatra, mely pontban 8 órakor el is indult.

302_1.jpgA vaspálya hamarosan, Turdossinnál (Tvrdošín) az Árva folyó mellé csatlakozott. Gyönyörű tájon utaztuk, a látványt csak most, kipihenten tudtunk igazán élvezni. A beígért fotómegállások valójában a menetrend szerinti vonatokkal való keresztezések miatt a menetrendben meghatározott hosszabb-rövidebb tartózkodások voltak. A fotósok a - magyarul természetesen kiválóan beszélő -  szlovák vonatkísérők utasításait követve mozogtak az állomáson, engedélyükre szálltunk le és utasításukra azonnal visszakapaszkodtunk az első kocsiba. Az első ilyen fotómegállásra Dluhában (Dlhá nad Oravou) került sor a képen a szemből, Kralovánból érkező és Árvanádasdra tartó motorvonat látható, a háttérben a falu 1811-ben épült templomával.

303_1.jpgNem sokkal később elhaladtunk az árvai vár alatt, az impozáns erődítmény kiválóan látható és fotózható volt a vonat ablakából. Két éve a Gáspár-expresszel hazatérőben volt módunk közelről és belülről is megtekinteni, akkori beszámolómban fotókat is mutattam róla, most lássuk inkább a párnicai (Párnica) megállásról készített képet. Az állomás érdekessége, hogy a forgalmi iroda környékét számtalan ötletes kis szobrocska díszíti. Ezek a műalkotások (és ezt nem gúnyból mondom!) kiszuperált anyagokból, elsősorban dísztárcsákból, személygépjármű- és traktorgumikból készültek. Az ellenvonat beérkezése után ismét felparancsoltak minket a vonatra, amely folytatta útját az Árva völgyében.

304_1.jpgPárnica után kezdődik és Kralovánig tart a vonal legszebb, legvadregényesebb szakasza, ahol a közút és a vasút szorosan egymás mellé szorulva kígyózik az erdőségekkel övezett Árva folyó partján. A sínpár néhány méterrel az országút felett, egy támfal tetején halad, ezen a vonalrészen vonatszerelvényünk nagyon lassan, szinte lépésben haladt. Az adódó lehetőséget jónéhány, valószínűleg szlovák vasútfotós ki is használta, akik két exponálás között személygépkocsijaikkal könnyedén megelőzték a kényelmes tempóban cammogó Tátrai futárt. A vonat utasai az ablakban csüngve szívták magukba a látványt, nézelődésüket végül egy alagút zavarta meg, melynek másik oldalán már Kralován állomás vágányain csattogtak a szerelvény kerekei.

305_1.jpgHogy Poprád felé továbbhaladhassunk, vonatunknak menetirányt kellett váltani, ami miatt a szerelvény peron nélküli vágányra érkezett. Erre az állomás vágányzatának sajátosságai miatt volt szükség: Árvanádasdról Poprád felé ugyanis csak néhány, peron nélküli sínpárról van közvetlen vágánykapcsolat. Ismét a Szlovák Vasút által kirendelt vonatkísérők parancsai alapján mozogtunk a szűk helyen, miközben Nohabunk körbejárását figyeltük és fényképeztük. Közben elsuhant mellettünk egy Kassáról Pozsonyba tartó Regiojet-expresszvonat, melyet az erős ellenfény ellenére sikerült megörökítenem. A háttérben, a közúti felüljárón túl az Árvát átívelő híd sejlik fel.

306_1.jpgIndulás után már a kettősvágányú, villamosított fővonalon folytattuk utunkat. Elmaradtak a fotósok, viszont egyre közelebb kerültek a Magas Tátra hófödte, kopár csúcsai. A kanyargós pályán lassan magunk mögött hagytuk Rózsahegyet (Ružomberok) és Liptószentmiklóst (Liptovský Mikuláš), mígnem egyszercsak megcsikordultak a fékek. Még egy utolsó fotómegállásra került sor, mégpedig a folklórfesztiváljáról elhíresült Vichodna (Východná) állomáson. Itt semmilyen vonatmozgás nem volt, nem vártunk és nem engedtünk magunk elé semmit, csupán pár fotó elkészítése kedvéért pihentünk. 12 perc elteltével Nohab mozdonyunk nekirugaszkodott a fotós- és szerelvénymenet utolsó etapjának.

307_1.jpgVonatunk kevéssel dél előtt futott be Poprádra (Poprad-Tatry). Az állomás egyszerű formavilágával, egyenes, letisztult vonalaival a csehszlovák szocialista vasúti építészet jellegzetes képviselője. Az utascsarnok a város felőli oldalon helyezkedik el és felüljáróként, a vágányokra merőlegesen folytatódik, lejáratokkal a peronokhoz. Lehet vitatkozni, szép-e, avagy sem - mindenesetre nekem tetszik. Miután a vonatról leszálltunk, kaptunk tíz perc szabadidőt, amit ki-ki saját belátása szerint (fotózás, kávézás, bevásárlás) használt fel. Sok időt nem tölthettünk itt el, ugyanis már közeledett az az autóbusz, amelynek Zakopánéba szállításunk volt a feladata.

308_1.jpgVasútbarát szempontból Poprád elsősorban a keskeny nyomközű, villamosított vaspálya, a TEŽ (Tatranská Električká Železnica) kiinduló állomásaként ismert. A vonal az előbb említett csarnok folytatásaként elhelyezkedő, a kép jobb oldalán látható peron mellől startol Csorba (Štrba), illetve Tátralomnic (Tatranská Lomnica) felé, a kisvasút modern járművét sajnos idő hiányában nem voltmódomban megörökíteni. Az állomás látképét szinte megkoronázza a Magas Tátra vonulata. Másfél napra elbúcsúztunk a Tátrai futártól és személyzetétől, ők ugyanis Poprádon maradtak. Autóbuszunk a tervezetthez képest kis késéssel vágott neki a Zakopánébe vezető útnak, a látványos útvonalat bő egy óra alatt teljesítette.

309_1.jpgZakopánébe érve gyorsan elfoglaltuk szállodai szobánkat, aztán indultunk a városba. A programban benne foglaltatott egy menettérti út a Gubałówka-magaslatra felmenő siklóvasúton. Sajnos arra vonatkozóan nem kaptunk instrukciót, hogy ezt mi módon érvényesíthetjük, ezért aztán, hogy mégis megnézzük, mi van odafent, jegyet vásároltunk. Maga a sikló a városközpont közvetlen közeléből, a piac széléről indul. Pályája 1298 méter hosszú és egy méter híján háromszáz méteres magasságkülönbséget küzd le. A két kabinban inkább állóhelyek vannak, de nem is nagyon érdemes leülni a mindössze néhány perces menetidőre. A tetején is ablakokkal ellátott kocsiból már emelkedés közben kitárul a panoráma, azonban az útikönyv szerint fentről még szebb kilátás nyílik a Tátrára.

310_1.jpgHogy érdemes volt-e felbumlizni? Erre nem könnyű válaszolni. Nos, a kilátás valóban lenyűgöző volt, még a kissé párás, borongós időben is. Ám ezen kívül csupán egy végtelennek tűnő bazársor várt minket a Gubałówkán, valamint egy rádiós adótorony és egy kis fakápolna. Lehet, hogy ha több időnk van és jobban szét tudunk nézni, több látványosságot találunk, azonban hétre a szállodában kellett lennünk, nehogy lemaradjunk a vacsoráról. Így aztán sétáltunk egy jót a bazárok között, majd visszaereszkedtünk a városba, hogy még a piacon is szét tudjunk nézni és ahol persze vásároltunk a jellegzetes zakopánei sajtokból is. Miután elköltöttük a finom, de bőségesnek egyáltalán nem mondható vacsorát, lepihentünk.

311_1.jpgJól is jött a korai lefekvés, hiszen a következő reggelen (ismét) korán kellett felkelnünk. Április utolsó napjára, azaz hétfőre a krakkói kiruccanás volt betervezve, amihez fél nyolcra az állomáson kellett lennünk, ezért már egy órával korábban megkezdődött a reggelizés. A jó idő dacára az április végi időszak Zakopánéban mellékszezonnak számít, a város fejpályaudvarának napi forgalma három pár vonatra korlátozódik. Mivel a Tátrai futár szerelvénye csak jelentős kerülővel tudott volna Zakopáne pályaudvarára eljutni, ezért a Koleje Małopolskie (Kislengyel Vasutak) nevű társaság EN79-005 pályaszámú villamos motorvonata várt ránk a kihalt pályaudvaron.

312_1.jpgAz Impuls fantázianevű járműcsaládot a Nowy Sączban székelő Newag 2012-re fejlesztette ki. Legnagyobb megengedett sebessége óránként 160 kilométer, modern belső tere minden igényt kielégít. Bár elővárosi szolgálatra tervezték, kényelme magasan veri az európai nagy járműgyárak hasonló kategóriájú termékeit. 7,49-kor hagytuk el Zakopánét, rögtön indulás után a vonat személyzete az utastájékoztató berendezés segtségével először lengyel, majd angol nyelven köszöntött minket. Menet közben a szervezők gondoskodtak a szórakozásunkról, ugyanis megkezdődött a külön az erre az alkalomra készített egyedi pólók kiosztása, melyek legtöbbjén egy-egy nagy betű virított.

313_1.jpgMire mindenkinek sikerült megkapnia a maga megfelelő méretű pólóját, a motorvonat befutott Kalwaria Zebrzydowska állomásra. Innen tovább busszal folytattuk utunkat - a vonat pályakorszerűsítés miatt nem mehetett tovább -, így a kétszáz fős csapat megindult az egyébként is szűk, de most még munkagépekkel is telezsúfolt állomási előtérre, ahonnan a nagy dromedár autóbuszok csak igen nehezen tudtak elindulni. Kalwaria Zebrzydowskáról azt kell tudni, hogy a közelben született Karol Józef Wojtyła már gyermekkorában, édesapjával rendszeresen felkereste a nevezetes búcsújáróhelyet, de jóval később, II. János Pál pápaként is többször visszatért ide.

314_1.jpgA buszos utazásnak annyi előnye volt, hogy a belvárosban, közvetlenül a vár alatt szálltunk ki a járművekből. Itt került sor az utazás egyik csúcspontjára, amelynek előkészítésében a szervezők rengeteg munkája feküdt. Miután valamennyi résztvevő a kapott instrukciók alapján meghatározott sorrendben felállt, kialakult a következő felirat (először lengyelül, alatta magyarul): "Emlékezzünk a tátrai futárokra, mi az ő követőik vagyunk! Lengyel magyar két jó barát. Vasutazz velünk!" A szervező fotósának módja nyílt egy ott horgonyzó hajó fedélzetéről, kedvezőbb szögből fényképezni, a ő képein a felirat lényegesen jobban olvasható, nekem azonban csak ezt a felvételt sikerült az egyik közösségi oldalról megszereznem.

315_1.jpgA fénykép elkészítése után a csoport szétszéledt. Volt lehetőség vezetett városnézésen is részt venni, de mi inkább az egyéni sétát választottuk. Túránk első állomása a Visztula partján magasodó kb. 20 méter magas, sziklás kiemelkedésen őrködő egykori királyi vár, a Wawel volt. Egykor ez volt az ország politikai központja, a székesegyházban koronázták és oda is temették a királyokat. A képen a több építészeti stílus jegyeit magán viselő templom látható, amelybe mindenképpen érdemes bemenni, hiszen több magyar vonatkozású látnivaló is található benne. Sajnos az időnk erősen korlátozott volt - összesen négy óra -, ezért csak felületesen tudtunk szétnézni, pedig valójában egy egész napot rászánhattunk volna...

316_1.jpgA világörökség részét képező Waweltől a főtér felé vezető forgalmas sétálóutcán haladva hirtelen egy villamossal találtuk magunkat szemben. Furcsa volt látni, amint a megállóból induló jármű szinte utat tört magának a nyüzsgő sokaságban. Krakkónak összesen 28 villamosvonala van, melyből 24 állandó, egy viszonylat csak vasár- és ünnepnapon közlekedik, egy turisztikai járat, kettő pedig gyorsvillamos. A jellegzetes mélykék színű kocsik nagyobbik része hazai gyártású, de találkozhatunk külföldről újonnan, vagy használtan beszerzett példányokkal is. A város másik, jellegzetes közlekedési eszköze a lovasfogat, amely főleg a férfi látogatók figyelmét köti le. A bakon ugyanis minden esetben helyet foglal egy szemrevaló hölgy is, de az sem rikta, hogy a hajtó is nőnemű.

317_1.jpgHamarosan már Krakkó történelmi központjának, a város tulajdonképpeni főterének, a Piactérnek a sarkán álltunk. A Piactér a maga 200×200 méterével Európa legnagyobb középkori főtere. Közepén látható a város egyik szimbólumának számító, Posztócsarnok nevű épület. A reneszánsz vásárcsarnok ma is eredeti funkcióját tölti be: a közepén hosszában végighúzódó árkádsor alatt számtalan kisebb-nagyobb bazár kínálja portékáit. A teret ódon polgárházak veszik körül, melyek legfiatalabbja is legalább száz esztendős. Itt is, akár a Wawelben, vagy a sétálóutcában is hatalmas tömeg hömpölygött. Az útleírások szerint ez főleg hétvégeken megszokottnak számít, minket azonban kezdett kissé nyomasztani, ezért a vasútállomás felé indultunk.

318_1.jpgKönnyen megtaláltuk a Kraków Główny (Főpályaudvar) nevű állomást, hiszen közel, a Piactértől mindössze 10 percnyi gyaloglásra található. A régi felvételi épület már nem az eredeti szerepét tölti be, az utaskiszolgáló létesítményeket az új, a vágányok alatt kiképzett állomáson találhatjuk. A nem túl szép, de célszerű csarnok alatt húzódó aluljáró szervesen kapcsolódik a szomszédos bevásárlóközponthoz. Nem nehéz eltévedni: nekünk sikerült is, alig tudtunk kikeveredni az állomásról, miközben észre sem vettük és a plázában kötöttünk ki. Maga az állomás elsősorban az elővárosi forgalmat szolgálja ki, de sok járat indul innen Lengyelország távolabbi vidékeire, vagy külföldi célállomásokra is.

319_1.jpgÚgy tűnt, épp uborkaszezonban érkeztünk, mivel semmilyen vonatmozgás nem volt, csupán a csarnok sötétjében ácsorgott néhány motorvonat. Az idő a városnézésben elszaladt, indulnunk kellett vissza a buszparkolóhoz, vagyis fotózni, vonatra várni már nem maradt idő. Szerencsére elmenőben még egyszer visszanéztem a főpályaudvar mellett az egyik utcát átívelő hídra, amelyen éppen akkor egy érdekes megjelenésű szerelvény haladt át. Csak később, itthon tudtam meg, hogy valójában a lengyel vasút nagysebességű vonatának egy példányát láttam, amelyet leginkább a "lengyel Pendolino" néven emlegetnek. Megjelenése meglepett, nem tudtam arról, hogy a lengyeleknek ilyenjei is vannak.

320_1.jpgHáromnegyed négyre volt megbeszélve a randevú a parkolónál, hogy a buszok négy órakor elindulhassanak. Visszaútban nem Kalwaria Zebrzydowskában szálltunk vonatra, hanem a gumikerekűek egyenes a következő program helszínére, a chabowkai vasúti múzeum udvarára szállítottak minket. Itt már várt minket a megszokott EN79-005 -ösünk, mely az állomás és a múzeum közötti vonalszakaszon, mivel az nincs villamosítva, egy dízelmozdony segítségére szorult. Hivatalos köszöntő is volt, majd megkezdődött a szabadban feltálalt vacsora. Mivel kevesebb hely volt, mint résztvevő, a szervezők azt kérték, elsőnek azok üljenek a vacsoraasztalhoz, akik nem kíváncsiak a kiállított vasúti járművekre.

321_1.jpgMi persze kíváncsiak voltunk és körbe is jártuk a múzeumot még a sötétség beállta előtt. Elsőként a magyar eredetű mozdonyokat kerestük meg: összesen három ilyen található a kiállításon. Ezek egyike a SN-61 168 pályaszámú motorkocsi, mely, úgy tűnt, üzemképes állapotban van. Nincsenek azonban ilyen szerencsés helyzetben az egykori Ganz-MÁVAG büszkeségei, az SM40 és SM41 sorozat első példányai (a járműtípus itthon M44-esként ismert), melyek málló festékű, rozsdásodó ruházatban szomorkodnak a kerítés mellett. Később mi is leültünk a vacsoraasztalhoz. Különleges élmény volt ebben a környezetben a piknikszerű étkezés, a rengeteg mozdony látványa csak feldobta az egyébként is ízletes lengyel nemzeti étkek okozta élvezetet.

322_1.jpgMagát a múzeumot 1993-ban alapította a lengyel vasút. A skanzent egy funkcióját vesztett vontatási telep területén hozták létre, az ott kiállított félszáz járműből - a szervező elmondása szerint - nyolc üzemképes. Jártunkban-keltünkben találkoztunk egy gőzmozdonnyal, amely az előző napokban dolgozhatott, mert nem hűlt ki teljesen, az OKz32-2-t pedig egy másnapi különmenethez kezdték el felfűteni. A vacsora után zene és tánc következett, a kiváló hangulatnak fél kilenckor szakadt vége, amikor mindenkit felparancsoltak a vonatra. Itt meglepetés várt, a Koleje Małopolskie néhány aprósággal (nyakba akasztható telefon- és pendrive-tartó, ceruza és egy 2018-as falinaptár) kedveskedett minden résztvevőnek.

323_1.jpgAz utazás utolsó napján, május 1-jén újfent korai ébresztő volt, legalábbis a csoport egy részének. Miránk ez persze vonatkozott, a két busznyi utazóval együtt azért vállaltuk a koránkelést, hogy felkereshessük a híres késmárki evangélikus fatemplomot. A vonat ugyanis Késmárkról indult, vagyis mindenképpen oda kellett buszozni, egy kis kényelmetlenséget pedig megért e nem mindennapi nevezetesség meglátogatása. Tulajdonképpen két templomot nézhettünk meg. Az újabb, mely a 19. századból származik, arról nevezetes, hogy kriptájában van eltemetve Thököly Imre. Sokkal értékesebb azonban a karcsú harangtorony és magas vöröstéglás kupola árnyékában megbúvó egyszerű épület.

324_1.jpgA jellegtelen külső pompás belsőt takar. A templom a 17. század végén épült, amikor a soproni országgyűlés engedélyezte a protestánsoknak is a templomépítést. Az egyház kizárólag a saját pénzéből finanszírozhatta az építkezést, a legolcsóbb építőanyag pedig akkoriban a fa volt. Ezért is található a mai Szlovákia területén több fatemplom is. A hagyomány szerint a templomot svéd hajóépítők húzták fel, belső tere ezért hasonlít egy felfordított vízi járműre, de még a kerek ablakok is a hajókat idézik. A világörökség részét képező templom csodálatos festését a lőcsei Gottlieb Krames végezte, az orgonát földije, Laurenz Čajkovsky építette.

325_1.jpgA buszok a csomagjainkkal együtt megvártak minket a parkolóban, majd fél tízre a vasútállomásra szállítottak. Említést érdemel a késmárki állomás felvételi épülete, mely 1911-ben épület és a város akkori rangjához méltó díszes kivitelezésben. Ott már benn állt különvonatunk, melynek indulása 9,50-re volt kitűzve. Eközben a másik, a Zakopánéből késebb elindult és Késmárkon várost nem néző csoport tagjai nagy izgalmakat éltek át. Az őket szállító három autóbusz egyike ugyanis az egyik körforgalmat nem jó irányba elhagyva eltévedt. Szerencsére sikerült visszafordulniuk, ám ennek az lett az ára, hogy a hazafelé tartó Tátrai futár fél órás késéssel indulhatott csak el. Szlovák vonatkísérőink azonban hamar megnyugtattak mindenkit, hogy a menetirányítás segítségével ezt a késést vonatunk könnyedén ledolgozza.

326_1.jpgAki látta a Késmárkról elstartoló különvonatunkat, netán azt is tudta, kik vagyunk és hová igyekszünk, bizonyára bolondnak gondolt minket. A szerelvény ugyanis éppen az ellenkező irányba lódult meg hazafelé, mint azt a logika diktálta volna. Az utazás szervezőjének ugyanis nem az volt a célja, hogy a lehető leggyorsabban hazaérjünk, ez esetben az utazás is a show része volt. A Tátrai futár visszaútja gyönyörű tájakon át vezetett, ahhoz azonban kerülni kellett. Keletnek, Palocsa (Plaveč) felé indultunk, onnan déli irányba haladtunk tovább a kassai fővonalon egészen Sároskőszegig (Kysak). Ez utóbbi a szakaszon ért minket az ebédidő. Az étek kiosztása sokkal gördülékenyebben sikerült, mint ideútban, étkezésünk közben pedig a fenti látványban gyönyörködhettünk.

327_1.jpgSároskőszegnél az állomás elkerülésével, egy deltavágányon jutottunk át a Pozsony - Kassa fővasútra, melynek több részén korábban már utaztunk. E vonalon ezúttal sem tettünk meg hosszabb utat, Margitfalva (Margecany) állomáson ugyanis félreálltunk. A vonatkísérőknek valóban igaza lett, a szép környezetben fekvő állomásra a vonat percre pontosan esett be. Mozdonyunk itt megkerülve a szerelvényét annak másik végére állt és a 20 perces tartózkodás után az ellenkező irányba indulva folytattuk utunkat. Elkanyarodva a villamosított fővasút mellől, délkeletnek tartva immár utazásunk legszebb szakasza felé zakatolt a Tátrai futár.

328_1.jpgAlpesi tájakat megszégyenítő szépségű vidéken haladtunk tovább, az utasok az ablakokban csüngve csodálták a változatos tájat. A vaspálya, amelyen vonatunk gurult, még a 19. század végén Gölnicbányáig (Gelnica) épült ki, továbbépítésére csak mintegy két emberöltő múltán került sor. A vonal a vasútfotósok Mekkája lehetne, ha a menetrend szerinti személyforgalom nem korlátozódna rajta napi két (egy reggeli és egy esti) vonatpárra. Sűrűn közlekednek erre kiránduló- és nosztalgiavonatok is, a Tátrai futár is találkozott egy gőzmozdony-vontatta szerelvénnyel, amelyet sajnos nem sikerült megörökítenek (az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a már hazafelé tartó vonatot valójában a gőzös elé besorozott dízelgép vontatta).

329_1.jpgA pálya nemcsak szépsége, hanem technikai megoldásai révén is kiemelkedik a többi vasútvonal közül. A legérdekesebb kétségkívül a festői szépségű Királyhegy (Kralova Hoľa) tövében meghúzódó Garamfő (Telgárt) falu szélén elhelyezkedő alagút, ahol fotómegállásunk volt. Ez a megállás különbözött a korábbi, állomásokon lebonyolított akcióktól, itt ugyanis vonatunk a település fölé magasodó viadukt előtt állt meg, a vállalkozó kedvű utasok - és fotósok - pedig leereszkedtek a töltés oldalán Telgárt panzió megállóhelyhez. A viadukt és a megálló távolsága mindössze kb. kétszáz méter, azonban az utat jócskán megnehezítette az igen meredek töltésoldal.

330_1.jpgMiután leértünk, más dolgunk nem maradt, mint egy vonalba beállni és megvárni, amíg a 2761,017-es a 360°-os fordulat megtétele után kibukkan a peron végénél végződő alagút szájában. A vonat megállása után gyorsan felszálltunk, s az utazás folytatódott. A "koncertkocsiban" hamarosan megkezdődött a buli: kísérőnk, Vincze Lilla előadásában gyönyörködhetett az érdeklődő publikum. Mi maradtunk a helyünkön és tovább figyeltük az ablak előtt elúszó tájat. Vereskő (Červená Skala) volt a következő állomás, majd hamarosan a Garam folyását követő sínpáron Breznóbánya (Brezno) érintésével Besztercebánya állomásra érkeztünk.

331_1.jpgItt hosszabb, közel félórás tartózkodást írt elő a partitúra. Az utasok egy része leszállt, s a peronon sétálgatással, beszélgetéssel, vagy az ivóvízkészlete felújításával múlatta az időt. A koncert persze megállás nélkül folytatódott, a kiszűrődő zenére a peronon várakozók is felfigyeltek, többen közelebb jöttek, s volt aki még táncra is perdült. Jómagam próbáltam a rendelkezésemre  álló időt vasútfotózásra is felhasználni. Szerencsére volt mozgás az állomáson, személyvonat ment, majd egy másik érkezett, kissé távolabb pedig egy tehervonat várakozott. Amint elérkezett az idő, a jelző zöldre váltott, s vonatunk lassan megmozdult. Következő megállónk Zólyom volt.

332_1.jpgNégy nappal korábban, odaútban megállás nélkül áthaladtunk a zólyomi állomáson, most azonban menetirányváltás miatt tartózkodásunk is volt itt. Míg Nohabunk körbejárt, kihasználtam a lehetőséget néhány kép elkészítéséhez, azután egyre inkább besötétedett, a fotózást be kellett fejezni. Losonc (Lučenec), Fülek (Fiľakovo), Salgótarján, végül Hatvan érintésével folytatódott az utazás, minek végén negyven perces késéssel, 23,20-kor érkeztünk meg Budapest-Nyugati pályaudvarra. Ez számunkra annyiban volt kedvező, hogy pont ennyivel kevesebbet kellett várnunk a helyi vonat indulására, amellyel kedden hajnali egy órára érkeztünk haza. Bőröndünk tele volt e kitűnően sikerült utazás emlékeivel, amelyeket nagyon hosszú ideig nem felejtünk el. Közben itthon a televízió a Végtelen szerelem helyett új sorozat vetítésébe kezdett. Mivel ez a szappanopera a beharangozó szerint 400 részes lesz, úgy döntöttünk, nem kezdünk bele a nézésébe...

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vonatmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr6513984806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VT 135 2018.06.27. 18:52:10

Köszi a részletes beszámolót! Olyan böséges, egy menetben nem is érdemes végigolvasni, két részletben jobban ki lehet élvezni! :)
süti beállítások módosítása