Ha eddig senki sem írta, akkor boldogulj... azaz boldog új évet mindenkinek :) Miután így a kötelező körökön túlestünk, akkor egy kis öntömjén következik, amely az újév második napját villanyozta fel nekem. A 1zu160 oldalt gondolom mindenki ismeri - ha valaki nem ismerné, akkor tulajdonképp ez Franciaországtól Németországon át Magyarországig a legnagyobb N-es vasútmodellező portál. A tömérdek híren kívül minden évben készítenek egy naptárat, amelyet letölthető formában publikálnak, és mindenki saját magának kinyomtathatja. Az elmúlt év végén kiírtak ismét egy pályázatot, hogy mindenki küldjön a modellvasútjáról képeket, és a legjobbakat berakják a naptárjukba. Gondoltam én is megmérettetem magam, és küldtem pár képet. A meglepetés akkor ért, amikor másodikán kaptam az oldal gazdájától egy e-mailt, hogy a képem bekerült a naptárba, és tényleg hozzájárulok-e a közléséhez. Rögtön igent mondtam, a roamingdíjakra tojva pedig körbetelefonáltam a haverokat az esemény kapcsán. Szóval most pár napig ez az örömködés tárgya, de ígérem legközelebb már értelmesebb témákról írok :)

Ha valaki kíváncsi a naptárra, akkor a http://www.1zu160.net/goodies/kalender2013.php oldalon tekintheti meg. Pdf-ben A4 méretben innen, A3 méretben pedig innen töltheti le.

btx barátom jött elő a héten az ötletével, hogy ugorjunk el Hódmezővásárhelyre, úgyis régen beszéltünk már jsimonx-szel, nem ártana megérdeklődni mi van vele mostanság. Ennek megfelelően kora délután meg is jelentünk a hódmezővásárhelyi állomástól nem messze lévő lakásban, ahol aztán előadtam a tervünket: menjünk el Békéscsabára vonattal, így az év vége előtt két nappal döcögjünk egyet ezen az alföldi tájon. Az ötlet pozitív fogadtatásra talált, úgyhogy délután egy óra ötven perc környékén meg is jelentünk az állomáson. Jegy- és menetrendvásárlás után (utóbbiból én még nem rendelkeztem az ezévivel) kint a peronon beszélgetve vártuk a vonatunkat, amely Bzmot vagy Uzsgyi helyett egy Csörgő volt (borzasztóan utálom a Classic Csörgő kifejezést, úgyhogy maradjunk abban, hogy még nem a remot géphez volt szerencsénk), így a három kocsi közül a mozdonyhoz közelebb esőben foglaltuk helyet, hadd halljuk a duruzsolását. 

Vasútállomáson vagyok, ez első pillantásra látszik. A világ megváltozott körülöttem, de nem az előnyére. Előttem és alattam sínek kilométer hosszú áradata, körülöttem az utastájékoztató berendezés hangja tölti be a levegőt. Alig marad időm szertenézni mire szól az ajtózárást jelző hang, a jelző előttem szabadra vált és kimondatlanul is érzem az utasok egyre növekvő türelmetlenségét mögöttem, mert ők utazni szeretnének. Hát jó, akkor menjünk! Az érintőképernyő bal szélén ujjamat a P1-es feliratra helyezem, amire meglódul a szerelvény.

Mindjárt itt a karácsony, úgyhogy feleségemmel el is osztottuk egymás között a házimunkát: ő a konyhában sütött finomságokat, én pedig a nappaliban raktam össze egy vitrint a vasútmodellejeimnek.
Nyilván ez így enyhe túlzás, viszont hűen megmutatja mi jön össze abból, ha nem az agyunk segítségét kérjük a döntéshozatalnál, hanem a pillanatnyi érzelmeket. Az index.hu vasútmodelles börze fórumára tett be valaki egy linket, mely szerint a Lidl-ben e hét csütörtöktől akciósan lehet venni vitrint járműmodell gyűjteményekhez. Mivel már régóta sóvárgok egy ilyen után, ezért minden észt, logikát és utánanézést sutba dobva bizony elhúztam vásárolni. És kezdődött a burleszkfilm...

Jómagam ahhoz a generációhoz tartozom, amely az Óperenciás tengeren is túl játszódó meséken nőtt fel. Az ismert világ határán túl fekvő ország létezésében akkoriban természetesen hittem, de hogy valóban létezik, csak felnőtt fejjel tudtam meg. A mesés név ugyanis a mostani Felső-Ausztria régies német neve, az Ob der Enns - vagyis az Enns folyón túli terület – elhallásából ered. A kalandozások korában eleink onnan hozták zsákmányukat, míg jóval később a huszárok oda indultak háborúba. 2012 Adventjakor mi is eljutottunk Óperenciába, hogy felfedezzük ezt a csodaszép vidéket, és magunkba szívjuk a karácsony előtti időszak semmivel össze nem hasonlító hangulatát. Mert arrafelé az Advent az eredeti jelentésének megfelelően még a várakozást jelenti, nem a minél több és drágább ajándékok beszerzéséről szól, mint az itthoni, már novemberben kezdődő Mikulásos, piaci hangulatú vásárai.

Amerikában járva (bár ezt minden országra mondhatnám) is felmerült, hogy meg kellene látogatni egy vasútmodell boltot. Bár az USA téma nem vonz igazán, de egyfelől sohasem lehet tudni mire bukkan rá az ember, másfelől viszont mindig jól jön egy kis apróság amire ránézve tudom, hogy személyesen, külföldön vettem. Így jutottam el ide is:

Hetedik alkalommal rendezték meg Stuttgartban ez európai N-es vasútmodellezők összejövetelét. Ez kiállítás és vásár is egyben, amelyre az utóbbi években csapatunk minden évben elzarándokol. Egyrészt lehet látni érdekes modulokat, terepasztalokat, másrészt találkozhat az ember azokkal a kisszériás gyártók termékeivel, amelyekről csak német fórumokon olvashat. Persze vásárolni is érdemes, mert egyrészt a kínálat hatalmas, másrészt pedig lehet találkozni olyan kereskedőkkel, akik igen jelentős engedményeket adnak.
Az idei beszámoló rendhagyó lesz. Elhatároztam, hogy videózni fogok, mert az ilyen kiállításokon a fényviszonyok a fotózáshoz elégtelenek, és állvánnyal pedig nem akartam a tömegben mozogni.

Jómúltkorjában kezembe akadt egy British Railway Modelling című újság amit nem szoktam rendszeresen olvasgatni, viszont ha megy ki valamelyik ismerősöm Angliába akkor mindig megkérem, hogy hozzon belőle egyet. A Model Railt már évek óta olvasom, néha nem árt egy kicsit más stílus sem. No mindegy, a lényeg az, hogy ebben a magazinban láttam meg egy hirdetést, amely a Woodland Scenics síntisztító szettjét promotálta. A szokásos marketingrizsa persze ott volt mellette, de úgy voltam vele, hogy egy próbát megér, nézzük meg az amcsiknál mit gondolnak mostanában a pucolás mikéntjéről.