Nem tudom ki hogy van vele, de én meglehetősen ritkán járok az Egyesült Államokban, értsd: most voltam először. Ennek megfelelően aztán feleségemmel a rövid szabadságunk idejére beterveztünk vonatozást is, ugyanis New York mellett Washingtont is látni kívántuk. Páromnak mondtam, hogy akkor bizony ezt az utat vonattal fogjuk oda és vissza is megtenni (nyilván nem ugyanazon a napon), mondván, kevesebb mint 3 és fél órát ő is kibír, na meg valószínűleg repülővel sem lett volna sokkal gyorsabb. Így aztán a szállodafoglalás, belépőjegyvásárlások, repülőjegyfoglalás mellett az Amtrak honlapja is bekerült a meglátogatottak közé még a tavasszal és lefoglalásra került két-két jegy mindkét irányba a két nagyváros között a nyáron. Mi másról is szólhatna ez a beszámoló, mint az amcsi vonatokról, a pályaudvari forgalomról, a kapott szolgáltatásról, az elsuhanó tájról?
Hát például a járatok törléséről...

A favonat szóról mindenkinek a gyerekjátékok jutnak eszükbe. Nem kell megijedni, nem a gyerekjátékról lesz szó. Történt ugyanis, hogy fórumokat olvasva eljutottam a lasermodelle.de oldalra, ahol különféle, lézerrel vágott modellezési kiegészítőket, modellalkatrészeket lehet rendelni. Ez rendben is volna, hiszen a lézervágás, mint technológia pár éve robbant be a modellezésbe, és évről évre újabb és újabb területeket hódít meg. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben komplett N-es járművek kerüljenek a piacra, lézeres technológiával.

Az idei év jó pár magyar témájú újdonságot kínál az N-es méretarányban modellezőknek - egyik ilyen az Osztrák Vasút Railjet szerelvénye, a Hobbytrain jóvoltából. Mivel majd kizárólagosan ilyen szerelvényekből állítják ki a Bécs felé menő nemzetközi szerelvényeket, a magyar témát gyűjtőknél szinte kötelező darab lehet. A szerelvény beszerzése nekem egy cseppet nehézkes volt, ugyanis a nyolcrészes szerelvényt két külön szettben jelentették meg, jelentős időbeli eltéréssel (több, mint fél év). Abban az esetben, amikor egy vonat háromféle variánsban, minden kivitel két részletben jelenik meg, akkor meglehet az esélye annak, hogy össze nem illő készleteket lel csak fel az ember a híresen kiváló magyar boltokban. Megrendelni nem szerettem volna, mert a Hobbytrain ellátottság Hazánkban nem a legjobb, és senki sem mondta biztosra az érkezést - mi van, ha az a bolt nem hozza meg, ahol megrendeltem (ugye Robi, a birkák...), és lecsúszok róla - ha pedig megveszem a készlet egyik felét valahol, akkor megvan az esélye, hogy a hozzá illő másik félről csúszok le az összevissza raktárkészletek miatt. Ezért azt a takitikát választottam, ha járok valamerre, és látok egy adott szerelvényt egészben, akkor azt fogom megvenni. Ez a valahol most a bécsi Modellbaumessén volt. Itt sikerült megvenni a teljes Spirit of Vienna szettet, ez adja a mai poszt témáját.

Az előző hosszú hétvégét Erdélyben töltöttem, Torockón. Nem kívánok trianoni, meg román-magyar dolgokba belecsapni, legyen az a lényeg, hogy ez az egy (tulajdonképp két) falu is egy a sok azon falvak közül, amelyek nem Székelyföldön vannak, de valami csoda révén megmenekültek az elrománosítás elől. Olyannyira, hogy Torockó a világörökség része címre is pályázik. De... miért is írok én erről egy vasútmániás blogon? Azért, mert Torockóra nem a legrövidebb, legkézenfekvőbb úton, Kolozsváron keresztül mentem, hanem Szalonta felől, az Aranyos völgyében, egy fantasztikusan szép hágóúton keresztül. Az úton valami felkeltette a figyelmem, ami a blog témájába vág...
A házigazdánk végig azt magyarázta, hogy merre járunk, miről híres, etc - tényleg, egy két lábon járó történelemkönyv. Ahogy haladtunk a folyóvölgyben, vezetés közben arra lettem figyelmes, hogy az út mellett, mintha egy töltés lenne. Később, amikor az út bevágásban vezetett, a töltés egyre magasabbá vált, majd pedig szabályos bevágás lett a sziklafalban. Később egy MÁV épületre lettem figyelmes, majd vasutat kereszteztünk, és egy kisvasúti hidat is látni lehetett. 

Az elmúlt két hetet párezer kilométerre innen töltöttük a feleségemmel. Néhány kép a közelmúltból mindenfajta magyarázat nélkül (úgyis rá lehet ismerni a fotókból), aztán majd később néhányról részletesebben is írok.

Mivel az október 23-ához kapcsolódó hosszú hétvégére a meteorológia ragyogó időt jósolt, úgy gondoltuk, a négy nap egyikére beiktatunk egy kirándulást. Több lehetőség mellett végül Románia határközeli részeinek - már több ízben tervezett, de különböző okok miatt elhalasztott - felfedezése mellett döntöttünk, de nem az ismert és kedvelt nagyvárosokat, hanem a kisebb települések körzeteit céloztuk meg. Sajnos ez a terület vonaton csak nagy kerülővel közelíthető meg, mivel az ismert történelmi események folytán a határon átvezető mellékvonalak nagy részét már jó ideje felszámolták. Egyéb számba jöhető tömegközlekedési lehetőség híján végül gépkocsiba ültünk, hogy Kisjenő környékén tehessünk egy kört.

Kaptunk egy levelet a vasúti téren is ismert Knorr-Bremse cég sajtócsapatától a címben szereplő témában. Nem nagyon szoktunk az ilyesmikkel foglalkozni, most viszont úgy gondoltam végülis miért ne tennénk ki mi is a lehetőséget. Lényeg a lényeg: a Knorr-Bremse fotópályázatot hirdet amire vasúti témájú képekkel lehet nevezni, szám szerint maximum 5 darab feltöltésével. Számomra meglepő módon külön honlapot is létrehoztak a képeknek, szépen végig is lehet pörgetni a versenyre bocsátott alkotásokat, vannak közöttük jók és gyengék is. Aki kedvet érez magában arra, hogy bepróbálkozzon, az látogassa meg ezt a honlapot és járjon el az ott írtaknak megfelelően! Ja igen: a nyeremény egy vacsora a MÁV Nosztalgia Gyertyafény Expresszén.

Különleges esemény mozgatta meg a hazai vasútrajongó közösséget 2012 októberének közepén: egy csapat vasútbarát és –fotós érkezett Pannóniába a ködös Albionból, hogy részt vehessen egy fényképezéssel egybekötött monstre vonatozáson. Érdekes módon azonban nem a számukra egzotikusnak számító magyar vontatójárművek közül választottak vonógépet maguknak, hanem a „saját”, idegenbe – azaz hazánkba – szakadt mozdonyaikat óhajtották látni és megörökíteni. Konkrétan az Angol Vasutak (British Railways = BR) által levetett, jelenleg a hazai Floyd vasútvállalat flottájába tartozó mozdonyok érdekelték külhoni vendégeinket. Első napon a Dunántúlra látogatott az angol csapat, akkor a 0659 001-es psz. dízel volt a főszereplő. A második nap alföldi körútjához már két mozdony dukált, a 450 005 villamos gép és a Kárpát Vasút 459 021-es, közismertebb nevén nevezve „Santa Fé” Nohabja. Az utat lebonyolító Nosztalgia kft a vonatösszeállítás terén hozta a szokott formáját: gondosan ügyeltek, nehogy a hasonló megjelenésű kocsik véletlen egymás mellé kerüljenek…