Amerikában járva (bár ezt minden országra mondhatnám) is felmerült, hogy meg kellene látogatni egy vasútmodell boltot. Bár az USA téma nem vonz igazán, de egyfelől sohasem lehet tudni mire bukkan rá az ember, másfelől viszont mindig jól jön egy kis apróság amire ránézve tudom, hogy személyesen, külföldön vettem. Így jutottam el ide is:

Hetedik alkalommal rendezték meg Stuttgartban ez európai N-es vasútmodellezők összejövetelét. Ez kiállítás és vásár is egyben, amelyre az utóbbi években csapatunk minden évben elzarándokol. Egyrészt lehet látni érdekes modulokat, terepasztalokat, másrészt találkozhat az ember azokkal a kisszériás gyártók termékeivel, amelyekről csak német fórumokon olvashat. Persze vásárolni is érdemes, mert egyrészt a kínálat hatalmas, másrészt pedig lehet találkozni olyan kereskedőkkel, akik igen jelentős engedményeket adnak.
Az idei beszámoló rendhagyó lesz. Elhatároztam, hogy videózni fogok, mert az ilyen kiállításokon a fényviszonyok a fotózáshoz elégtelenek, és állvánnyal pedig nem akartam a tömegben mozogni.

Jómúltkorjában kezembe akadt egy British Railway Modelling című újság amit nem szoktam rendszeresen olvasgatni, viszont ha megy ki valamelyik ismerősöm Angliába akkor mindig megkérem, hogy hozzon belőle egyet. A Model Railt már évek óta olvasom, néha nem árt egy kicsit más stílus sem. No mindegy, a lényeg az, hogy ebben a magazinban láttam meg egy hirdetést, amely a Woodland Scenics síntisztító szettjét promotálta. A szokásos marketingrizsa persze ott volt mellette, de úgy voltam vele, hogy egy próbát megér, nézzük meg az amcsiknál mit gondolnak mostanában a pucolás mikéntjéről.

Nem tudom ki hogy van vele, de én meglehetősen ritkán járok az Egyesült Államokban, értsd: most voltam először. Ennek megfelelően aztán feleségemmel a rövid szabadságunk idejére beterveztünk vonatozást is, ugyanis New York mellett Washingtont is látni kívántuk. Páromnak mondtam, hogy akkor bizony ezt az utat vonattal fogjuk oda és vissza is megtenni (nyilván nem ugyanazon a napon), mondván, kevesebb mint 3 és fél órát ő is kibír, na meg valószínűleg repülővel sem lett volna sokkal gyorsabb. Így aztán a szállodafoglalás, belépőjegyvásárlások, repülőjegyfoglalás mellett az Amtrak honlapja is bekerült a meglátogatottak közé még a tavasszal és lefoglalásra került két-két jegy mindkét irányba a két nagyváros között a nyáron. Mi másról is szólhatna ez a beszámoló, mint az amcsi vonatokról, a pályaudvari forgalomról, a kapott szolgáltatásról, az elsuhanó tájról?
Hát például a járatok törléséről...

A favonat szóról mindenkinek a gyerekjátékok jutnak eszükbe. Nem kell megijedni, nem a gyerekjátékról lesz szó. Történt ugyanis, hogy fórumokat olvasva eljutottam a lasermodelle.de oldalra, ahol különféle, lézerrel vágott modellezési kiegészítőket, modellalkatrészeket lehet rendelni. Ez rendben is volna, hiszen a lézervágás, mint technológia pár éve robbant be a modellezésbe, és évről évre újabb és újabb területeket hódít meg. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben komplett N-es járművek kerüljenek a piacra, lézeres technológiával.

Az idei év jó pár magyar témájú újdonságot kínál az N-es méretarányban modellezőknek - egyik ilyen az Osztrák Vasút Railjet szerelvénye, a Hobbytrain jóvoltából. Mivel majd kizárólagosan ilyen szerelvényekből állítják ki a Bécs felé menő nemzetközi szerelvényeket, a magyar témát gyűjtőknél szinte kötelező darab lehet. A szerelvény beszerzése nekem egy cseppet nehézkes volt, ugyanis a nyolcrészes szerelvényt két külön szettben jelentették meg, jelentős időbeli eltéréssel (több, mint fél év). Abban az esetben, amikor egy vonat háromféle variánsban, minden kivitel két részletben jelenik meg, akkor meglehet az esélye annak, hogy össze nem illő készleteket lel csak fel az ember a híresen kiváló magyar boltokban. Megrendelni nem szerettem volna, mert a Hobbytrain ellátottság Hazánkban nem a legjobb, és senki sem mondta biztosra az érkezést - mi van, ha az a bolt nem hozza meg, ahol megrendeltem (ugye Robi, a birkák...), és lecsúszok róla - ha pedig megveszem a készlet egyik felét valahol, akkor megvan az esélye, hogy a hozzá illő másik félről csúszok le az összevissza raktárkészletek miatt. Ezért azt a takitikát választottam, ha járok valamerre, és látok egy adott szerelvényt egészben, akkor azt fogom megvenni. Ez a valahol most a bécsi Modellbaumessén volt. Itt sikerült megvenni a teljes Spirit of Vienna szettet, ez adja a mai poszt témáját.

Az előző hosszú hétvégét Erdélyben töltöttem, Torockón. Nem kívánok trianoni, meg román-magyar dolgokba belecsapni, legyen az a lényeg, hogy ez az egy (tulajdonképp két) falu is egy a sok azon falvak közül, amelyek nem Székelyföldön vannak, de valami csoda révén megmenekültek az elrománosítás elől. Olyannyira, hogy Torockó a világörökség része címre is pályázik. De... miért is írok én erről egy vasútmániás blogon? Azért, mert Torockóra nem a legrövidebb, legkézenfekvőbb úton, Kolozsváron keresztül mentem, hanem Szalonta felől, az Aranyos völgyében, egy fantasztikusan szép hágóúton keresztül. Az úton valami felkeltette a figyelmem, ami a blog témájába vág...
A házigazdánk végig azt magyarázta, hogy merre járunk, miről híres, etc - tényleg, egy két lábon járó történelemkönyv. Ahogy haladtunk a folyóvölgyben, vezetés közben arra lettem figyelmes, hogy az út mellett, mintha egy töltés lenne. Később, amikor az út bevágásban vezetett, a töltés egyre magasabbá vált, majd pedig szabályos bevágás lett a sziklafalban. Később egy MÁV épületre lettem figyelmes, majd vasutat kereszteztünk, és egy kisvasúti hidat is látni lehetett. 

Az elmúlt két hetet párezer kilométerre innen töltöttük a feleségemmel. Néhány kép a közelmúltból mindenfajta magyarázat nélkül (úgyis rá lehet ismerni a fotókból), aztán majd később néhányról részletesebben is írok.