Mivel az október 23-ához kapcsolódó hosszú hétvégére a meteorológia ragyogó időt jósolt, úgy gondoltuk, a négy nap egyikére beiktatunk egy kirándulást. Több lehetőség mellett végül Románia határközeli részeinek - már több ízben tervezett, de különböző okok miatt elhalasztott - felfedezése mellett döntöttünk, de nem az ismert és kedvelt nagyvárosokat, hanem a kisebb települések körzeteit céloztuk meg. Sajnos ez a terület vonaton csak nagy kerülővel közelíthető meg, mivel az ismert történelmi események folytán a határon átvezető mellékvonalak nagy részét már jó ideje felszámolták. Egyéb számba jöhető tömegközlekedési lehetőség híján végül gépkocsiba ültünk, hogy Kisjenő környékén tehessünk egy kört.

Kaptunk egy levelet a vasúti téren is ismert Knorr-Bremse cég sajtócsapatától a címben szereplő témában. Nem nagyon szoktunk az ilyesmikkel foglalkozni, most viszont úgy gondoltam végülis miért ne tennénk ki mi is a lehetőséget. Lényeg a lényeg: a Knorr-Bremse fotópályázatot hirdet amire vasúti témájú képekkel lehet nevezni, szám szerint maximum 5 darab feltöltésével. Számomra meglepő módon külön honlapot is létrehoztak a képeknek, szépen végig is lehet pörgetni a versenyre bocsátott alkotásokat, vannak közöttük jók és gyengék is. Aki kedvet érez magában arra, hogy bepróbálkozzon, az látogassa meg ezt a honlapot és járjon el az ott írtaknak megfelelően! Ja igen: a nyeremény egy vacsora a MÁV Nosztalgia Gyertyafény Expresszén.

Különleges esemény mozgatta meg a hazai vasútrajongó közösséget 2012 októberének közepén: egy csapat vasútbarát és –fotós érkezett Pannóniába a ködös Albionból, hogy részt vehessen egy fényképezéssel egybekötött monstre vonatozáson. Érdekes módon azonban nem a számukra egzotikusnak számító magyar vontatójárművek közül választottak vonógépet maguknak, hanem a „saját”, idegenbe – azaz hazánkba – szakadt mozdonyaikat óhajtották látni és megörökíteni. Konkrétan az Angol Vasutak (British Railways = BR) által levetett, jelenleg a hazai Floyd vasútvállalat flottájába tartozó mozdonyok érdekelték külhoni vendégeinket. Első napon a Dunántúlra látogatott az angol csapat, akkor a 0659 001-es psz. dízel volt a főszereplő. A második nap alföldi körútjához már két mozdony dukált, a 450 005 villamos gép és a Kárpát Vasút 459 021-es, közismertebb nevén nevezve „Santa Fé” Nohabja. Az utat lebonyolító Nosztalgia kft a vonatösszeállítás terén hozta a szokott formáját: gondosan ügyeltek, nehogy a hasonló megjelenésű kocsik véletlen egymás mellé kerüljenek…

Nyerges Norbi időről-időre ellát engem olvasnivalóval a felkelő nap országából, amely esetemben inkább a nézegetést jelenti. Nemrégiben a postás egy magazint és egy mangát hozott nekem tőle, így gondoltam megosztom veletek is mi újság arrafelé ezen a fronton.
A magazin a már korábbról is ismert Club N-gauge 3. száma, amely az eddigi számokhoz hasonlóan épül fel: a fő témát a nem is olyan régen átadott Skytree névre hallgató új tokiói torony jelenti, több helyről is lefotózták úgy, hogy vonat is legyen a képen, na és persze térképet is mellékeltek hozzá. Ezenkívül bő merítést kapunk a metrókról, mind "rendes" vasúti, mind modellvasúti szemszögből nézve, ráadásul egy terepasztalterv is ehhez kapcsolódik, gyakorlatilag a viadukt felépítés alá viszik be a metró pályáját. A házi barkács rovat sem marad le a témáról, hiszen azzal foglalkozik hogyan kell világítást szerelni egy 10000-res sorozatú szerelvénybe. A mostani mini terepasztalterv (800x650mm) nem meglepő módon egy oválpálya, két oldalán egy-egy egyvágányos kiágazással. Ami a terv érdekességét adja az a középre integrált Tomytec buszpálya, illetve a középen az asztalt kettészelő, emelt szinten vezetett Shinkansen pálya, utóbbin nyilván csak díszként lehet tárolni egy vonat kétkocsis részét. Az ötlet jó, a kivitelezés viszont gyenge, ennél jobban összerakott asztalokat szoktak csinálni, néhány hely borzalmasan el lett kapkodva rajta (hatalmas illesztési hibák, kiálló vezetékek, talpukról le nem vágott figurák, stb.). Nem ez a megszokott a japánoktól.
Mindezt szerencsére feledteti egy másik mini asztal készítésének bemutatása, amely megintcsak nem a helyigényéről híres, lévén 600x450mm-es parafatáblán került kialakításra. A parafatáblát értsétek szó szerint, gyakorlatilag egy olyanra, ami a falra is felakasztható lenne, hogy arra papírokat, fényképeket tűzzünk ki. Nyilván itt is miniatűr oválpályáról van szó egy darab kiágazással, max 2 kocsis vonatoknak. Cserébe a kidolgozottsága remek. Nincs hiány persze teljes szobát elfoglaló terepasztalokból sem, ebben a számban is van belőlük kettő, változó színvonalon kivitelezve. Aki pedig ténylegesen modellezni szeretne, az kivágható alagúti oszlopsort kap a magazin készítőitől.

Projekt van otthon: a gyerek kitalálta, hogy terepasztalt szeretne építeni. A H0 mániájából egy másik, klubbéli sráccal együtt sikeresen kigyógyult, miután meglátta a majd' húsz méteres modulrendszert, és hogy azon mik futnak. Kijelentette mindkettő, hogy N-es vonatokat szeretnének. Mindkét apuka boldog volt, hiszek a kölkök eddigi H0 vasútjában nem kettő fitying áll, eladni bukó nélkül nem lehet... de, tántoríthatatlanul N-es a cél. Ha ez még nem lenne elég, rövid fél órás töprengés után kiderült, hogy terepasztalt kellene építeni. 

Mivel tudom, hogy itthon sokak kedvence a svájci vasút, ezért ide illik a bejegyzés Japánból: a Kato megjelenteti a Glacier Express szerelvényét készletben, várhatóan 2013 januárjában. Két szettet fognak kiadni, az egyikben egy Ge 4/4 III-as mozdony valamint két kocsi, a másikban további négy kocsi lesz található. A járművek méretaránya 1:150, ami eltér az Európában megszokottól, cserébe viszont elég barátságos áron lesz elvihető a csomag: az első pakk ára 10.710 yen (kb. 31 ezer forint), a másodiké 8.400 yen (kb. 25 ezer forint). Mivel ezek csak a Kato honlapján ajánlott árak, ezért esélyes, hogy Japánból rendelve még olcsóbbak lehetnek a cuccok. Katt a képre a nagyításért! (Gondolom az E233-1000-es és az EF66-os sokakat nem mozgat meg...)

Hmm, közben utánanéztem kedvenc boltomban. A Hobby Searchnél jelenleg 8.670 yenért illetve 6.800 yenért rendelhető elő. Nem rossz...

A lenyűgöző környezetben fekvő bájos városka, Kufstein fölé magasodó erődítmény történelmünk szomorú, ámde fontos szeletét képezi, ahova szerintem mindenkinek el kellene látogatni. Ennek persze sokaknál komoly akadályai vannak, elsősorban anyagi, hiszen az osztrák-német határ innenső oldalán elterülő település közel félezer kilométerre található országunk nyugati határától. Jómagam már régóta szerettem volna felkeresni, s bár a közelében már többször is jártam, 2012. szeptemberének közepén jött el az ideje az igazi találkozásnak. Az utazást hosszas tervezgetés előzte meg, hogy minél többet megtekinthessek a környék vasúti és nem vasúti érdekességeiből, melyek a szálláshelyünk köré rajzolt szűk sugarú körön belül helyezkedtek el. Teljesen véletlen módon ezek közül több vasút kerek jubileumot tudhatott magának 2012-ben, valójában bennünk is csak a helyszínen tudatosult ez a tény. Egy kissé szomorkás, esős péntek hajnalán aztán egy baráti pár társaságában elindultunk a nagy útra.