btx barátom jött elő a héten az ötletével, hogy ugorjunk el Hódmezővásárhelyre, úgyis régen beszéltünk már jsimonx-szel, nem ártana megérdeklődni mi van vele mostanság. Ennek megfelelően kora délután meg is jelentünk a hódmezővásárhelyi állomástól nem messze lévő lakásban, ahol aztán előadtam a tervünket: menjünk el Békéscsabára vonattal, így az év vége előtt két nappal döcögjünk egyet ezen az alföldi tájon. Az ötlet pozitív fogadtatásra talált, úgyhogy délután egy óra ötven perc környékén meg is jelentünk az állomáson. Jegy- és menetrendvásárlás után (utóbbiból én még nem rendelkeztem az ezévivel) kint a peronon beszélgetve vártuk a vonatunkat, amely Bzmot vagy Uzsgyi helyett egy Csörgő volt (borzasztóan utálom a Classic Csörgő kifejezést, úgyhogy maradjunk abban, hogy még nem a remot géphez volt szerencsénk), így a három kocsi közül a mozdonyhoz közelebb esőben foglaltuk helyet, hadd halljuk a duruzsolását.
A Szegedről Békéscsabára közlekedő vonatra rajtunk kívül még tizenketten szálltak fel Hódmezővásárhelyen, míg az út során nagyobb utascsere Orosházán volt. Bőven volt helyünk, kényelmesen elfértünk, beszélgettünk, néztük a sík alföldi tájat. A tempónk 60-70-80 km/h volt, nekem teljesen rendben lévőnek tűnt a sebesség. Személyvonatként a 66 km-es távot 69 perc alatt tettük meg, ami majdnem 60 km/h-s átlagsebességet jelent, szerintem korrektnek mondható. Békéscsabán aztán a lemenő nap fényében fotóztunk egy kicsit, leginkább csak úgy magunknak, hogy erre is jártunk. Ebből következik néhány kép:
Békéscsaba állomásépülete a 263-as Bzmottal a 4. vágányon. Az épület alapvetően szép, csak ráférne már némi felújítás. Bent rend fogadott minket, talán köszönhetően a jól láthatóan ott lévő vasútőrnek. Nagy újságárus, bódék még elviselhető árú üdítőkkel, két monitoron a vonatok érkezése-indulása. A hangos utastájékoztatás rendben működött, egyedül az állomás közepén lévő gyalogos átjárót a síneken lenne jó elfeledni végre.
Egy kép arról, mennyien várták a Transsylvania IC-t. Sacc per kábéra olyan százfősre becsülném a tömeget, amely előrelátó módon a harmadik vágány mindkét oldalán végigfutó peront elfoglalta, ezzel is gyorsítva az utascserét.
A vonatot a CFR Csaurusza továbbította Budapest-Keleti pályaudvarra, jópár percet ácsorgott a járat Békéscsabán mire tovább tudott menni. Én pedig szokás szerint jól elcsodálkoztam a mozdony furcsán süvítő hangján ahogy kihúzott mellettünk.
Csak érdekességképpen megjegyezném, hogy a vonat 196 km-t tesz meg Budapestig innen, mindezt 2 óra 32 perc alatt, ez 77 km/h-s átlagsebesség. Emlékszünk még? A személyvonatunk 57 km/h-t tudott.
Míg benn állt a Transsylvania szerelvénye, addig a Szeged-Békéscsaba járatunk mozdonya, a 418 175-ös pályaszámú Csörgő (mennyivel jobb volt amíg M41-esnek lehetett írni) körbejárta a három kocsiból álló vonatát, amelyhez remek hátteret ad jópár darab Dacia felpakolva egy autószállító vonatra.
A délután negyed négy-háromnegyed négy körüli időszak amúgy meglehetősen mozgalmas volt, érkezett vonat Mezőhegyesről, Szolnokról, Budapestről, Vésztőről, így aztán a Csörgőn kívül láthattunk Bzmotokat, Papagáj Szilit is (no meg persze a csabai fűtőház környékén Dácsiát és Bobot).
Ez itt például a szolnoki vonat szerelvénye, remélhetőleg a Szilinek nem okozott gondot ennek a hatalmas járműtömegnek a továbbítása.
Útra készen a szegedi vonat, ezzel mentünk vissza Hódmezővásárhelyig.
Szerencsém volt: egyrészt lehúzható ablakok, másrészt a visszaúton itt még fent volt valamennyire a nap, így le tudtam fényképezni ezt a remek MÁV színekre festett (khm) állomási táblát a világítótesttel és a parabolaantennával. Szép kombináció.
A végére pedig nem maradt más mint egy kis videó, amelyet Hódmezővásárhelyen készítettem a telefonommal. Itt kereszteztünk egy szintén Csörgős vonattal, így adta magát a lehetőség, hogy rögzítsem a hangját (a képet nem érdemes nézni, túl sötét volt egy értelmes felvételhez). Mostanában sajnos egyre kevesebb helyen lehet ilyennel találkozni:
Ennyi lett volna a mai napunk, kellemesen zötykölődtünk egyet.
Utolsó kommentek