Múlt hétvégén egy nagyon kedves barátomat látogattam meg Debrecenben. Mivel ő az egyetemhez közel lakik - meg úgyis nagyon régen jártam már ilyen mélyen a városban - úgy döntöttem gyalog megyek ki hozzájuk, közben legalább a készülő kettes villamos vonalát is bevizsgálom. 1998 és 2003 között 5 szép évet töltöttem el a cívisvárosban így furdalta az oldalamat a kíváncsiság, vajon hogyan illesztik be a meglévő környezetbe a vágányokat, merre megy a vonal és milyen megállókat alakítanak ki? Anno több villamosvonal is volt a városban, tehát egy tősgyökeres debreceninek ez nem újdonság, azonban a 70-es években az Ikarus gyár ontotta magából az olcsó hazai buszokat - amik ráadásul gyorsabbak is voltak a sokszor csak egy vágányon közlekedő kötött pályás járműveknél - így a villamosok sorsa az egyes - ma is létező - vonal kivételével meg volt pecsételve. Egy részük helyett busz jár, másuk helyett troli. Erről egyébként egy remek könyv is jelent meg Debreceni villamoskalauz néven (Balogh László, Gara Kálmán és Végh Dezső a szerzők) . Aki meg szeretné rendelni (és ezt nem reklám céllal mondom) annak tudok elérhetőséget adni, a neten nem egyszerű rábukkanni.

Két alkalom már hagyománynak minősül?
Tavaly ugyanígy december 29-én btx-szel fogtuk magunkat és elmentünk Hódmezővásárhelyre egy kis évvégi vonatozásra és baráti csevejre jsimonx-szel, hogy aztán idén ugyanerre jussunk a karácsonyi bejglievés és tespedések tömkelege után. Ezúttal azonban nem Békéscsaba felé vettük az irányt onnan, hanem Szegedet céloztuk meg, némi villamosos élményre vágyva két állomás meglátogatása között.
Ki tudja, talán jövőre Szentesnek indulunk neki december 29-én?
Rövid képes beszámoló következik.

Manapság divat adventolni (ezt a kifejezést nemrég tanultam), azaz az advent valamely hétvégéjén kimozdulni valahová, megnézni a feldíszített utcákat, sétálni a vásári forgatagban, forraltborozni. Magyarán egy kis kirándulás kapcsán előre beszívni a karácsonyi hangulatot, ezzel is ráhangolódva az érkező Karácsonyra. Vasutas blogba ez a téma úgy vág, hogy én a hétvégén az oly' divatos Bécs helyett Mariazellt választottam családi úticélnak. Mariazell szép hely, hangulatos az adventi forgatag, ami ilyenkor az utcákon van. Ami viszont vasútbarát szempontból fontos, hogy a Mariazellbe vezető kisvasút az egyik leghangulatosabb kisvasút Európában. A mariazelli kisvasútra egy éve érkeztek új motorvonatok, gondoltam az adventi kirándulás jó ürügyet ad az új vonat kipróbálására.

Amennyiben emlékeim nem csalnak tavaly és tavalyelőtt kaptunk egy-egy kiegészítőt a Train Simulator alkotóitól Halloweenra zombis témakörben. Kellemes idiótaság volt mind a kettő, jól el lehetett velük szórakozni, így idén kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy nem álltak elő a harmadik résszel. Aztán néhány napja jött a meglepetés: ezúttal karácsonyi témakörben alkottak, kissé egybemosták a modellvasutat a virtuális vonatozással és így megkaptuk a The Holiday Express névre hallgató programot, amelyhez nem szükséges a TS2014 megléte. Gondoltam ha már úgyis mindjárt itt az ünnep ezzel a teszttel kívánok nektek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

Végre megjelent a Just Trains kiadásában a kb. másfél éve beharangozott és igen-igen sokat ígérő újabb pálya a Train Simulator 2013 programhoz (ami időközben Train Simulator 2014 névre keresztelődött át).  Jelen add-on azért is okozott nagy várakozást a vasúti szimulációs programokat kedvelők körében (nálam egészen biztosan így volt), mert az első olyan hivatalos kiegészítő az említett alapprogramhoz, amelyben három országot összekötő vasúti hálózaton közlekedhetünk egy pályán belül. Ez két ok miatt is hiánypótlónak számít. Akik ismerik a most már TS 2014-et azok biztosan tudják, hogy a hozzá készített hivatalosan megjelenő (tehát fizetős) kiegészítők zöme brit és amerikai témákat dolgoz fel mind a pályák, mind a gördülő állomány tekintetében, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyre több német téma is napvilágot lát, de arányaiban nézve messze az USA és a UK vezet. Másrészt tudomásom szerint osztrák pályákat (természetesen még mindig a hivatalos, ergo fizetős kiegészítőkre gondolok) még nem dolgoztak fel ehhez a programhoz és svájci is csak egy van (SBB Route 1 Landquart-Pfäffikon), amit ráadásul arany árban adnak a többi hasonló vagy jobb minőségű kiegészítőhöz képest, viszont így még ha csak durván tizenöt kilométer erejéig is, de jelen pályánkon belekóstolhatunk egy kis svájci vonatozásba is. Akkor utazzunk is egy kicsit!

Elnézést kérek a kissé gúnyos hangvételű címért, de a hétvége után totál kiakadtam. Történt ugyanis, hogy IC-vel merészeltem hazautazni. IC-vel? Hát igen. Én azt hittem IC de a pénteki utam - és a mai Elvirán látott adatok után már abszolút nem vagyok biztos, hogy tényleg így kell hívni az Egerbe közlekedő posta Bhv-kból kiállított klímás kocsit is cipelő csodákat.

Aki ismer, tudja, hogy mostanság új őrület van nálam kibontakozóban: a nullás (0) méretarány. Meg lettem vele fertőzve, rendesen. Orvos látott, csóválta a fejét, hogy nem elég, hogy gyógyíthatatlan a dolog, de még bizonyos körökben fertőzésveszélyes is lehet. Talán akkor kaphattam el a kórt, amikor a az egyik északis Temofeszten Gábor kihozta a Gebauer Br95-ösét, és ott egy asztalon, pár váltón és flexi sínen játszottam a géppel. Ahogy tekergettem a lokegeret, és a mozdony átment a váltón, nem esett be a kerék a sínek közé, nem billent meg, mint a H0 mozdonyok, nem pattogott, mint az N-es, hanem méltóságteljesen átment a váltón. Szépen, lassan - méltóságteljesen, nem akadt el áramszedési hiba miatt. Rendben volt - és amikor ránéztem, nem az jutott eszembe, hogy ez is egy túlárazott, Kínában készülő osztrák játék, hanem hogy modell. Csavarkapocs, rugós ütközők, rugózó kerekek, filigrán részletek - kész voltam. A végzetes fertőzés egy lángos találkozón történt, ahol láttam egy tessék-lássék módon átpingált Heljan Nohab-ot egy körpályán mozogni. Ott megremegtek a térdek, elgyengültem, mondtam, hogy végem - nekem ilyen kell. Mit nekem az N-es gyűjtemény, meg hogy hova fog ekkora modell férni, sose lesz ekkora terepasztalom, de kell, beleszerettem, pont. Na, innentől regisztrált nullás fertőzöttnek számítok.

Régen volt már poszt ebben az ügyben, holott az elmúlt hetekben némi előrelépés történt a T-trak moduljaimmal kapcsolatban: elkészült (vagy legalábbis azt hiszem nincs már vele túl sok tennivaló) a harmadik belőle úgy, hogy igazából a másodikat még nem fejeztem be. A korábbi próbálkozásaim eredményét bő két évvel ezelőttről (hajajaj) megtalálhatjátok itt, most viszont néhány kép segítségével megmutatom mit csináltam és hogyan.