Manapság divat adventolni (ezt a kifejezést nemrég tanultam), azaz az advent valamely hétvégéjén kimozdulni valahová, megnézni a feldíszített utcákat, sétálni a vásári forgatagban, forraltborozni. Magyarán egy kis kirándulás kapcsán előre beszívni a karácsonyi hangulatot, ezzel is ráhangolódva az érkező Karácsonyra. Vasutas blogba ez a téma úgy vág, hogy én a hétvégén az oly' divatos Bécs helyett Mariazellt választottam családi úticélnak. Mariazell szép hely, hangulatos az adventi forgatag, ami ilyenkor az utcákon van. Ami viszont vasútbarát szempontból fontos, hogy a Mariazellbe vezető kisvasút az egyik leghangulatosabb kisvasút Európában. A mariazelli kisvasútra egy éve érkeztek új motorvonatok, gondoltam az adventi kirándulás jó ürügyet ad az új vonat kipróbálására.
Mint fentebb említettem, határozottan ki szerettem volna próbálni az új motorvonatokat. A vonal üzemeltetését a NÖVOG vette át 2010 környékén az ÖBB-től. A változás annyi, hogy ugyanúgy lehet az ÖBB pénztárakban jegyet venni a vonatra, de a Vorteilscardon kívül más kedvezményt nem fogadnak el. Két felnőtt és két gyerek számára a vonatjegy 78€. A száz évnél is idősebb 1099-es villanymozdonyok által vontatott személyvonatok helyett mára már teljesen az új, Stadler motorvonatok szolgálják ki a vonalat. A motorvonat arany színben pompázik - sógorék sosem a fejlett stílusérzékükről voltak híresek - és nagyjából olyanok, mintha a MÁV FLIRT-jeit raknák keskeny nyomközre.
Szombat délelőtt szerettünk volna utazni, és amikor a peronra értünk, egy motorvonat fogadott bennünket, amibe nem lehetett beszállni. Viszonylag aggódós volt a helyzet, mivel sokan vártak a vonatra, és nem volt magyarázat arra, hogy indulás előtt öt perccel miért nem lehet beszállni. Hamar feltűnt egy másik motorvonat, ami ráállt a benn állóra, összekapcsolódott vele. Mondom probléma megoldva... vagy mégsem? Beszállni csak az első motorvonatba lehetett, de ott minden ülésre ki volt ragasztva egy cetlin, hogy foglalt. Visszamentünk a másik vonatrészhez, hátha azt kinyitják - amikor láttuk, hogy ott is ragasztgatják a cetliket az ülésekre. Amikor végeztek, akkor kinyitották az ajtókat... igenám, csak sokaknak nem jutott hely, és viszonylag hangosan adtak jelet a felháborodásuknak. A németből semmit nem értettem, csak azt, hogy jópár ember üvölt a vonatkísérővel, valami probléma lehet.
A gond az volt, hogy lehet elővételben jegyet venni, és helyet is foglalni. Ez utóbbival sokan éltek, és egyetlen szem ülőhely sem maradt a vonaton. Ebből látszik, hogy azért sógoréknál sem fenékig tejföl minden. Vadi új , kényelmes motorvonatok a kisvasúton, ülőhely-foglalással… Rossz nekik. Semmi pénzért nem lennék a helyükben :)
A tervezett indulás után öt perccel a vonatkísérő mondta, ne foglalkozzunk semmivel, szálljunk fel, majd kerít helyet. Mivel az út több, mint két óra, a fene akart állva utazni - de gondoltam hallgatok rá, meg úgysincs más választásom. Nem irigyeltem a fickót, minden megállóban irányította a felszállókat, hogy hol a helyük, és sajnálkozott az olyan egyszerű, helyjegy nélküli utasoknak, mint mi. Ránk is mindig szomorúan nézett, amikor elment mellettünk, hogy nincs hely, legyünk türelemmel. Kicsit beszélgettünk, és elmondta, hogy nagy most az utasterhelés a vonalon, és roppantul sajnálja a helyzetet, és szégyelli, hogy sajnos több jegyet lehet eladni a vonatra, mint amennyi hely van. Mosolyogtam - ha nálunk a MÁV-nál csak ennyi gond lenne, az szép lenne. Talán a negyedik megállón lehettünk túl, amikor szólt, hogy a gyerekeknek kerített helyet, és egy megálló múlva mi is le tudtunk ülni a nejemmel. Mondjuk fenn Mariazellben két komplett, dupla motorvonati szerelvény állt, a fene sem tudja, miért nem lehet egy harmadik motorkocsit ráakasztani a vonatra, vagy neadj' isten mentesítő vonatot indítani.
Miután leültünk, örömködhettem egy kicsit az új motorvonatnak. Igen jó járművet épített a Stadler. Amit lehetett, kihoztak a kisvasúti űrszelvényből, a motorvonatban 2+2 ülés van, és a sorok között el lehet férni kényelmesen. Utazni rajta kényelmes, nagyok az ülései. Jó pont, hogy nem buszszerű az elrendezés, hanem hagyományosan, négy szék van szembefordítva egymással. Belülről olyan, mint egy FLIRT, persze egy fokkal szűkebb. Oké, kívülről egy cseppet kőbaltával faragottnak néz ki a motorvonat, meg ez az arany szín… nem ez lesz a fotók sztárja, az szent. Százszor inkább az RHB Allegra motorvonata - az is keskeny nyomköz, az is Stadler, mégsem ilyen rút. Nem értem, a Stadlernél miért nem mondák az osztrákoknak, hogy az általuk kért szín nem a legelőnyösebb. Ellenben a vonat szászor kényelmesebb, mint a régi kocsik, és kellemes a fűtés is. Aki a régi, mozdonnyal vonatott vonaton utazott télen, az emlékezhet, hogy mindig gatyára kellett vetkőzni, és a párás ablakon keresztül alig lehetett kilátni, mert úgy ment a fűtés. Na, itt ilyen nincs. A mariazelli kisvasút pályája nem olyan állapotú, mint a bugaci kisvasút Törökfái után: 60km/h a megengedett sebesség. A motorvonat suhan, gyorsul, mint egy személyautó, nem ráz, nem akar a sínről leesni - ez a XXI. század a kisvasúton. Aki teheti, próbálja ki.
Kiegészítés: az alábbi indafotó albumban lehet taláni pár képet, ami a mariazelli adventi hangulatot adja vissza.
Utolsó kommentek