Kicsit felpezsdült az élet hazai Train Simulator 2014 fronton. Egyrészt a program kedvelői létrehoztak egy új fórumot, amely megtalálható ezen a linken, másrészt keményen belehúztak a fejlesztésekbe. Nyilván az elsődleges cél a hazai járműállomány megalkotása, hogy immár ebben a programban is lehessen a matuzsálemi korú, ellenben szívünknek oly kedves járgányokat hajtani. Aki eddig csak álmodozva nézegette az időnként publikált képernyőmentéseket az most örülhet, lévén a V43-as Szili modellje béta állapotban kiadásra került és letölthető a fentebb linkelt honlapról, ergo játszható a maga valójában. És hogy mi készül még? Nézzétek meg a lenti képeket, vagy vessétek bele magatokat a fórum olvasásába! Annyit elárulok, hogy pályafronton is alakulnak a dolgok, készül a 40-es vonal!

Na jó, a cikkem írásának pillanatában még nem, de holnaptól már bárki által látogathatóan igen. crash-sel kaptunk meghívót az építőktől a mai sajtótájékoztatóra, amelyen sajnos csak én tudtam résztvenni, bár nekem se sok idő jutott, elvégre munkanap van és mi nem az újságírásból élünk. Úgyhogy élve a lehetőséggel elmentem megnézni a Miniversumot, crash pedig hamarosan pótolja a mulasztását.
Ennyi bevezető után gondolom már tűkön ültök, hogy eláruljam mi is a Miniversum: egy 300 négyzetméteres terepasztal (illetve igazából kettő/három), Budapest szívében az Andrássy úton. A projekt gazdája Kocsis Attila két évvel ezelőtt úgy gondolta jó lenne valami hasonlót megvalósítani mint a szerintem minden vasútmodellező által ismert hamburgi Miniatur Wunderland, vagy a berlini LOXX, azaz egy hatalmas, bárki által látogatható vasúti terepasztalt, vasútmániásoknak, családoknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A tervezgetés után tavaly augusztusban megkezdődött az építkezés, mostanra pedig megnyitottak mintegy 50 ember munkájának ereményeképpen. Ebből az alkalomból szervezték a sajtótájékoztatót.

Egyik nagyon kedves ismerősöm felvetette, hogy mi lenne, ha a bedolgozós szombaton szabadságot vennénk ki és elmennénk egyet vonatozni! Mivel engem se kell sokáig győzködni az ilyen programokat illetően így hamar igent mondtam, ma reggel pedig megkezdtük majdnem 700 kilométeres túránkat. Terveim szerint a mai nap folyamán óránként - kétóránként be fogok jelentkezni és mindig megírom, hol járunk éppen.

A 66 206 Wilesden Junctionnál. Arra kérek minden brit rajongót, hogy nézze el nekem, ha nem értek a brit vasúthoz sem. A ki tudja egészíteni, hogy mit látunk a képeken, az kérem tegye meg a kommentek között!

Rossz hírrel jelentkezett a brit Model Rail magazin az FB oldalukon. A Bachmann csoport tartott sajtótájékoztatót szerda délután, amelyen arról számoltak be, hogy május elsejétől átlagosan 20%-kal emelik az áraikat vasútmodell és kiegészítő fronton. Minderre azért van szükség, mert Kínában megugrottak a bérköltségek: a törvényeik szerint a következő öt évben a duplájára kell emelni a fizetéseket, ami nyilvánvalóan megemeli a termékek előállítási árát. Ehhez hozzájön az is, hogy a szállítási költségek is megduplázódtak az elmúlt években. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Például azt, hogy egy kétkocsis dízel motorvonat az eddigi 115 font (45 ezer forint) helyett 145 font (57 ezer forint) is lehet.

A különbség jól érezhető és gyanítom nem csak a Bachmann csoportnál (Bachmann, Graham Farish, Aristocraft, Liliput, stb.) fog ez megjelenni, hanem tartok tőle, hogy az összes vasútmodellekkel foglalkozó cégnél aki Kínában gyártat. A brit N-es cuccok árai amúgy is elszálltak az utóbbi 5 évben, 55 fontról 100 fontra ment fel egy-egy mozdony vagy motorvonat induló ára, ha erre még rápakolnak 20-at, akkor az már bőven a nem éri meg kategóriát fogja verdesni. Most komolyan, 50 ezer forint egy vasútmodell mozdonyért? Azt hiszem a jövőben inkább a Kato és Tomix állományom fog nőni, ezek még bőven a megfizethető és kiváló minőségű kategóriába tartoznak. Kár, hogy csak japán fronton.

Ismét nullás (1:45) méretaránnyal mérgezném a nagyérdeműt. Három hete a németországi Buseckben jártam, az évi rendes nullás találkozón. Ez inkább egy hatalmas börze, ahol a nagyoktól kezdve a kisszériás fogaskerék-gyártóig mindenki igyekszik magát képviseltetni, de mindig van valami kiemelkedő terepasztal, vagy modul, ami megadja a találkozó alaphangulatát. Szerintem a szervezők azért hoznak ilyen terepasztalokat, hogy az ember mikor meglátja az adott modellt futni, akkor egyből akar egy olyat venni, és megugrik a forgalom :) Komolyra fordítva a szót, mindig olyan terepasztal vagy modul kerül kiállításra, amely még a kibiceknek is meghozza a kedvét az ebben a méretarányban való munkálkodáshoz.  Most a találkozón kiállított terepasztalokról mutatnék néhány képet...

Érdekes videó került fel a Dailymotionre, majd így persze a Youtube-ra is: egy 45 perces dokumentumfilm, amely a világ legforgalmasabb állomásáról, a Tokióban található Shinjukuról szól. Aki érti az angol nyelvet annak szerintem mindenképpen érdemes megtekinteni, ugyanis jól érthető narrációval mutatja be az állomás egy napját. Megtudhatjuk belőle többek között, hogy egy átlagos napon több mint 3 millió(!) ember használja valamilyen módon az állomást, melynek 35(!) peronja van. Minden 3. másodpercben vonat érkezik és a járatok késettsége teljesen más dimenzióban mozog, mint bárhol máshol: két perc késés már azt jelenti, hogy egy vonat kimarad, ami azt jelenti, hogy az amúgy is zsúfolt peronok miatt az állomás utasforgalma bedugulhat, további késéseket okozva ezzel. Megszemlélhetjük azt a számunkra furcsa szokást az állomási személyzettől, hogy segítik az utasokat a szerelvényre való felnyomorgásukban, mindezt szintén a lehető legkisebb késésért. Megtudhatjuk mit okozhat egy földrengés, vagy egy - sajnos ott is rendszeresen előforduló - öngyilkosság. Néha szembesülünk a más kultúra miatti igencsak érdekes szokásokkal, amire errefelé csak mosolyognánk és a fejünket ráznánk, arrafelé viszont emiatt (is) működik a rendszer.
Szerintem roppant jó a műsor, ha tehetitek akkor ti is nézzetek bele, azt meg jótékonyan felejtsük el, hogy minden egyes dolgot kellőképpen drámai hangon adja elő a narrátor, valahogy ez úgy tűnik beleivódik a dokumentumfilmekbe.
(A Youtube-on három részletben van fent a műsor.)

Hétvégén egyik közös ismerősünket látogattuk meg IST-tel Hajdú-Biharban - és ha már arra jártunk felvetettem, nem lenne-e kedve kipróbálni a 2-es villamost, amit én másfél hónapja - az átadás napján - már leteszteltem? Mivel a projekt őt is érdekelte így hamar igent mondott, ezért szombat délután elindultunk Debrecenbe. Már a délelőtti út során megfogalmazódott bennem a gondolat, mi lenne ha korábban lejönnénk az autópályáról és a látogatás előtt és után egy-két nyíltvonali képet is készítenénk a 108-as vasútvonal mentén, így téve színesebbé az amúgy monoton két órás utat!