Az utóbbi években kis hazánkban két hatalmas terepasztal-komplexum is megkezdte működését, nagy sikert aratva a látogatók körében. Be kell vallanom, hogy személy szerint többre becsülöm a kis házi építésű terepasztalokat, esetleges hibái, tökéletlenségei ellenére is, hiszen építői szívüket-lelküket beleadták létrehozásába. A makett-monstrumok számomra csupán iparilag létrehozott fogyasztási cikkek, mindennek ellenére szívesen nézem őket, fejet hajtva alkotóik fantáziája, s ügyessége előtt. Fenti érveim ellenére megörültem, amikor szóba került a szarvasi arborétum felkeresése egy családi kirándulás keretében. Hogy mi köze van Magyarország legismertebb füvészkertjének a vasútmodellezéshez? Nos, az arborétum szomszédságában található Mini Magyarország területén idén tavasszal kerti vasút kezdte meg működését.

Nem mondhatnánk, hogy a kötöttpályás közlekedés hazai rajongótábora manapság el lenne árasztva vonatos programokkal, de még a korábban etalonnak számító Ausztra is szűkölködik vasúti jellegű rendezvényekben. Szerencsére mégis van, ahol hódolhatunk ebbéli szenvedélyünknek: északi szomszédunknál évente több alkalommal is találhatunk kedvünkre való, legtöbbször magyar vonatkozása is bíró eseményt. Szlovákiában a főváros mellett több vidéki településen is működnek vasútbarát egyesületek, melyek többsége fenntart egy, vagy több muzeális járművet. Ezekkel a járművekkel általában nosztalgiautakat is szerveznek, de nem ritkák a búcsúi hangulattal átitatott állomási események sem, mint az, amelynek kedvéért június 28-án Nagytapolcsányba (Topoľčany) utaztunk.

Meglehetősen régen jelentkezett már a TML-Studios a World of Subways 4 kapcsán. A programban ismét visszatérünk New Yorkba - emiatt talán kicsit kevesebben is várják a szimulátor elkészültét -, ráadásul olyan metróvonalra amelynek jó része a magasban fut, azaz fontos a város, a környezet kidolgozása. A WoS 3 során a londoni terepnél ezt jól abszolválták, jelentősen lekörözték a szintén new yorki WoS 1-ben látottakat. Ennek ellenére azért jópáran aggódtunk ezúttal mit sikerül kihozniuk. Tegnap közzétettek egy galériát, ebből mutatnék meg pár képet, melyek önmagukért beszélnek. Nem tudom, hogy mennyire dolgozták meg ezeket utólag vagy mennyire készültek magából a játékból, mindenesetre látványos darabok, ha ilyen lesz a progi akkor ebből a szempontból megéri rá várakozni.

Egy mozgalmas hét – sokatmondó cím, azonban most, rögtön az irományom elején leszögezem: az alábbiakban semmi különösről, semmi szenzációról nem fogok beszámolni. Mindössze arról van szó, hogy bár az elmúlt időszakban különböző okok miatt kissé visszafogtuk magunkat a vonatozás, vasútfotózás terén, a Pünkösd környéki napokban több helyre ellátogattunk, s több – számunkra – érdekes dolgot láttunk. Mindezekhez remek időjárás párosult, s bár a hirtelen jött, s ugyanolyan gyorsan elmúlt hőség nem gyakorolt túl jó hatást a szervezetünkre, vállaltuk a megpróbáltatásokat és igyekeztünk minél jobban kihasználni a kínálkozó lehetőségeket. No és természetesen jól esett pár napra kiugrani a mókuskerékből, s bár némileg nyomasztott, hogy elhanyagoljuk kertünket, úgy éreztük, nem fog megártani egy kis feltöltődés.

Egyik délután megint nekiindultam, hogy letudjam az Eger és Budapest között levő 142 kilométert. Korábban már kifejtettem, hogy miért nem mindig preferálom a közvetlen IC-vonatot, és szállok inkább át, így a Miskolcról 13 óra 28 perckor induló, a keresztségben Borsod nevet kapó IC-re esett a választásom, mellyel kapcsolatban a menetrendváltás óta fenntartásaim vannak. Ugyanis a szerelvénye szlovák kocsikból van kiállítva, amikkel már vagy két éve utaztam nyáron és emlékeim szerint nagyon meleg volt bennük - valamint húsvétkor is ezzel a vonattal mentem vissza és már akkor is úgymond kevés volt a levegő, pedig akkor azért messze nem volt még 32 fok. Minden esetre úgy voltam vele, mivel a körIC-ket nem szeretem a szintén rendszeres hétvégi 5-10 perces késésük miatt (ami által 19 helyett 25-30 percet kellene várni az átszállásnál), kipróbálom, mennyire vészes a szituáció a nyári hőségben, hisz nem csak ez az egy utazásom lesz a legmelegebb évszakban.

Van szabad néhány órátok? Most majd nem lesz.
Az elmúlt hónapok egyik legfelkapottabb időrabló programja a 2048 volt, melyben egy 4*4-es négyzetben kellett tologatni lapokat, a 2 minél nagyobb hatványának és így minél nagyobb pontszám elérése céljából. Ha két ugyanolyan lap egymás mellé került, akkor a következő lépéssel lehetett a kettő következő hatványára emelni ezt a számot. Az ötlet egyszerűsége ellenére hatalmas siker lett a program világszerte, így természetesen elszabadultak mind az indulatok, mind a szoftverfejlesztők és különböző verziók kezdtek el sorjázni a neten és az alkalmazásboltokban. Mindez azért lehet érdekes számunkra, mert természetesen a vasút sem maradhatott ki a sorból, megérkezett ugyanis a 2048: Super Railway Edition. Sok eltérés nincs, a számok helyett képekkel játszunk, ez viszont némi nehézséget jelent ugyanis míg az egyértelmű, hogy 2 után a 4 jön majd 8 és 16, a vonatoknál azért ugye vicces, hogy két Shinkansent összerakva kapunk egy TGV-t. De némi játék után ez már kisujjból fog menni. Egyszerű, nagyszerű, lehet kommentben sorolni az elért legmagasabb pontszámot!

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Hogyan?
Lejjebb leírom, jónéhány képpel illusztrálva.

Vasárnap a Gyermeknap keretében vasútmodell-kiállítás volt a Hűvösvölgyben. Én is elmentem az ismerősöket megnézni, ki milyen új dolgot alkotott, mi történt a hosszú téli hónapok alatt. A Széll Kállmán térre érve azt láttam, hogy az 56, 59-es villamosok vágányán két nosztalgiajármű várakozott: a "favázas" 1000-res, és a külföldről hazakerült 2000-es motorkocsi. Megörültem, fényképező híján telefonnal kezdtem el fotózni - ha jók a fényviszonyok, akkor az iPhone is tud jó képeket csinálni.