Na jó, a cikkem írásának pillanatában még nem, de holnaptól már bárki által látogathatóan igen. crash-sel kaptunk meghívót az építőktől a mai sajtótájékoztatóra, amelyen sajnos csak én tudtam résztvenni, bár nekem se sok idő jutott, elvégre munkanap van és mi nem az újságírásból élünk. Úgyhogy élve a lehetőséggel elmentem megnézni a Miniversumot, crash pedig hamarosan pótolja a mulasztását.
Ennyi bevezető után gondolom már tűkön ültök, hogy eláruljam mi is a Miniversum: egy 300 négyzetméteres terepasztal (illetve igazából kettő/három), Budapest szívében az Andrássy úton. A projekt gazdája Kocsis Attila két évvel ezelőtt úgy gondolta jó lenne valami hasonlót megvalósítani mint a szerintem minden vasútmodellező által ismert hamburgi Miniatur Wunderland, vagy a berlini LOXX, azaz egy hatalmas, bárki által látogatható vasúti terepasztalt, vasútmániásoknak, családoknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A tervezgetés után tavaly augusztusban megkezdődött az építkezés, mostanra pedig megnyitottak mintegy 50 ember munkájának ereményeképpen. Ebből az alkalomból szervezték a sajtótájékoztatót.

Az Andrássy úti hely könnyen elérhető tömegközlekedéssel - kocsival inkább ne menjetek, a parkolás arrafelé rémálom -, turisztikailag jó helyen van, így a látogatószám remélhetően kellemesen magas lesz. Az ajtót kicsit nehézkesen találtam meg, semmi sem hívja fel a figyelmet a bejáratra, ellenben az Andrássy úti kirakatok látványosan mutatják, hogy miről is van szó odabenn. Kedves és többnyire mosolygós személyzet fogadott és invitáltak befele. A hivatalos megnyitó előtt még egy gyerekcsoport visongott az akkor még nem működő terepasztalok körül, rajtuk kívül viszont odaérkezésemkor csend volt és nyugalom, szóval lőttem pár fotót, ezeket láthatjátok a cikkben.

Alapvetően van egy magyar terepasztaluk, melyen különböző városok (pl. Budapest, Tata, Sopron) egy-egy részletét próbálták megjeleníteni. Meglehetősen sok egyedi építménnyel tették felismerhetővé a területeket, de persze gyári termékek is kerültek jócskán a terepre. Úgy gondolom kellemes egyensúlyban van a dombos környezet a városok világával, bár utóbbiak kicsit németnek érződtek számomra az alkalmazott épületek miatt. Felsővezetékezés itt még nincs, ahogy az egyik készítő elmondta, arra is sor fog kerülni, de egyelőre nem fért bele az időbe.

Emellett van egy osztrák témájú terepasztal leghangsúlyosabban a valóságban még el sem készült bécsi pályaudvarral, valamint a sarokban egy hatalmas heggyel, ahonnan egy vágányon a folyosó fölött tudnak átmenni szerelvények a német asztalra, amelyen leginkább Wartbur és Eisenach dominál Uelzen mellett. Ezért is írtam felül a 2-3 terepasztal kitételt. (Nagyon zárójelben apró szívfájdalmam az, hogy itthon csak magyar/német/osztrák témát látni mindenhol - így itt is -, elvétve egy kis svájcit, de lassan megszokom és beletörődöm.) Ja igen, a méretarány 1:87, azaz H0-ban építkeztek.

A kidolgozottság átlagban véve nagyon jónak mondható, örülnék ha ilyen minőségű asztalom lenne otthon. Töménytelen mennyiségű figura (ha jól emlékszem ötezret mondtak) sok-sok egyedi jelenetet alkot, amelyek felfedezésével szerintem órákat lehet eltölteni, már ha valaki fogékony az ilyenekre. Rengeteg ötlet merülhetett fel a mit rakjunk a terepre témakörből amiből szerencsére kellő számban valósítottak is meg, mégsem éreztem túlzsúfoltnak az asztalokat, bőven maradt hely a környezetre is és a sínek sem uralják önmagukban egyik asztalt sem. A készítők is elmondták, hogy még nincsenek teljesen készen, ebben egyetértettem velük, vannak olyan jelenetek amik rendben vannak, megvan minden a koszolásig bezárólag, de vannak olyanok is ahol még hátravannak azok a bizonyos utolsó simítások. Csak azért nem írok le többet erről és azért nem csináltam részletfotókat, mert úgy gondolom, hogy akit érdekel a téma az menjen el és fedezze fel a látnivalókat, na meg aztán a képekből ti is látjátok nagyjából miről is beszélek.

A hivatalos megnyitó után lett bekapcsolva a komplexum, azaz az utcai lámpák világítást kaptak, a járművek pedig nekiálltak teljesíteni menetrendben foglalt kötelezettségeiket. Az irányítás természetesen számítógép által vezérelt, a közel száz szerelvényből a közlekedők egyedi irányítása kivitelezhetetlen lenne emberi erővel. Nekem kissé lassúnak tűnt a forgalom a sok kereszttel, a szinte mindig megálló vonatokkal, de ez egyéni ízlés kérdése, mindenesetre mindig lehetett látni legalább 2-3 szerelvényt húzni valamerre, hogy aztán egy-egy állomáson egy másik vágányon álló induljon el helyette. Sajnos láttam siklást is, de ez benne van a pakliban, ezen nem akadtam fenn, pláne mert gyorsan orvosolva is lett. Néhány mozdony hangdekóderrel van ellátva - szánom-bánom bűnömet, de nem kérdeztem rá a számukra -, úgyhogy hanghatást is kapnak az erre vágyók. A vonatokat irányító vezérlőközpont bárki által megtekinthető, látható ahogy monitorozzák az eseményeket a munkatársak. Gondolom szívesen válaszolnak a vezérléssel kapcsolatos kérdésekre is.

A terepasztalok "hosszú oldala" fal mellett fekszik, így nem teljesen körbejárhatók. Jellemzően plexi fal védi az esetleges sérülésektől, viszont ez nem ér el szemmagasságig, kényelmesen rá lehet támaszkodni a tetejére, vagy gyerekeknek belekapaszkodni. Utóbbiakra is gondoltak, alapvetően nincs túl magasan egyik asztal sem, azonban mindegyiket fellépő veszi körül, így a kisebbek arra ráállva nem maradnak le semmiről. Egy dolog nem tetszett, néhol túl szűk a hely az asztalok illetve a fal és az oszlopok között, nagyobb látogatószám esetén ez később problémát okozhat, főleg ha valaki a komplexum végéből vissza akar majd menni az elejére.

Jó ötlet volt egy kis interaktív világot belecsempészni az asztalokba, ugyanis azok körül szürke konzolokon nyomógombokat helyeztek el, amelyekkel különböző hang- és fényhatásokat csalhatunk elő, vagy mozgathatunk meg például állatokat. Egyéni kedvencem a fészek körül szálló gólya volt ebben a témakörben. Szintén elhelyezésre került pár képernyő is amelyen a magyar mellett angol és német nyelven olvashatunk információkat.

A területet az ereklyegyűjtőknek szánt kisbolt zárja, egyelőre még nem túl nagy kínálattal, de többek között Miniversum feliratos/logós Rubik kockát, pólót, bögrét lehet vásárolni az arra fogékonyaknak. Van még kávéház és játszóház is, utóbbi helyen a tervek szerint modellezési alapdolgokat is lehet majd tanulni.

Azt hiszem nagyjából ennyit mondanék el így a Miniversumról. Van honlapjuk, nézzétek meg, de inkább ha tetszenek alapvetően a képek és szívesen nézegetnétek normális terepasztalt, akkor menjetek el és járjátok körbe! A készítőknek gratula az elvégzett munkáért és kitartást az üzemeltetéshez!