Miután crash beszámolt a saját állomásépületének elkészítéséről kedvet kaptam én is hozzá, hogy a tapasztalataimat egy bejegyzés formájában megírjam nektek. Kb. másfél éve álltunk neki IST-tel egy nyíltvonali megálló, Nagyhát megépítésének, amelyet az idei Temofeszten szerettünk volna a klubunk moduljai közé beépíteni. Augusztus végére realizálódni is látszott a dolog, a modulok megkapták a terepet - még apróbb csinosítgatás és némi fásítás volt hátra - így állomásépület terén is lépni kellett valamit. Maga a ház szerencsére nem egy építészeti műremek boltívekkel és oszlopokkal, viszont nem is szabványépület, így esélytelen volt bármi hasonlót is találni. Év közben egyszer már kivágtam papírból a megfelelő méret megtalálása miatt, azonban ferenc73-nak köszönhetően a MÁV-levéltárból hozzájutottam az eredeti tervrajzhoz, így már jóval könnyebb dolgom volt.

A mi generációnknak a mai napig különleges eseménynek számít, ha idegen ország földjére léphet, vagy államhatárt keresztez. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy a '90-es évek elejéig csak szigorú szabályok betartásával tehettük ezt, s bár napjainkra alapjaiban megváltozott a helyzet, az olyan alkalmi utazóknak, mint amilyenek mi vagyunk, az érzés megmaradt. Október elején egy "hosszított" hétvégét töltöttünk egy határközeli településen, így napjában többször is átélhettük ezt a kalandot. Persze a fő cél nem ez volt, hanem hogy némileg költséghatékonyabb módon a szomszédos Ausztria, valamint Szlovénia néhány szép vidékét is felkeressük. Útközben igyekeztünk a vidéket érintő vasutakat - melyek közül több magyar vonatkozással is bír - megfigyelni, fotózni. Három országot érintve, a vasútvállalatok jellegzetes járműállományának hála, meglehetősen tarka képet kaptunk a földrajzilag nem túl nagy kiterjedésű terület vonatközlekedéséről. Az következőkben élmenyeinkből adok közre egy korántsem teljes értékű, de reményeim szerint érdekes összeállítást.

Mod… Nálam már itt kezdődött a hiba. Bárki megkérdezte eddig tőlem azt mondtam volna: „Utálom a mod-ot, bármiféle játékról legyen szó! Csak azt fogadom el amit a játék eredeti készítői alkottak.” (Vagy még esetleg a hivatalos kiegészítőket.) Ennek meg még a nevében is benne van, hiszen a Garry's Mod nevű program kiegészítőjeként tölthető le. Itt az első körben el is ásta nálam magát, de főleg akkor, mikor megtudtam, hogy az alapprogram egy lövöldözős játék (Half-Life 2) mellékága. Na én ott be is zártam a netet…

Gonosz üzemmód ON

Megvolt a nagy nap tegnap és megjelent a Train Simulator ezévi része, amely a 2016-os sorszámot kapta meg. Azok akik már rendelkeztek a TS egyik korábbi részével ingyen megkapták a frissítést, amelynek tartalmát a játékból remekül elkapott képpel illusztráltam itt a jobb oldalon.

Ha azt hinnétek, hogy ez így kevés, akkor nem is tudjátok mennyire a valóságot látjátok. Listázom az eseményeket tegnapról:

2015 nyarán Temesvár közelebb került Magyarországhoz. No nem a térképet rajzolták át, csupán arról van szó, hogy végre elkészült az autópálya határon átvezető szakasza is, így aztán mód nyílt, hogy majdnem végig (Lajosmizsétől Temesgyarmatig) sztrádán közelítsük meg a Bánát fővárosát, ami pedig jelentős időmegtakarítást eredményezett. Augusztus utolsó vasárnapján neki is indultunk, hogy felfedezzük Temesvár szépségeit. Jómagam több, mint négy évtizede nem jártam ott. Kisgyermekkoromban minden nyáron két hetet ott töltöttem: apai nagyszüleim laktak a városban, őket látogatta meg a család. Az 1970-es évtized elején nagyapám meghalt, nagyanyámat sikerült áthozni Magyarországra (nem volt egyszerű), ezért aztán nem mentünk többet. E régi utazásokról számos emlék él bennem, szívesen gondolok vissza az akkori - máig meghatározó jelentőségű - vasúti élményeimre. Napjainkban sajnos vonattal nem igazán lehet egy nap alatt megjárni Temesvárt. A nappali összeköttetést igénybe véve másfél óránál is kevesebb idő marad a városnézésre, ha pedig éjszakai vonatot választunk, meglehetősen extrém érkezési, vagy indulási időkkel kell számolnunk. Mi ezt nem vállaltuk be, ezért ezúttal az egyéni közlekedést választottuk.

Gyors hír: az N-es modellek egyik legnagyobb német forgalmazója, a DM-Toys újabb kelet-európai kisszériás járművet készített: az Arnold hálókocsijából adott ki a román CFR színvilágába illő változatot. Az Arnold eredeti  modellje szép, részletes, a képen a kocsi jól néz ki. Egy probléma van vele, az ára. Egy cent híján 50€. Kezdenek elszállni a személykocsi-árak....

Amíg crash Szilit festeget nagy bőszen ebben a kissé elromlott időjárásban, addig én kuplungot cseréltem a 0-2000 típusú N-es Shinkansenemben.

A pár évvel ezelőtt Angliában használtan beszerzett Kato vonatom futásával ugyanis nem voltam megelégedve: még a nagyobb, 414 mm-es ívekben is képesek voltak összeakadni a kocsik siklást előidézve ezzel, nem is beszélve az emelkedők kezdetén vagy végén található minimális törésekről. A kuplungokat megnézve nem tűnt gyárinak a megoldás, a japán vasútmodellező fórumon is megerősítették ezirányú kételyeimet, úgyhogy hallgatva a hozzáértőkre beszereztem egy másik kapcsolószettet.

Pár nappal ezelőtt meg is érkezett egy kis csomagom Japánból, mely magában foglalt egy szettnyi, vasútmodell kocsik közé való kapcsolót. Tegnapelőtt aztán nekiültem szétbarmolni a régi megoldást, összerakni az újat, mindezt egy fényképezőgéppel kísérve, hogy a cserét megörökítsem és megosszam veletek.