Mod… Nálam már itt kezdődött a hiba. Bárki megkérdezte eddig tőlem azt mondtam volna: „Utálom a mod-ot, bármiféle játékról legyen szó! Csak azt fogadom el amit a játék eredeti készítői alkottak.” (Vagy még esetleg a hivatalos kiegészítőket.) Ennek meg még a nevében is benne van, hiszen a Garry's Mod nevű program kiegészítőjeként tölthető le. Itt az első körben el is ásta nálam magát, de főleg akkor, mikor megtudtam, hogy az alapprogram egy lövöldözős játék (Half-Life 2) mellékága. Na én ott be is zártam a netet…

Gonosz üzemmód ON

Megvolt a nagy nap tegnap és megjelent a Train Simulator ezévi része, amely a 2016-os sorszámot kapta meg. Azok akik már rendelkeztek a TS egyik korábbi részével ingyen megkapták a frissítést, amelynek tartalmát a játékból remekül elkapott képpel illusztráltam itt a jobb oldalon.

Ha azt hinnétek, hogy ez így kevés, akkor nem is tudjátok mennyire a valóságot látjátok. Listázom az eseményeket tegnapról:

2015 nyarán Temesvár közelebb került Magyarországhoz. No nem a térképet rajzolták át, csupán arról van szó, hogy végre elkészült az autópálya határon átvezető szakasza is, így aztán mód nyílt, hogy majdnem végig (Lajosmizsétől Temesgyarmatig) sztrádán közelítsük meg a Bánát fővárosát, ami pedig jelentős időmegtakarítást eredményezett. Augusztus utolsó vasárnapján neki is indultunk, hogy felfedezzük Temesvár szépségeit. Jómagam több, mint négy évtizede nem jártam ott. Kisgyermekkoromban minden nyáron két hetet ott töltöttem: apai nagyszüleim laktak a városban, őket látogatta meg a család. Az 1970-es évtized elején nagyapám meghalt, nagyanyámat sikerült áthozni Magyarországra (nem volt egyszerű), ezért aztán nem mentünk többet. E régi utazásokról számos emlék él bennem, szívesen gondolok vissza az akkori - máig meghatározó jelentőségű - vasúti élményeimre. Napjainkban sajnos vonattal nem igazán lehet egy nap alatt megjárni Temesvárt. A nappali összeköttetést igénybe véve másfél óránál is kevesebb idő marad a városnézésre, ha pedig éjszakai vonatot választunk, meglehetősen extrém érkezési, vagy indulási időkkel kell számolnunk. Mi ezt nem vállaltuk be, ezért ezúttal az egyéni közlekedést választottuk.

Gyors hír: az N-es modellek egyik legnagyobb német forgalmazója, a DM-Toys újabb kelet-európai kisszériás járművet készített: az Arnold hálókocsijából adott ki a román CFR színvilágába illő változatot. Az Arnold eredeti  modellje szép, részletes, a képen a kocsi jól néz ki. Egy probléma van vele, az ára. Egy cent híján 50€. Kezdenek elszállni a személykocsi-árak....

Amíg crash Szilit festeget nagy bőszen ebben a kissé elromlott időjárásban, addig én kuplungot cseréltem a 0-2000 típusú N-es Shinkansenemben.

A pár évvel ezelőtt Angliában használtan beszerzett Kato vonatom futásával ugyanis nem voltam megelégedve: még a nagyobb, 414 mm-es ívekben is képesek voltak összeakadni a kocsik siklást előidézve ezzel, nem is beszélve az emelkedők kezdetén vagy végén található minimális törésekről. A kuplungokat megnézve nem tűnt gyárinak a megoldás, a japán vasútmodellező fórumon is megerősítették ezirányú kételyeimet, úgyhogy hallgatva a hozzáértőkre beszereztem egy másik kapcsolószettet.

Pár nappal ezelőtt meg is érkezett egy kis csomagom Japánból, mely magában foglalt egy szettnyi, vasútmodell kocsik közé való kapcsolót. Tegnapelőtt aztán nekiültem szétbarmolni a régi megoldást, összerakni az újat, mindezt egy fényképezőgéppel kísérve, hogy a cserét megörökítsem és megosszam veletek.

Néhány nappal ezelőtt, pontosabban augusztus 14-én az Engine-driver.com közzétette az alábbi képet, ami azt taglalja, hogy kinek milyen lehetőségei lesznek a frissítésre. A tovább gombra kattintva mi is szemügyre vesszük a lehetőségeket.

Régóta nem írtam a blogra, kezd visszatérni az írhatnék, azonban mivel az utóbbi hónapban csak kapcsolópultot meg Szilit építettem, nem sok téma akad. Az előbbi nem érdekfeszítő - inkább lélekölő - az utóbbi meg még nincs kész, így kevés a téma. Azonban aki követi a blogot, tudja, hogy imádok folyamatosan fejlődni, új technikákat kipróbálni. Utóbbi időben a festéssel vagyok így: bár lassan tizenöt éve fogtam kézbe először szórópisztolyt, azonban mindig van mit tanulni. Az utóbbi időben sok olyan technika jött be a modellezésbe, amit érdemes, és szükséges is kipróbálni, hátha van belőle hasznosítható a vasútmodellező számára. A héten kaptam kezembe a Tanker magazin első, és magyarul is elérhető példányát. Ezt is ilyen dolognak gondolom: szerintem van mit tanulni belőle.