Amikor én még kissrác voltam, a Karácsony ünnepét megelőző időszak igazi nagy varázslat volt. Nem tudom, hogy van ez napjaink gyors információ-áramlású, internettel átitatott világában, amikor a tévéreklámokban, vagy a nagyáruházakban már novemberben felbukkan a Mikulás és a Jézuska. Bizony, a gyermekek sokszor hamarabb értesülnek az eseményekről, mint mi, felnőttek, de remélem, a tündérmese megmaradt, bár az valószínű, hogy egyre kevesebben hisznek a rénszarvas vontatta szánon érkező, ajándékokat osztogató Mikulásban. De Szent Miklós már nem mindenütt szánon utazik: ő is halad a korral, s egyre több helyen száll vonatra. Német nyelvterületen nagyon szép szokás az adventi hetekben a települések központjában megrendezett karácsonyi vásár, ahol az ajándékok vásárlása mellett a látogató igazi ünnepi hangulattal is feltöltődhet. E szokás eredete nagyon régre vezethető vissza: a kutatások szerint első ízben I. Albrecht császár adott lehetőséget a bécsi kereskedőknek és boltosoknak, hogy decemberi vásárt tartsanak a város lakosságának. Erre 1296-ban került sor, de a karácsonyi vásározás csak a XVIII–XIX. század fordulóján vált széles körben ismertté. E vásárokon főként a kézművesek termékeit árusították és árusítják ma is, s a rendezvényekhez kapcsolódva a német nyelvterület - nem csekély számú - múzeumvasútja rendszeresen indít ún. Mikulásvonatokat, melyeken általában maga a nagyszakállú is megjelenik. A vonatok népszerűségét jól jellemzi az a tény, hogy az előre meghirdetett járatokra a várhatóan hűvös időjárás ellenére hetekkel-hónapokkal előre elkel az összes jegy. Ez év decemberében, véletlenül éppen Miklós-napkor lehetőségem adódott, hogy néhány németországi Mikulásvonat közlekedésénél jelen lehessek.
Utolsó kommentek