Az egyik legfontosabb kérdés a vonaton utazóknak azokon a szerelvényeken, amelyeken nem létezik a helyfoglalás. Nem hinném, hogy sokat kell ecsetelni milyen érzés telt házas járaton 40 fokban megsülve hozzátapadni a körülöttünk izzadó embertársakhoz csak azért mert már megint kevés a vasúti kocsi, vagy mert valaki úgy gondolta, hogy vasárnap délután elég lesz egy 4-5 kocsis vonat a Balatonról nyáron Budapestre. Létezik már itthon is alkalmazás amellyel megtudhatjuk a behazudott 10 perchez képest mennyit késik a vonatunk, azt azonban nem tudhatjuk, hogy mennyi helyünk lesz rajta. A japánok azonban ezt is megmondják előre, igaz ott is csak egy vonalon.

Tavaly november 30-án megkezdődött a legforgalmasabb japán vasútvonal, a Yamanote járműveinek cseréje. A 2002 és 2005 között gyártott E231-esek már kifutották magukat, így a felkelő nap országában úgy döntöttek lassan ideje a cserének, pláne mert a 2020-as tokiói olimpia csak még nagyobb tömeget fog vonzani. Úgyhogy a fenti képen is látható E235-ös lett kifejlesztve és az első példány az említett napon megkezdte futásait rendes fizető utasokkal a fedélzetén. Sajnos nem kellett sok idő, hogy probléma adódjon vele, de ez a cikk momentán nem is erről szól, hanem arról, hogy az üzemeltető JR East vasúttársaság elérhetővé tette a Train Info nevű mobiltelefonos applikációját. Ez a már megszokott vonalhálózati térkép, állomási térkép, menetrendi információk mellett olyan okosságot is tud, hogy a Yamanote vonalon nyomon követhetjük a szerelvények helyzetét. Nagy cucc, mondhatnátok, hiszen ilyet a MÁV is tud, ráadásul a hazai vasúttársaság mindezt térképen, nem egy nyomorék sematikus ábrán, és ebben bizony igazatok is lenne. A rendes térképnek azonban itt nincs jelentősége, hiszen egy tokiói vasútvonalról van szó amely ráadásul körpályaként üzemel csekély követési időkkel, tehát nagy jelentősége nincs annak, hogy GPS pontosan lássuk merre is vannak a vonatok.

Viszont ami izgalmasabb az a fentebb is látható képernyőmentéseken megtalálható információk. A vonatok mind a 11 kocsija fel van szerelve egy rakat érzékelővel, amelyek közül néhányat a telefonos program révén megosztanak bárki érdeklődővel, de persze elsősorban az utasokkal. Így megtudhatjuk azt, hogy mennyien is vannak az egyes szerelvényeken amelyek éppen a vonalon közlekednek. Na persze nem számszerűen, hanem gyaníthatóan súlyérzékelők alapján megsaccolva, de ilyen apróságra nem adunk. A képeken bal oldalt a kocsiszám, mellette a speciális tudnivaló az adott kocsiról, utána a zsúfoltság mértéke (1 figura: szabad ülések, 2 figura: elég állóhely, 3 figura: még lehet olvasni azaz nem lihegnek a nyakadba, 4 figura: vállt vállnak vetve nyomorgó ácsorgás, 5 figura: púposodik a jármű), mögötte az adott kocsi hőmérséklete, majd egy ikonnal a csak finoman légkondizott kocsi jelölő ikonja. Emiatt aztán az állomásra érkezve már meg is nézhetjük hova érdemes helyezkedni (a fenti bal kép alapján egyértelműen a 10. kocsihoz nem szabad), megvárhatjuk a következő, nem ennyire zsúfolt szerelvény, de ha valaki a hőmérsékletre háklis az is okosodhat arról, hogy melyik kocsiba ne szálljon be.

Hülyeségnek tűnik? Nem biztos, hogy az. Nyilván ti is láttatok már elrettentő videót arról, hogy próbálja meg a személyzet az utascserét segíteni, főleg az ajtózárásnál néha a kilógó testrészek/táskák passzírozásával. Ha az alkalmazás használata miatt jobban el tud oszlani a tömeg az üres kocsik felé akkor ezzel időt lehet spórolni, az meg pontosabb vonatokat esetleg még gyakrabban járó szerelvényeket jelenthet. Az meg a másik része a dolognak, hogy ha az érzékelők már egyszer úgyis ott vannak a vonatokban akkor miért is ne lehetne megosztani az utazóközönséggel ezt.

Ha belegondolok abba, hogy derék brit trainspotter barátaink évtizedeken át írogatták kockás papírra, hogy melyik járatot milyen típusú/pályaszámú vonat viszi ma meg már a telefonunkon ott lehet az infó, akkor azért láthatjuk, hogy helyenként bizony el vagyunk kényeztetve. És ez így is van jól.

(A nyitókép a Wikipedia-ról származik, Shokawasharyo munkája.)