Megtaláltam elveszettnek hitt memóriakártyám. Ennek azért örültem meg, mert többek között a tavalyi schmalspur expo - erópai kisvasútbarátok találkozója - képei is ezen voltak. Az erről az eseményről készült képeim nagyon sajnáltam volna, ha elvesznek, mert 2017-ben a találkozó a Harz hegységben volt, híres 1000mm-es keskennyomközű vasúton volt a szokásos különmenet tartva. Nekem ennek a vasútnak a felkeresése bakancslistás program volt.

A harz-i kisvasút tulajdonképpen egy nagy Y alakú hálózat, az Y talpa Nordhasusen, a két szára pedig Wernigerodéban és Quedlingburgban végződik - ez utóbbi város a világörökség része, fantasztikus épületekkel büszkélkedhet. A két vonal az Eisfelder Talmühle állomáson ágazik ki.
Érdekessége még a vonalnak, hogy van egy ki "nyúlfarok" benne, amely felmegy a Brocken hegyre - kb. mint nálunk a Kékes, de itt a csúcsig mehetünk egészen a vonattal. A Brocken azért is érdekes, mert a rendszerváltásig le volt zárva: a kelet- és nyugatnémet országrészeket elválasztó határ keleti oldalán volt, ahol a nyugati részekre irányított lehallgatóállomás üzemelt.

Térkép: wikipedia

A vasút a járművek miatt is érdekes: a gőzüzem mindennapos. Az 1000mm-es nyomtávolságú vasút a kisvasutak nagyvasútja--- hatalmas gőzösök, méretes személykocsikból álló vonatokat vontatnak. A járművek az itthon megszokott kisvasúti gépekhez képest hatalmasak, de mégis csak kisvasútról beszélünk. A vasúton üzemelnek motorkocsik és dízelmozdonyok is. Ez utóbbiak a nagyvasúti V100-as keskenynyomközű változatai. A "harz-i teve"-ként hívott mozdonyok igazi kuriózumnak számítanak a háromtengelyes forgóvázukkal. Nem közlekednek gyakran, a gőzüzem a mindennapos a vonalakon, inkább csak különvonatokat vontatnak. Nem baj, a gőzösöket jobban szeretem...

Az első napi program a Quedlingburg-Eisfelder Talmühle közötti vonalon gőzösös különvonat volt. Sajnos az idő nem volt a legjobb, egész nap kisebb-nagyobb megszakításokkal, de esett az eső. Hogy ez most jó - hogy nem ég ki a fotón a háttér - vagy rossz, hogy kicsit brongósabb a képek hangulata - nem tudom megítélni. Nekem már az is nagy élmény volt, hogy utazhattam ezen a híres kisvasúton.

Számos fotómegállás volt, sok időt töltöttünk állomáson állva is. De a program legjobb részei azok voltak, amikor az elhaladó vonatot lehetett fotózni. A vonatból ilyenkor a csapat kiszállt - ehelyezkedett a vonal mellett, hogy senki se lógjon bele a másik képébe - és a vonat visszatolatás után, nagy gőzzel indulva elhaladt a csapat előtt.

A harz-i kisvasút fantasztikus egy vasúüzem, csak úgy elmenni, és utazni rajta is élmény. Ha az ember megcsíp egy különvonatot, akkot garantált, hogy életre szóló élményt szerez. Egy ilyen különmenetnek hatalmas hangulata van. Szép helyen, különleges vonaton utazat az ember - hozzá hasonló vonatbolondok társaságában, és az ember ha egy kicsit ügyes, olyan képeket készíthet, amelyeket korábban csak vasúti magazinokban láthatott.