Csak nem vodkára, hanem villamosra.
Egyik kedvenc brit vasútvonalam a Wight szigetén futó harmadiksínes pálya, melyen Londonból átszállított 1938-as sorozatú metrószerelvények járkálnak fel és alá Ryde stégen fekvő kikötője és Shanklin között. Azt olvastam ma a BBC-n, hogy a kormányzat a hamarosan lecserélésre kerülő új operátortól (vagy ha a Stagecoach nyerne megint akkor a régitől) azt kérné, hogy a vasúti üzemet cseréljék le villamosra.

Az ok nyilvánvaló és egyszerű: a pénz. A 13,7 kilométeres vonal üzemeltetése ugyanis évi 4,5 millió fontba, durván 1,8 milliárd forintba kerül, ehhez képest viszont csak 1 millió font árbevételt hoz csökkenő utasszám mellett, azaz évről-évre komoly veszteséget generál. Mindehhez hozzájön a vonalon megtalálható egyetlen alagút, amelyben egyszerűen nem fér el más, csak ez a jó öreg metrókocsi, amely a nevében hordozza a gyártási évét. Bármennyire is próbálják karbantartani ezeket az öreg vasakat, a közel 80 év az bizony hosszú idő, mind az alkatrész-utánpótlás, mind az üzemeltetés egyre nyögvenyelősebb, nem is beszélve a már nem a mai modern világba való utazási komfortról. Szóval villamosokban gondolkodnak mert szerintük úgy olcsóbb lesz (a vonalat úgyis fel kell újítani, a járműveket pedig lecserélni) és az alagút megnagyobbításán. Talán lehet szerencsének mondani, hogy bár a valaha egészen szerteágazó vasúthálózat jelentősen meg lett ritkítva, a bezárását nem tervezik.
Meglátjuk mi lesz belőle, nyilván a pénz nagy úr, a nosztalgia pedig kiveszni látszik, akik nap mint nap ezen a vonalon mennek munkába jó eséllyel inkább valami modern, normálisan hűtött/fűtött szerelvénnyel közlekednének. Én aki csak turistáskodni jártam arra (ímhol egy régi cikk, na meg persze egy másik) azért sajnálni fogom a régi technika hiányát. Aki mostanában menne Angliába annak csak ajánlani tudom, hogy ugorjon el megnézni, pikk-pakk oda lehet érni vonattal!