Szerintem kevés olyan ember van, aki nem hallott még az Orient Expresszről. Ez az a vonat, amire a laikusok is rácsodálkoznak, a vasútbarátok rajonganak érte, a vasútmodellezők többsége pedig birtokolni szeretné modellben. Meg kell valljam, én is nagy csodálója vagyok ennek a vonatnak - ezért is kaptam fel a fejem, amikor a MÁV Nosztalgia, az Orient Expresszen vacsorával egybekötött utazást ajánlott a programjában. 

A dolog apropóját az adta, hogy a magyar nosztalgiaflotta egyik büszkesége, a világhíres, ex-Orient, Teakfa étkezőkocsi most száz éves, és a születésnapja alkalmából egy komoly felújítást kapott. Ezt megünneplendő, a Nosztalgia egy speciális programot szervezett: a “hétköznapi” Gyertyafény Expressz kiegészült a Teakfa kocsival, és a Venice-Simplon Orient Express kocsijaival. És ez utóbbi nem semmi dolog. 

Az Orient Expressz ugyanis manapság egy különutakon közlekedő luxusvonat, ami a harmincas évek fényűző, guruló szállodáját hozza el a mába - már azoknak, akik ki tudnak fizetni majd kétezer Eurót egy Budapest-Párizs útért (csak oda). Ezért volt nagy szám az utazás, mert a Budapest-Gödöllő távon az embernek nemcsak lehetősége van utazni, de elfogyaszthat egy vacsorát a híres vonaton. Ilyen nem fordult elő még soha - márhogy az Orient szerelvényével Magyarországon lehessen rajta utazni. Valószínűleg nem lesz ilyen soha többé - ezzel tisztelegtek a valaha az eredeti Orient Expresszben közlekedő Teakfa kocsi előtt, és segítették annak felújítását. Elvileg mindenki, aki jegyet váltott a vonatra, a jegy megvásárlásával a kocsi felújítását támogatta. 

Nézegettem a jegyárakat - nem egy olcsó kanyar - de csak kellene egyszer utazni az Orienten... Biztos mindenkinek van egy listája olyan dolgokkal teleírva, amit szeretne életében átélni: ilyen volt az Orient Expresszen való utazás - ez valahol a lista elején volt. Addig-addig agyaltam, nézegettem a Nosztalgia honlapját, hogy szóltam a nejemnek: Május 11-én megyünk vacsorázni az Orient Expresszre, megvannak a jegyek is. 

Péntek délután 18:30-ra kellett a Királyi Váróba érkezni.  Megjegyzem, sem odafele a taxis nem tudta, hogy hová kell menni, sem visszafelé a diszpécser, hogy hova  kell az autót küldeni. A vonatot a szlovák Albatros mozdony húzta - ez éppen itt tartózkodott Budapesten, és hamár itt volt, befogták az Orientet húzó Sissy mozdony elé, hogy látványosabb legyen az indulás. Igen sok ember volt, aki kíváncsian figyelte a vonat indulását - sokan csak e miatt jöttek ki a Nyugatiba. Az Albatros Rákosszentmihályon vált le a vonatról, teret engedve a Sissynek. Innen Aszódig kisebb megállásokkal mentünk, szép lassan - majd' két óra alatt - hogy a vonaton mindenki el tudja fogyasztani a vacsoráját.

Hogy milyen dolog az Orienten utazni, még csak egy vacsora erejéig is? Azt kell mondjam, hogy amit felszolgáltak (a vacsora), ahogy felszolgálták (a személyzet) és ahol felszolgálták (a vonat) a tökéletes pompa benyomását keltette. Az ember tényleg azt mondhatja, hogy ez a királyok vonata.

Kezdve a vonattal - nem igazán lehet belekötni a abba, ahogy kinéz. Ha pl. a faburkolatot megtöri egy fém felület, akkor az szigorúan úgy van festve, hogy csak aprólékos szemlélődés után lehet eldönteni, hogy igen, az az előző felület folytatása, csak fémből. A díszes fabukolatot réz- és üveg díszítőelemek tarkítják, de pl. az üveg díszítés mintázata a falon megegyezik a tányéron és menün lévő mintával. Ki van ez találva, no. Az egész vonatról látszik, hogy alapos gondossággal találták ki a belső minden apró szegletét, hogy elnyerje az úri közönség tetszését. Nekem elnyerte...

A vacsora... utánaolvastam, és megtudtam, hogy a vonat igencsak büszke a konyhájára. A konyhafőnök - amikor nem éppen az Orienten főz, Párizsban vezet éttermet, ami Michelin-csillagot is kapott. Tudhat főzni, no. 
Előételnek töltött tintahalat kaptunk, sült skorpióhallal. Megjegyzem, hogy ezelőtt azt sem tudtam, mi az a skorpióhal, de most már legalább azt tudom, hogy a húsa finom. A második fogás bárányborda volt, és lezárásképp egy erdei gyümölcsös parfét kaptunk. Közben minden fogáshoz a hozzá illő bor dukált, szépen sorjában.

A borról jut eszembe, a felszolgálás. A pincér egyszer megkérdezte, milyen ásványvizet iszom, és onnantól kezdve ő jobban figyelte, hogy mennyi van a poharamban, mint én magam, mert sosem hagyta kiürülni. Természetesen a borok esetében sem kellett azon aggódni, hogy hoppon marad az ember... és ami különösen tetszett, hogy majd mindig volt egy kérdése az ételről, italról, hogy ízlett-e, kérek-e még süteményt, miegymás. Biztos volt már mindenki olyan étteremben, amikor a pincér megkérdezi, hogy ízlett-e a vacsora - de valahogy az ember kiérzi a kérdés mögül, hogy piszkosul nem érdekli a fószert a válaszunk, csak meg kell kérdezze, mert benne van a protokollban. Na, itt ilyet nem éreztem - amikor megdicsértem a puha és ízletes báránybordát, akkor nem csak biccentett, hogy kösz csávó' - hanem felesleges udvariasságot nem érezvén a hangjában elmondta, hogy a speciális fűszerbunda adja a különleges ízt, és örül neki, hogy tetszik, mert roppant nehéz így elkészíteni, hogy ilyen jól is nézzen ki. És.. természetesen - fenét természetes, de a vonaton az volt - a séf végigment a vonaton, mindenkit üdvözölt, megkérdezte jól érzi-e magát, ízlik-e neki az adott fogás. Valahogy úgy éreztem magam, mintha egy jól koreografált, kellően begyakorolt színházi előadás kellős közepébe csöppentem volna, és az egész történet körülöttem forog. Látszott, a személyzetnek egy célja volt: hogy a vendégek jól érezzék magukat. 

Gödöllőn volt egy megálló - az ottani, nemrég felújított királyi váróban a Nosztalgia adott egy gyors fogadást a vendégeknek, és megköszönte a  kiemelt szponzoroknak a támogatást. Természetesen mondott beszédet az Orient Express, mint cég vezetője is, köszöntötte a százéves kocsit, és a Nosztalgiát is. Meglepő módon beszédet mondott Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára, aki hangsúlyozta hogy milyen fontos a vasút, és hogy anno, amikor a vasút elért egy régióba, az egész élete megváltozott pozitív irányba, fejlődést, fellendülést hozott. Lestem, tényleg jól hallok-e, mert ehhez képest, meg most vasutakat zárnak be... 

A visszaút viszonylag gyors volt, némi süteményt, sajttálat, és bort szolgáltak fel - szinte repült az idő, mire az ember észrevette, már a Ferdinánd-híd alatt haladt a vonat. Hogy valamit a sebességről is írjak... eloszlatnám a tévhitet, hogy a vonat azért megy lassan, hogy ne csörömpöljenek a poharak, és tudjanak problémamentesen enni a vendégek.. Gödöllő felé szerintem csak az idő húzása miatt mentünk lassan, mert visszafelé, amikor a vonat rendesebb sebességgel közlekedett, akkor is olyan simán gurultak a vagonok a sínen, hogy a pincéreknek semmiféle nehézségbe nem ütközött a vendégek kiszolgálása. A vonatok királyának kifogástalan a futása.

Volt azonban, aki nem érezte jól magát. Az egyik nagy internetes portál stábja például előttem nyomult be a WC-be, hogy forgasson, jól hallhatóan rácsodálkoztak az Orient míves intézményére - a logóval díszített szappant is megforgatták a kezükben, egészen addig, amíg a főpincér ki nem tessékelte őket, hogy legyenek szívesek a vendéget beengedni a WC-be. Gondolom ezen jól felhúzták az orrukat, mert az egészből egy olyan cikket rittyentettek, hogy mindenki díszes protokollvendég volt az amúgy piszok drága és fényűző vonaton, és a nők billegtek a magassarkú cipőben. Szerintem az újságíró csaj is billegett volna, ha felöltözik a dress code-hoz illően, mert az black tie volt, nem strandpapucs. Ha csak egy kicsit is tájékozódott volna, akkor tudja, hogy az Orient nem protokollesemény, és hogy vannak olyanok, akiknek az utazás ezen élményt jelent, nem csak egy péntek esti nemszeretem munkát, ami miatt lekési a közös fröccsözést a csajokkal a Péterfi Bori koncert előtt.

A másik dolog, amin mosolyogtunk, az "A magyar vasútfotós" megjelenése volt a vonaton, aki egy ismerősének előadta, hogy mennyire nem jó ez a kaja... A bárányborda piszok kevés, ilyen mini kajákkal ki akarják szúrni a szemét - és majd otthon eszik normálisan, és jól lefotózza, hogy elküldje 'ezeknek', hogy tudják, milyen a rendes vacsora. Persze fennhangon, hogy zengett tőle az egész kocsi - az is hallotta, aki nem akarta. Ekkor szégyelltem vasútbarát mivoltom - el is tettem a fotómasinám, nehogy kapcsolatba hozzanak vele. Maradjunk annyiban, hogy szerintem nem ő volt a célközönség, csak nem vette észre :)

Mondhat akárki, akármit - de biztosan sokan vannak olyanok, akik megértik, hogy egy nagy álmom teljesült azzal, hogy utazhattam az Orienten. Roppant jól éreztem magam, még ha tudom, hogy csak az ünnepségnek köszönhető, hogy utazhattam a vonaton, mert az egyéb utazások az áraik miatt átlegember számára nem elérhetőek. Persze, a vonat sem az átlagemberekért van...
A végére beszúrtam egy promo videót az Orient Expresszről - szerintem ez hűen visszaadja azt a különleges luxusvilágot, amellyel az utas találkozik.