A Mokra gorai kisvasútról írt posztom kapcsán Tastam felhívta a figyelmem, hogy egy dologról elfelejtettem említést tenni: Odafelé útközben tettünk egy kis kitérőt Pozsegába, ahol a Szerb Vasút kisvasúti gyűjteménye található. Ez egy kis skanzen, amelyben a teljesség igénye nélkül gyűjtöttek össze kisvasúti járműveket Szerbiából.
A skanzen a pozsegai állomás mellett található. A skanzen helyén nem volt kisvasút, egy teljesen újonnan épített kiállítási területen építették fel a síneket, és a járművek egy részét védő tetőt. Ez utóbbi a fotózást is megnehezíti: a tető miatt kevés hely marad a járművek közt, inkább megtekinteni lehet őket, mint rendes fényképeket készíteni róluk. Azonban így is roppant érdekes.
A múzeumnak nincs portásfülkéje, jegyárusító helye, hanem a pozsegai állomáson kell a vasutasoktól kérni a kapu nyitását. Nekünk ezzel volt egy kis gondunk, ugyanis nem találták a kulcsot. Mikor már majd húsz perce hiába keresték, akkor mutatkozott be a balkáni emberek lazasága, ők az ilyen dolgokat nem élik meg tragédiaként: a túloldalt, a kerítésen van egy lyuk, menjünk be azon, és majd meglesz a kulcs valahogy. Lyukat megtaláltuk, befértünk rajta - a múzeum nagyon jó volt - és mire végeztünk a múzeum megnézésével, a kulcs is meglett. Ugye, hogy nekik van igazuk... ?
A múzeumi területen a gőzösök és a személyvagonok tető alatt vannak, míg a teherkocsik a szabad ég alatt. A gőzösök közül megtalálható Szerbia első gőzmozdonya - egy kis angol gép, és igen érdekes az ikergépezetű kismozdony is. A nagy gépek közül a 760-as mallett a legkülönlegesebb, de látható itt a 83-mas és a 73-mas sorozatból is egy-egy példány.
A személykocsik közül az egyik legérdekesebb az Eszék környéki 1000mm-es nyomtávolságú vasút személykocsija.
Teherkocsikból egy egész kerítésre való van kiállítva. Érdekes, hogy ugyanazon típusú vagon többféle kivitele is ki van állítva, és végig kísérhető a kocsiépítés fejlődése. Például ugyanazon zárt tehervagon többféle fa oldalfallal és fém oldalfallal is látható. De érdekes például a provizórikus tartályvagon is, amely egy pőrekocsiból és egy tartályból lett kialakítva.
Anno szerbia ezen részén ez volt a vasút. Bár nem normálnyomközű volt, de nem hívhatjuk kisvasútnak. A legjobb kifejezés a keskenynyomközű vasút, mindenféle kisebbítő jelző nélkül. Nagy, nehéz járművek közlekedtek, a vonatok pedig sok embert és árut szállítottak. Nem véletlen, hogy az alkalmazott biztosítóberendezések a nagyvasúthoz voltak hasonlatosak. A skanzenben sorompó, és a Magyarországon elterjedt karos- illetve tárcsás jelző egy-egy példánya is ki van állítva.
Mindössze másfél órát töltöttünk el a múzeum megtekintésével, de nagyon élvezetes volt. Ha valaki Pozsegát érinti utazása során, mindenképp keresse fel a vasútállomás melletti kiállítást.
Utolsó kommentek