Ahogy azt már korábban megígértem a varsói villamosokról szóló bejegyzésemben, következzen néhány fotó a krakkói villamosokról is. Ebben a lengyel városban is csak három napot töltöttünk el, ráadásul ebből felet a szomszédos sóbányában voltunk, így aztán alapos villamosozásra nem volt lehetőségem. Arra mindenesetre jó volt ez a néhány nap, hogy nagyon távolról szemügyre vegyem a kötöttpályás közlekedést és biztosítsam magamban, hogy ide egyszer majd csak villamosozási céllal vissza kell menni.

Nem is Lengyelországban lettünk volna, ha hasonlóan Varsóhoz az egyik napot nem rontja el az időjárás... Esős, csöpögős, igazi márciusi időjárás fogadott bennünket, nagy nehezn akaródzott csak előszednem a fényképezőgépemet, de persze a villamosokról sem akartam lemaradni. Itt éppen a Stradomska és a swietej Gertrudy kereszteződésében fordul be egy Düwag GT8S típusú járgány fordul rá a Stradomska-ra 19-es viszonylatszámmal, míg a 10-esen közlekedő E1-es éppen utast cserél.

Ugyanaz az E1-es, még befordulás előtt. Eredetileg ezek a villamosok Bécsben közlekedtek, 1966 és 1976 között gyártották őket. 2003-ban aztán Krakkó beszerzett 73 kocsit belőlük, azóta is futnak a városban, immáron laza 36-46 évesen. Érdemes megfigyelni amúgy a képeken a viszonylatjelzőket, hogy mennyire jól leolvashatók, mennyire erős fényűek.

Nem mozdulunk a kereszteződésből, ugyanis néhány perc alatt szinte a teljes járműpaletta megfordul itt. Ezúttal két Bombardier által gyártott NGT6/2-es látható az újabb fajta homlokfallal.

Lengyel város nem lehet meg Konstal szerelvény nélkül, itt egy kétkocsis 105Na típusú jármű látható 10-es viszonylatszámmal. Akárhogy is nézem a varsói vörös-sárga illetve a krakkói kék-fehér festést, valahogy egyik sem áll jól ezeknek a járműveknek. Aztán lehet, hogy inkább a formával van baj.

Krakkóban is vannak reklámvillamosok, méghozzá bőségesen. Ráadásul itt teljesen be is burkolják a villamosokat, az orr sem marad ki, amint azt a fenti képen is látható 2026-os pályaszámú jármű is bemutatja, gyakorlatilag a közlekedési társaság kék színje sehol sem látható. Talán mondanom sem kell, a fotó ugyanott készült.

Persze nem szobroztunk le egy helyre, de bevallom őszintén jól jött az előbbi kereszteződés a különböző típusok egyszerre való elkapása folytán. Az óváros részben haladva arra lehet felfigyelni, hogy egyrészt az autók bejutása meglehetősen korlátozott, másrészt remek a mindenhol kapható perec (és olcsó is, 1,5 zlotyi, tehát kb. egy százas), harmadrészt villamossal is találkozhatunk, mint például az E1-essel a Wszystkich Swietych téren.

Tovább sétálva a városban újabb típusra lettem figyelmes, méghozzá az MAN GT6-osára. Ezek a járművek Nürnbergnek készültek 1962 és 1966 között, Krakkóba 1994 és 2004 között került 13 jármű, mivel sokkal megbízhatóbban üzemeltek, mint az addig futott lengyel gyártású villamosok. A kor azonban ezek fölött is eljárt, már vonják ki őket a forgalomból. Érdemes megfigyelni a fotón, hogy 2x2 sávos út esetén is bátran alkalmazzák az útra való leszállást, nem zavartatják magukat a nagy forgalom ellenére sem.

Nézzünk akkor meg egy "kígyót" is, háromegységes Konstal 105Na szerelvényt sikerült elcsípnem a 13-as járaton a Basztowa úton. Mint látható elég rendesen meg van pakolva utasokkal, amire szükség is van, hiszen Krakkó a lengyelek második legnépesebb városa a maga 760 ezer fős lakosságával.

No ki ismeri fel erről a fotóról a bécsi E6-os járművet, ami az U6-os metróvonalon közlekedett? A lengyelek vettek néhány E6-ost és C6-ost amit aztán összeépítettek, hogy legyen egy alacsonypadlós középrész, így kaptak belőle 26 darab EU8N típust. Ami miatt kicsit morcos vagyok az az, hogy ezt a járművet csak hátulról sikerült megörökítenem, valahogy elbújtak a fényképezőgépem lencséje elől.

Persze minden rossz időnek vége lesz egyszer, így amikor a második napon kinéztem a szálloda ablakából ez a kép tárult a szemem elé: napsütés, Düwag villamos (és a villamossávban közlekedő autóbusz), amint a Monte Cassinon halad a belvárosból kifele.

Újabb szerencsés fogás. A Grunwaldzki hídon sétáltunk a zsidónegyed felé, amikor egy MAN N8S-NF jött szembe. Fényképezőgép elő, háttérben a vár, egyedül a némileg szemből sütő nap és a felzászlózott híd a zavaró, de annyi baj legyen. Mint később kiderült jól tettem, hogy megörökítettem a járművet, ő is elbújt a szemem elől az ottlétünk további része alatt. Ebből a villamosból egyébként 12 darab van, szintén Nürnbergből szerezték be őket 2006-ban, de egyébként 1976-1977-es gyártásúak. Eltérően a többi típustól, a jármű mindkét végén rendelkeznek vezetőállással. Nem is írtam még de Krakkóban a hurkok jellemzők, ennek megfelelően szinte az összes villamosuknak csak egy vezetőállása és egy oldalon nyíló ajtaja van (a Düwag GT8S-én van mindkét oldalt ajtó). Ezzel a járművek befogadóképessége nagyobb, meg gondolom valamivel olcsóbb is egy-egy szerelvény. Az más kérdés persze, hogy a végállomásokon nagyobb a helyigény a hurkok miatt.

A korábban már látott kereszteződés ezúttal napsütésben és egy teljesen narancssárga villamossal. Ez is egy Bombardier NGT6/2-es, viszont még a régi orrkialakítással.

A Konstal-ok szerintem nappali fényben sem néznek ki jól, itt éppen a Stradomska-n halad egy kétkocsis szerelvény belőle.

A 3064-es pályaszámú Düwag GT8S halad be a Józefa Dietla úton található megállójába. Ezt az utat elnézve amúgy megdöbbentően nagy hely van az épületek között, hogy elférjen kétszer két sáv autóút, kétvágányos villamospálya, na meg némi faállomány is.

Sétálgatva a zsidónegyedben a Krakowska-n remek együttállásokat lehet fotózni, illetve mivel mozgó villamosokról van szó beszéljünk inkább járműtalálkozásról. A fotó jól mutatja, hogy mennyi különbség van a régi és új orrkialakítás között a Bombardier NGT6-os villamosok esetén. A fényezés nagy-nagy átka, hogy elképesztően tükröződik a villamos oldala, kellőképpen meg tudja zavarni a szemet, jól elvesznek benne az ablakok és ajtók kontúrjai.

Életkép Krakkóból: szembesütő nap, bicajos az út közepén, útfelújítás, síneken hajtó autósok, üzletek a régi házak aljában és nyilván egy NGT6 típusú villamos.

Az utolsó kép nem a villamosnak szól, hanem inkább a síneknek, remekül mutatja az egyes irányok közötti kapcsolatot. Krakkó villamoshálózata is meglehetősen nagynak mondható, nagyon sok a fonódás a belső részeken, emiatt aztán szükség is van a rengeteg kitérőre és elágazásra. Krakkóban nincs metróhálózat, így a villamosokra komoly feladat hárul, hogy a fentebb említett lakosszámot le tudják kezelni, emiatt aztán a járatsűrűség a belsőbb területeken néha egészen elképesztő tud lenni. Villamosfotósnak nyilván ez jó, egy ponton leállva pár perc alatt elég szép járműállományt örökíthetünk meg.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a szintén keresztbe-kasul járható hálózat ellenére Varsóban láttam olyat, hogy hat villamos állt szépen egymás mögött baleset vagy műszaki probléma miatt. Egyik sem ment kerülő útirányon tovább, szépen várakoztak arra, hogy felszabaduljon a pálya, pedig pont az ilyen esetek elkerülése lenne az egyik lényege a normális villamoshálózatnak. Úgy tűnik arrafele nem, vagy csak nem mindig. Nyilván egyszeri tapasztalat volt, szóval a tutifrankót nem tudom és nem is akarom megmondani ebből.)

Krakkóról egyelőre ennyit, de jövök még vissza egy-egy bejegyzés erejéig egy kis villamosos múzeum, na meg 2 könyvajánló erejéig.