Tegnap írtam, hogy milyen furcsa, hogy ennyi idővel a Nürnbergi Játékvásár előtt már lehet nézegetni a PIKO újdonságlapját. Nos, a Modelleisenbahn Gmbh sem volt rest, és publikálta a 2012-re tervezett új modelljeit. A mostani posztban az idén 125 éves Fleischmann márka dolgait tekintem át.

Február elsején nyit a Nürnbergi játékvásár, itt szokott összegyűlni elvileg a világ, gyakorlatilag csak Európa (és Kína) apraja-nagyja, hogy a piacnak megmutassa, mely termékükkel próbálják majd 2012-ben a kuncsaftokat pénzköltésre serkenteni. A játékvásár körüli időszakban általában a gyártók-forgalmazók elő szoktak rukkolni az újdonságaikat bemutató prospektusokkal. Ebben az évben a PIKO volt a leggyorsabb, gyorsan megnéztem, mire lehet számítani 2012-ben.

IST írt egy szerintem piszok jó összefoglalót az évről. Én ilyet most nem tennék, max egy dologgal egészíteném ki: nagy változás nem várható, posztok lesznek idén is, de meg kell vallanom őszintén, hozzám inkább a személyesebb hangvételű posztok írása áll közelebb. Nem szeretnék az MTI hírek utánközlésével foglalkozni - sem időm, sem kanalam hozzá - hanem, ha látok, tapasztalok valamit, és arról van véleményem, ami érdekelhet másokat is, akkor azt megoszthassam. Azt hiszem, valami ilyesmi lenne a blog alapgondolata... talán ennyivel egészíteném ki IST dolgait. E mellett remélem, 2012-ben is sok érdekes posztot olvashatunk majd itt.
Ha már említettem a személyes jelleget, akkor az idei első posztban is egy személyes élményt szeretnék megosztani azzal, akit érdekel. Az év végét Olaszországban töltöttem, pihenés, síelés céljából. A hely egy kis falu az olasz Dolomit-hegységben. Három éve már jártam ugyanezen a helyen, és egy Velencei kirándulás során Calalzo vasútállomáson egy Kandó mozdonyra hasonlító szerkezetet láttam. Azt hiszem, anno erről írtam is a kirándulás kapcsán. Idén elhatároztam, hogy elcsalok a síelésből egy pár órát, és átugrom a szomszédba, és szemügyre veszem a masinát alaposabban.

2011. december 31. van, az év utolsó napja. Számomra meglehetősen érdekesre sikeredett az elmúlt év, úgyhogy arra gondoltam csinálok egy kis összegzést mi is történt velem vonatos fronton, összekapcsolva természetesen a vonatmagazinnal.

Nem, nem őrültem meg és igen, ti még mindig a vonatmagazin blogot olvassátok ami vonatokkal foglalkozik alapvetően, ezen pedig nem is kívánunk változtani. Most azonban mégis buszról lesz szó, de vasútmodellekhez kötődően, így talán elnézitek nekem az eltévelyedésemet.
Ha azt mondom, hogy Faller Car System, akkor remélhetőleg mindenki bólogat, hogy tudjuk miről van szó, jöhet a téma, de ha azt, hogy Tomytec Moving Bus System, akkor legjobb esetben is fejvakarásra számítok, hogy igen, a Tomytec még mond valamit, de hogy a többi? Na ezen kívánok most ezzel a bejegyzéssel változtatni.

Na! Nem blogot kell olvasni, hanem karácsonyozni. Halászlevet, bejglit enni, és dilikört a karácsonyfa alá. Mindenkinek boldog karácsonyt!

Ha visszalépünk kicsit a múltba, akkor ismét elolvashatjuk Nygma írását a Ticket to Ride társasjátékról. Azóta sem vettem meg a dobozos verziót valami csoda folytán, viszont pár héttel ezelőtt egy hírlevélben feltűnt a játék neve, mivel kiadták az elektronikus verzióját a telefonomra. Az alkalmazás nem került egy euróba sem (egészen pontosan 79 eurócentbe), így nyilván böktem is a megvásárol gombra, úgy voltam vele, hogy ennyit megér egy próba vele. Lelövöm a poént, ennél sokkal többet is megért volna.

Lehet bármit mondani, de aki azt állítja, hogy az év végi modellvasúti megjelenések közül nem az ACME H0-ás Gigantja a legfontosabb újdonság, annak nincs ki a két forgóváza. Vártunk rá nem keveset, volt körülötte nagy felhajtás, majd nagy csend is, és most meg szép csendben megjelent. Ez azért nem egy iPhone, hogy attól kelljen tartani, hogy a konkurens modellgyár lenyúlja az ötletet, és a modell megjelenése előtt rárepül a témára. Mégiscsak egy teljesen magyar jármű, nagyszériás modellje. Ilyet meg Fuggerth Jenőn kívül még senki sem produkált, talán megért volna valami nagyobb hírverést.