Nem, nem őrültem meg és igen, ti még mindig a vonatmagazin blogot olvassátok ami vonatokkal foglalkozik alapvetően, ezen pedig nem is kívánunk változtani. Most azonban mégis buszról lesz szó, de vasútmodellekhez kötődően, így talán elnézitek nekem az eltévelyedésemet.
Ha azt mondom, hogy Faller Car System, akkor remélhetőleg mindenki bólogat, hogy tudjuk miről van szó, jöhet a téma, de ha azt, hogy Tomytec Moving Bus System, akkor legjobb esetben is fejvakarásra számítok, hogy igen, a Tomytec még mond valamit, de hogy a többi? Na ezen kívánok most ezzel a bejegyzéssel változtatni.

2010-ben érkeztek az első hírek, hogy a Tomytec - mint N-es építési nagyságban érdekelt japán gyártó - nekiáll egy új dolognak és buszos rendszert fejleszt a vasútmodellezőknek, na meg azoknak akik nem a vasutat akarják modellezni. Jöttek az infók róla szép szorgalmasan, fórumos körökben mentek az álmodozások, hogy ki-mit-hogyan szeretne csinálni a rendszerrel, és ez így is ment pár hónapig. Idén aztán kiadásra került az alapcsomag, ami egy dolgot jelent Japánban: pillanatok alatt elfogyott a teljes mennyiség, az elővételben rendelők felvásároltak mindent több internetes boltban is. Ez amúgy nem meglepő: a Tomytec különböző gyűjtői kiadásai egészen jól fogynak, az első körös értékesítést szinte mindig elkapkodják a vásárlók, na meg aztán a pakk ára is korrektnek volt mondható. Nyilván a cég is készült a fergeteges nyitányra, így nem volt
meglepő, hogy 2011 őszén újabb adagnyi kezdőkészlet került a virtuális és valós boltok polcaira, azonban ez a szett már kicsit eltért az eredeti kiadástól, más festésű buszt pakoltak be hozzá. Utóbbi eresztésből amúgy még most is van.

A fórumokat olvasgatva nagyon-nagyon sokat töprengtem azon, hogy kell-e ez nekem vagy sem. A tépelődéseimet crash-sel is megosztottam, aki mindig jót röhögött rajtam, hogy ilyenen morfondírozok, mert hát valljuk be őszintén, hogy jó az, ha megy a busz a városban, de hülyén néz ki az, hogy minden más meg csak áll. Ha a buszok is állnak, akkor bele lehet magyarázni mondjuk a lámpaváltást, vagy bármi egyéb butaságot, de az álló autók között cikázó busz azért meglehetősen érdekes látvány. Emellett ott volt még az is, hogy alapvetően ugye Kato Unitram készletem van, amivel a Tomytec rendszere nem kompatibilis, más a műanyag lemezek kiosztása, így a busz mellé inkább a Tomix villamossínjeit kellene vennem. Az meg igazából nem tetszik, nem akartam váltani. Ezek miatt aztán nem is rendeltem elő a készletet amit néha megbántam, néha meg örültem neki, hogy nem ilyenre költöttem a pénzemet. Így jutottunk el 2011 decemberéhez, amikor a stuttgarti utunk és az ott való nézelődés után valahogy a kisördög elkezdett mocorogni és addig-addig súgta a fülembe, hogy márpedig IST neked kell ez a cucc, hogy nem álltam ellen és rákattintottam a megrendelés gombra.

Pár nap múlva aztán már át is vehettem a csomagot (ismétlem: pár nap múlva, Japánból...), ami megdöbbentően kicsire sikeredett, ennél jóval nagyobb csomagra számítottam, hiszen mégiscsak egy N-es dologról van szó. Nézzük is meg, hogy mit rejtett magában a doboz:

Először is buszt. Illetve buszokat. Alapvetően egy jármű közlekedtetési lehetőségét adja meg a rendszer, a hajtást láthatjátok fekete színnel. Erre jön rá a Tomytec különböző Collection szériáiban megszokott festett kasztni (lásd még a Moha2000 típusú villamosról szóló nem túl régi bejegyzésemet). A móka itt annyival lett megdobva, hogy egy fehér színű, tetszés szerinti színre festhető kasztni is került a csomagba mindazok számára akiknek nem megfelelő a Hino Blue Ribbon City Hybrid, ószakai közlekedést jelképező busz. Bár a Unitram pályám a Portram villamosai miatt Toyama városáról kellene, hogy szóljon, én ilyen apróságokon nem akadok fenn, így úgy vagyok vele, hogy teljesen megfelel a busz a kapott festésében is. Az angol moduljaimra már nem tenném rá persze, de vajon itthon mennyien ismerik fel, hogy bizony nem lenne odavaló? Úgyhogy marad a brit vasútmodellezőktől megismert Rule #1 (lényege: a te vasutad, ha neked tetszik akkor ne foglalkozz vele mit mondanak a többiek), és játszom vele így ahogy van.

A festett busz amúgy kapott alvázt is, hogy akár ki is lehessen állítani makettként. E cél miatt ülésekkel is ellátták, amit ki kell belőle venni ha üzemeltetni akarjuk, a motor ugyanis teljesen elfoglalja a belső teret, így a hajtás behelyezése esetén máris nem lesz átlátható a járművünk, hasonlóan a már említett villamoshoz. Nem túl nyerő, de ez van. A busz egyébként két LR44-es elemmel üzemel, őszintén szólva fogalmam sincs mennyi időn át, ugyanis nem mértem le. Pár órát tutira kibír, azt már megtapasztaltam. Elemeket nem raktak a csomaghoz, azokat nekünk kell beszerezni, itt azonban nem árt kis körülnézés, nagy multikban közel 500 forintért árulnak ilyen típust, kis barkácsboltban kaptam 40 forintért is darabját...

A busz mellett műanyag útelemeket is kapunk, amelyek között 5 darab 70 mm hosszúságú egyenes, valamint egy-egy félkört kitevő 103 és 140 mm sugarú íves darabok is megtalálhatók. (És jön a százforintos kérdés, hogy vajon egy buszos rendszernél is ívekről beszélünk, vagy itt már nyugodtan mondhatok kanyart is, utóbbira a vasutasok nagyon háklisak.) Ezek egymással simán összepattinthatók és szétpattinthatók, néhány másodperc alatt így könnyedén össze lehet tenni egy amorf ovál pályát. A kétfajta sugárnak amúgy van értelme: két kezdőkészlet vásárlása esetén úgy lehet megépíteni a két ovál pályát, hogy kétsávos utat kapjunk. Nem voltak hülyék a japánok amikor ezt kitalálták, ugye? Azt amúgy még hozzátenném, hogy szerintem nem olyan vészes áron lehet beszerezni plusz elemeket különböző készletekben, így például egy fél környi 103 mm sugarú pálya 12 dollárba kerül, de van 66 mm sugarú is.
Mint látható az útelemek kissé meg vannak emelve, az oldalukon pedig lyukak vannak. Ezek két célt szolgálnak: egyrészt terepasztaloknál vagy vonatos dilikörökkel összeállítva a kábelezés elvezetése nem okoz gondot az utak alatt sem, másrészt kis műanyag elemek használatával itt tudjuk összefogatni egymás mellé az utakat vagy akár a Tomix villamos pályáját. Bár első ránézésre ezek a műanyag elemek túl mütyürök és igazán nem a tartósság érzetét keltik, mégis nagyon jól működnek a gyakorlatban.

Van speciális útelem is, amely segítségével megállót is létrehozhatunk, ennek hossza 210 mm (ergo a már említett amorf ovál pálya 563*281 mm-es, azaz meglehetősen kis helyen összehozható). Ennél a busz nem egyenesen halad tovább, hanem szűk ívben kanyarog egyet S alakban, ezzel beáll a megállóhoz és ott a kapcsoló állása alapján vagy megáll, vagy továbbhalad. Ehhez azonban nézzünk egy kicsit a dolgok alá!

Maga a rendszer működése borzasztóan egyszerű: elhelyeztek a műanyag elemek alatt egy fémszálat, a busz első és egyben forgó tengelyéhez pedig egy mágnest. A hátsó kerék hajtott, ami tolja előre a buszt, a mágnes pedig rácuppan a fémszálra a műanyagon át és követi annak "vonalvezetését", azaz arra megy amerre a fémszál is megy. Borzasztóan egyszerű, de nagyon jól működő megoldás. A busz alján elhelyezésre került
egy apró kapcsoló, amellyel be- és kikapcsolhatjuk a hajtást. Bekapcsolás esetén 1-2 másodpercig még áll a motor, ezalatt az idő alatt a pályára lehet helyezni a járművet, de akkor sincs gáz ha forgó kerékkel tesszük le.
A Tomytec azonban nem állt meg itt, némileg csavartak egyet a dolgon, raktak ugyanis három mágnest a pakkba. Nem nagy méretű kék-piros festésű valamikre kell gondolni, hanem nagyon apró, a műanyag pályához csíptethető dolgokra. A hatásuk azonban jelentős: amint a busz áthalad a mágnes fölött, nagyobb sebességre kapcsol és így gyorsabban halad egészen a következő ugyanilyen mágnesig. A harmadik mágnest beépítve a megálló alá viszont azt eredményezi, hogy STOP állás esetén csak 7 másodpercig álldogál ott a jármű, aztán megy tovább mint aki jól végezte dolgát. Ez remek ötlet, jól lehet ezzel imitálni a buszmegállóban utascserét végző járművet.

Haladás közben az én járművem nagyon enyhén imbolyog, a motorhangja is lehetne egy kicsit halkabb, de amúgy nagyon rendben van az egész, roppant jó móka nézni ahogy szorgalmasan köröz időnként megállva. Dilikörként összerakva a megállás kapcsolója nem zavaró, terepasztalra beépítve viszont ki kell rá találni másfajta megoldást az üzemeltetésére, ilyen kapcsolót nem lehet szabad, látható felületen hagyni. A neten bóklászva láttam megoldásokat "kitérőkre", azaz több irányban is tovább haladhat a busz, valamint szolid emelkedőn is képes felhúzni magát, lejtőn azonban nyilvánvalóan begyorsul, húzza lefelé a súlya.

Őszintén szólva örülök annak, hogy megvettem a cuccot, Az ára 90 dollár volt plusz postaköltség, utóbbi a minimális súly miatt nem túlzottan vészes, néhány ezer forint. A dilikörrel nem áll meg az élet, az egész rendszerrel az a célom, hogy átültessem a Unitram pályám lemezei alá valamilyen úton-módon. Szükségem lesz valamilyen fémszálra, érdekes lesz még a műanyag vastagsága, a megálló beépíthetősége, de ez egyelőre a jövő zenéje. Addig meg nézzétek meg ezt a kis filmecskét ami működés közben is mutatja a Bus Systemet, mert így azért csak jobban érthető miről is gagyogtam a fenti bekezdésekben.