Aki követi a blogot - régi, újabb, és legújabb helyén - képben van, hogy az N-es, Fremo szerinti modulrendszer építése az egyik olyan dolog az életemben, amely rabolja a szabadidőm. A csapat évek óta építi, kisebb-nagyobb technikai és szervezésbeli buktatókon átküzdve magunkat - talán már két éve is megvan, hogy először nekiálltunk tervezni Robival. Az új klubban azonban most elhatároztuk: felállítjuk a modult, lehessen vele játszani. A nem működő elektronikákat megbízhatóakra cseréltük, és a modulok lábra állítása után nekiálltunk az összeállításnak. A korábbi, tárolóval egybeépített hurkok lassan készülnek - van technikai gebasz rendesen, de addig is összeütöttünk egy automatikus fordítót a rendszer egyik végére, hogy a Dejtárról induló vonat meg tudjon fordulni, és visszajöjjön az állomásra. Vasárnap délután bementem a klubba, elvégeztem az utolsó símításokat a hurokmodulon, és az első mozdonyos menetek után, egy komolyabb szerelvényt állítottam össze. Erről jöjjön egy kis videó, amely hivatalosan is az első vonatot örökíti meg a modulon.
A video néhol szaggat, mert még nem haverkodtam össze az iMovie-val meg a youtube-bal, de remélem így is élvezhető.
Megjegyzés: lehet lassan N-es találkozót szervezni :)


A szlovák Érchegységben található Feketebalog (Čierny Balog) egykor partizánok búvóhelyeként vált ismertté, napjainkban pedig kisvasútja miatt vonzza a látogatókat. A faluban található északi szomszédunk legnevesebb erdei múzeumvasútja, mely immár két évtizede áll az odalátogatók szolgálatában. A 760 mm-es nyombőségű vasút első szakaszán 1909-ben indult meg a forgalom a feketebalogi fűrésztelep és Kisgaram (Hronec) között. A vasútépítés itt nem állt meg, a keskeny sínpárt egyre mélyebbre vezették a sűrű erdőségbe. Az I. világháború idején a munkákat orosz hadifoglyokkal végeztették. A hivatalosan Fekete Garam Vasútnak (F. G. V.) nevezett hálózat fénykorában 131,98 km-es összhosszal bírt. Személyszállítást a Feketebalog – Kisgaram szakaszon 1927. július 19-étől végeztek. A forgalom az 1960-es évektől folyamatosan esett, míg az egyre rövidülő hálózat utolsó szakaszát 1982-ben bezárták. Ezzel egyidőben a megmaradt szakaszt az akkori csehszlovák állam nemzeti kulturális emléknek minősítette. A következő esztendőben önkéntesek elkezdték a járművek mentését és a pálya használható állapotba hozását. A forgalom, immár múzeumvasúti jelleggel 1992-ben indult újra. A húsz éves évforduló alkalmából a kisvasút a május 1-jei hosszú hétvégén számos ünnepi programmal várta a látogatókat, melyre magunk is ellátogattunk.
Ahogy azt már korábban megígértem a varsói villamosokról szóló
A Zemplén vidéke eddig kiesett kalandozásaink útvonalából, hiszen megközelítése csak nehézkesen, nagy kerülővel, többszöri átszállással lehetséges. Az idén végre rászántuk magunkat, hogy – elhasználva az utolsó adag üdülési csekkjeinket – néhány napot eltöltünk a vidéken. A szálláshely tekintetében egy bózsvai intézményre esett a választás, részben anyagi okok miatt, részben azért, mert ott beválthattuk speciális értékpapírjainkat. Maga a Zempléni hegysor kisebb-nagyobb hegyek összefüggő láncolata, az öt-hatszáz méteres magasságból csupán a magyar-szlovák országhatár mentén levő Nagy Milic emelkedik ki csaknem nyolcszáz méteres csúcsával. A hegyek közt jártunkban festői várromok néznek le ránk a magasból: ősi, históriai táj ez: minden szurdok, dombhajlat történelmünk hősi, vagy tragikus emlékét idézi. Délebbre szőlőkkel borított domboldalak várnak, ezek mentén érkeznek hazánkba a Tátra hideg szelei. A vasutak körülölelik a tájegységet, van köztük mellékvonal, dízeles- és villamosított fővonal. De a hegyek között is található sínpár, a varázslatos szépségű tájakon kanyargó keskeny nyomközű Pálházi Erdei Vasút. Ide kötődik még a magyar vasúttörténelem egyik legfájóbb momentuma, a hegyközi kisvasút 1980-as megszüntetése is. Körbejártuk hát a Zemplént, bár azt korántsem mondhatom el – erre egyébként a rendelkezésre álló idő korántsem lett volna elég – hogy az egész hegységet megismertük volna. Itthonról április 20-án, pénteken reggel indultunk.
Április 29-én vasárnap tartjuk meg a szezon utolsó virtuális vonatozását a megszokott helyen, azaz a kispesti 
Utolsó kommentek