A vonatfotósok élete nem csak játék és mese. Hallottatok már a gonoszról, a csúf, hosszú motorvonatról?
(Egy gyönyörű találattal kezdjük a hétvégét a britek földjéről, köszönet érte pre-zlinek!).

Folytatnám az év elején megkezdett sorozatot egy újabb darabbal, ami nem meglepő módon szintén Japánból származik. Egy vasútmodellezős újságban, méghozzá az RM Models-ben találtam rá és amilyen egyszerű az elképzelés, annyira hatalmas ötlet is egyben.

Az elmúlt néhány napban ketten is felhívták a figyelmemet egy komoly mulasztásra, amit tényleg szánok-bánok, de egyszerűen a meló miatt gyakorlatilag nem sok időm marad mostanában akár virtuálisan, akár valóságban vonatozni. Ennélfogva ha 1116 020-7 illetve SD45T-2 nem szólnak, akkor most ti sem olvashatnátok egy kicsit részletesebb leírást a készülőben lévő Run 8 Train Simulatorról. Azt hiszem momentán ez a legígéretesebb fejlesztés a számítógépen vonatozóknak, ezért talán megéri jobban odafigyelni a beígértekre. Lássuk miről is lenne szó!

Vendégposzt - jsimtől:

Megkísérlem leírni azon RW-hez készült, három vasúti jármű tesztelése során szerzett tapasztalataimat, amelyek újrakiadása - egyet kivéve - ebben az évben történt immáron az RW3 TS2012-höz optimalizált és – mind menettulajdonságaik, mind a szimulátorban működtethető funkcióik tekintetében - méltóbb változatban. Mielőtt bárki is valami „rókabőr” félét gyanítana – amire persze volt korábban példa, még az RS idejében -, azt megnyugtathatom mindhárom jármű valódi, sokszor nagyon is egyedi, korábban egyáltalán nem létező funkciókkal, tulajdonságokkal lett felruházva (tehát nem csak szimpla újrafestésekről van szó).

Hoppáhoppá... Brawa június elejei újdonságoslapja úgy kezdődik, hogy öt új modell, három méretben. Mi is ebből kettő? N-es méret - mondanám, hogy természetesen, de... N-es méretben minden újdonságnak örülünk. Egy valami viszont egyből feltűnt: nem láttam a kocsit az év elejei újdonságlapban. Csak nem titokban folyt a fejlesztés? Lehet nem akartak úgy járni, mint a Halberstadtiakkal, hogy velük majd' egy időben szállt rá a témára az Arnold is...

Ma vbencus révén jutottunk vendégposzthoz. Mint az Ő példája mutatja, a vasútbarát általában nyitott szemmel jár, és ha szerencséje van, akkor találkozhat érdekes vasúti eseményekkel. Ő épp Finnországban járt nyitott szemmel.

Lassan már a világnapokat is úgy osztogatják, mint a domainneveket, vagy a kisbolygókat, és – viccen kívül – már a gótvámpíroknak is jutott belőle. Konkrétan május 22. Gondoltam, az alkalommal élve mutatok valami nyomasztót, történetesen egy ALCO prototípus, a DL-202/203, közismertebb nevén a „Black Maria” N-es modelljét.
Többé-kevésbé egyetért a szakma, hogy ez egy „halva született” típus volt, mind technikatörténeti, mind műszaki szempontból, és ha ugyan koporsót és pókhálót nem is kapott, néhány év után legalább a lángvágót meghozta neki a grim répa. Sokáig annyira feledésbe merült, hogy még a vasúttörténeti irodalom se említette, visszatekintve azonban volt annyira fontos a szerepe az ALCO-mozdonyok fejlődésében, hogy talán egy cab-unit-történelmet szemléltető modellgyűjteményben is ott volna a helye. Sokak számára itthon is érdekes lehet mind az eredeti Black Maria tanulságokkal és hárombetűs indulatszavakkal tarkított története, mind a róla készült N-es modell. Ezért most mindkettő sorra kerül. Ja igen, alkalomhoz illő zenei aláfestésnek meg jöhet a My Dying Bride.

Furcsán hangzik, igaz? Modellvasúton azonban minden lehetséges, főleg ha figyelembe vesszük a britek, amcsik és ausszik által oly' gyakran használt Rule #1-t, azaz az egyes számú szabályt: ez az én modellvasutam. (A kettes számú szabály nyilván ennek a folytatása: ha bármi gondod lenne az élethűséggel, járműállománnyal, kialakítással, pontossággal, nézd meg az egyes szabályt!) Ennek okán egy perc gondot nem okozott az, hogy amint átvettem az N-es építési nagyságú ICS villamosomat, azonnal megfuttassam kis japán terepasztal kezdeményemen amely japán síndöcögényeknek készült. Képes beszámoló következik!