Vendégposzt - jsimtől:

Megkísérlem leírni azon RW-hez készült, három vasúti jármű tesztelése során szerzett tapasztalataimat, amelyek újrakiadása - egyet kivéve - ebben az évben történt immáron az RW3 TS2012-höz optimalizált és – mind menettulajdonságaik, mind a szimulátorban működtethető funkcióik tekintetében - méltóbb változatban. Mielőtt bárki is valami „rókabőr” félét gyanítana – amire persze volt korábban példa, még az RS idejében -, azt megnyugtathatom mindhárom jármű valódi, sokszor nagyon is egyedi, korábban egyáltalán nem létező funkciókkal, tulajdonságokkal lett felruházva (tehát nem csak szimpla újrafestésekről van szó).

Hoppáhoppá... Brawa június elejei újdonságoslapja úgy kezdődik, hogy öt új modell, három méretben. Mi is ebből kettő? N-es méret - mondanám, hogy természetesen, de... N-es méretben minden újdonságnak örülünk. Egy valami viszont egyből feltűnt: nem láttam a kocsit az év elejei újdonságlapban. Csak nem titokban folyt a fejlesztés? Lehet nem akartak úgy járni, mint a Halberstadtiakkal, hogy velük majd' egy időben szállt rá a témára az Arnold is...

Ma vbencus révén jutottunk vendégposzthoz. Mint az Ő példája mutatja, a vasútbarát általában nyitott szemmel jár, és ha szerencséje van, akkor találkozhat érdekes vasúti eseményekkel. Ő épp Finnországban járt nyitott szemmel.

Lassan már a világnapokat is úgy osztogatják, mint a domainneveket, vagy a kisbolygókat, és – viccen kívül – már a gótvámpíroknak is jutott belőle. Konkrétan május 22. Gondoltam, az alkalommal élve mutatok valami nyomasztót, történetesen egy ALCO prototípus, a DL-202/203, közismertebb nevén a „Black Maria” N-es modelljét.
Többé-kevésbé egyetért a szakma, hogy ez egy „halva született” típus volt, mind technikatörténeti, mind műszaki szempontból, és ha ugyan koporsót és pókhálót nem is kapott, néhány év után legalább a lángvágót meghozta neki a grim répa. Sokáig annyira feledésbe merült, hogy még a vasúttörténeti irodalom se említette, visszatekintve azonban volt annyira fontos a szerepe az ALCO-mozdonyok fejlődésében, hogy talán egy cab-unit-történelmet szemléltető modellgyűjteményben is ott volna a helye. Sokak számára itthon is érdekes lehet mind az eredeti Black Maria tanulságokkal és hárombetűs indulatszavakkal tarkított története, mind a róla készült N-es modell. Ezért most mindkettő sorra kerül. Ja igen, alkalomhoz illő zenei aláfestésnek meg jöhet a My Dying Bride.

Furcsán hangzik, igaz? Modellvasúton azonban minden lehetséges, főleg ha figyelembe vesszük a britek, amcsik és ausszik által oly' gyakran használt Rule #1-t, azaz az egyes számú szabályt: ez az én modellvasutam. (A kettes számú szabály nyilván ennek a folytatása: ha bármi gondod lenne az élethűséggel, járműállománnyal, kialakítással, pontossággal, nézd meg az egyes szabályt!) Ennek okán egy perc gondot nem okozott az, hogy amint átvettem az N-es építési nagyságú ICS villamosomat, azonnal megfuttassam kis japán terepasztal kezdeményemen amely japán síndöcögényeknek készült. Képes beszámoló következik!

Aki követi a blogot - régi, újabb, és legújabb helyén - képben van, hogy az N-es, Fremo szerinti modulrendszer építése az egyik olyan dolog az életemben, amely rabolja a szabadidőm. A csapat évek óta építi, kisebb-nagyobb technikai és szervezésbeli buktatókon átküzdve magunkat - talán már két éve is megvan, hogy először nekiálltunk tervezni Robival. Az új klubban azonban most elhatároztuk: felállítjuk a modult, lehessen vele játszani. A nem működő elektronikákat megbízhatóakra cseréltük, és a modulok lábra állítása után nekiálltunk az összeállításnak. A korábbi, tárolóval egybeépített hurkok lassan készülnek - van technikai gebasz rendesen, de addig is összeütöttünk egy automatikus fordítót a rendszer egyik végére, hogy a Dejtárról induló vonat meg tudjon fordulni, és visszajöjjön az állomásra. Vasárnap délután bementem a klubba, elvégeztem az utolsó símításokat a hurokmodulon, és az első mozdonyos menetek után, egy komolyabb szerelvényt állítottam össze. Erről jöjjön egy kis videó, amely hivatalosan is az első vonatot örökíti meg a modulon.

A video néhol szaggat, mert még nem haverkodtam össze az iMovie-val meg a youtube-bal, de remélem így is élvezhető.

Megjegyzés: lehet lassan N-es találkozót szervezni :)

Szerintem kevés olyan ember van, aki nem hallott még az Orient Expresszről. Ez az a vonat, amire a laikusok is rácsodálkoznak, a vasútbarátok rajonganak érte, a vasútmodellezők többsége pedig birtokolni szeretné modellben. Meg kell valljam, én is nagy csodálója vagyok ennek a vonatnak - ezért is kaptam fel a fejem, amikor a MÁV Nosztalgia, az Orient Expresszen vacsorával egybekötött utazást ajánlott a programjában. 

A dolog apropóját az adta, hogy a magyar nosztalgiaflotta egyik büszkesége, a világhíres, ex-Orient, Teakfa étkezőkocsi most száz éves, és a születésnapja alkalmából egy komoly felújítást kapott. Ezt megünneplendő, a Nosztalgia egy speciális programot szervezett: a “hétköznapi” Gyertyafény Expressz kiegészült a Teakfa kocsival, és a Venice-Simplon Orient Express kocsijaival. És ez utóbbi nem semmi dolog.