 |
| Az eredeti terv szerint szerettünk volna kilenc órára Károlytelep (Chvatimec) megállóhelyre érni, hogy megörökíthessük a Zólyomból érkező, František Giertli nevű különvonat érkezését. Ez azonban némi navigációs hiba miatt nem sikerült, sajnos negyedórával később futottunk be. A nagyvasút közelében található keskeny nyomközű állomáson már senki nem volt, a pár éve itt látott, tarkára pingált gőzmozdony is eltűnt, mindössze egy kissé bizarr megjelenésű, puritán módon egyszerűen a földre lerakott dízelmozdony várt minket. |
 |
| Miután itt hamar végeztünk, izibe’ indultunk Kisgaramba. A nagyvasúti szárnyvonalon, mely egyébként a keskeny vágánytól néhány méterre, azzal párhuzamosan húzódik, napjainkban csupán teherforgalom van, az sem túl nagy volumenű. A kisgarami pályaudvaron nagy sokaság fogadott, valamint itt állt a Feketegarami Erdei Vasút, vagyis az ünnepelt két személyvonata és két igazi óriás, a Pomeranč (Narancs) becenevű, T678 0012 pályaszámú dízel- és a 498 104-es Albatrosz. Az utóbbival később még találkoztunk. |
 |
| Az állomás tele volt, hiszen itt állt még két különvonat, az Albatrosz klub két nappal korábban megérkezett szerelvénye és a František Giertli-expressz. Ez a számunkra ismeretlen név egyébként egy, a feketegarami vasúthoz is köthető legendás személyiséget takar. Még egy Bardotkát is láthattunk Kisgaramban, ám hogy megörökíthessük, mélyebben be kellett sétálnunk a sínek közé. A háttérben az egykori indóház teteje figyel, az épületet nemrég újították fel, azonban napjainkban nem vasúti célra használja a gazda. |
 |
| A nagyközönséget a szervező kulturális műsorral szórakoztatta: egzotikus táncokból láthattunk ízelítőt. A rendezvénynek – véleményem szerint – elég szerencsétlen helyszínt választottak, mivel az állomás melletti térséget a település főutcája is átszeli, amely ezen a napon elég nagy forgalmat bonyolított le. Ám az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy más lehetőség nem igazán adódott a Feketegaram patak szűkülő völgyében megbúvó falucskában, ahol ennyi ember kényelmesen elfért volna. |
 |
| A két gőzmozdonyos vonat 11 órakor, illetve néhány perccel utána indultak el Kisgaramról. Nem jutottak messzire, mivel pár száz méterrel odébb, Kisgaram-községháza (Hronec obec) megállóhelyen a gőzmozdonyoknak vizet kellett vételezni, mégpedig egyenesen a Kisgaram patakból. A várakozás – mivel két gőzösös szerelvény is volt – kissé hosszúra nyúlott, így a menetrend szerint a Pozsonyból érkező gyorsvonathoz csatlakozott menetrend szerinti kisvonat utolérte a második jubileumi menetet. |
 |
| Egy hirtelen ötlettől vezérelve visszafordultunk, hogy a hosszabb, ám lényegesen jobb úton juthassunk el Feketebalogba. Az idea helyesnek bizonyult, ugyanis Kisgaram állomás kijáratánál fotómasinákkal felszerelkezett kisebb tömegre lettünk figyelmesek. Magunk is csatlakoztunk hozzájuk, mivel gondoltuk, hogy a Pozsonyba visszainduló Albatroszt várják. Nem ért csalódás, hiszen hamarosan feltűnt a hatalmas, elegáns gőzmozdony, amely a nem túl jó minőségű vágányon nagy csikorgások közepette haladt el előttünk. |
 |
| A következő program egy igazi szlovák menüből álló ebéd volt, majd folytattuk utunkat Feketebalogra. Az állomáson ott tartózkodott a győri gyártású dízelmozdony, mely debreceni építésű vagonjaival alighanem a délutáni személyvonat vontatója lesz majd. A korábban zöldre fényezett, belsőleg teljesen átalakított – remotorizált – lokomotív új színtervvel büszkélkedik, amely az én tetszésemet nem igazán nyerte el. A háttérben a hegyoldalon a környék büszke múltjára emlékeztető partizánemlékmű látható. |
 |
| A húszéves jubileum legnagyobb attrakcióját a korábban önálló, ma Feketebaloghoz tartozó Dobrocsba (Dobroč) vezető szárnyvonal újranyitása jelentette. Ott jártunkkor a relációt az M21 004-es pályaszámú motorkocsi szolgálta ki, melyet a képen Dobrocs falu peremén, a Feketegaramot átívelő hídon láthatjuk. Az M130-as alapjain kifejlesztett, 1937 és ’48 között gyártott típus az akkori Csehszlovák Vasút (ČSD) több vonalán is dolgozott, sőt a II. bécsi döntés alapján visszacsatolt területeken néhányuk ideiglenesen MÁV állományba került. |
 |
| Egy kirándulóvasút esetében a túléléshez nem árt, ha valahonnan valahová viszi az utasokat. Esetünkben a dobrocsi végállomásnál egy játszótér és sportpálya, egy étterem és a falu temploma lehet az utazás célpontja. Kérdés, hogy mindez meddig elégíti ki az ideérkezőket, akiknek zöme csupán az utazás kedvéért száll vonatra, vagyis a megforduló szerelvénnyel visszatér Feketebalogba. Azonban vannak olyan tervek, melyek szerint szeptembertől a hivatásforgalomba, nevezetesen az iskolások szállításába is beszáll a kisvasút. |
 |
| De azt meg kell hagyni, a Feketegarami Múzeumvasút eddigi két évtizedes története a töretlen fejlődésről szól. Amikor első ízben jártam itt, a képen láthatóhoz hasonló apró kis mozdonyka cibálta a házilagos kialakítású, alig-ablakos személyvagont, ma pedig igazi, komoly vonatok közlekednek a mind hosszabbra dagadó hálózaton. Nekünk, magyaroknak külön öröm, hogy a bevethető járműállomány nagy része magyar eredetű, bár a személykocsik esetében jómagam többre értékelném, ha ezekre idehaza lenne szükség… |
 |
| A kisvasút törzsvonalának folytatása a Vidra patak völgyében folytatódik, ennek egy rövid szakasza járható és rendszeres forgalom van rajta. E vonalrész végállomásánál található egy skanzen, melyben többek között a vidék életében egykor fontos szerepet betöltő kisvasút is helyet kapott. Itt találkoztunk a fotón szereplő, 1948-ban a prágai ČKD gyárban előállított gőzmozdonnyal. Őt nézve búcsúztunk el a Feketegarami Múzeumvasúttól, melynek minden jót kívánunk a következő – remélhetően sokszor – húsz esztendőre! |
A szlovák Érchegységben található Feketebalog (Čierny Balog) egykor partizánok búvóhelyeként vált ismertté, napjainkban pedig kisvasútja miatt vonzza a látogatókat. A faluban található északi szomszédunk legnevesebb erdei múzeumvasútja, mely immár két évtizede áll az odalátogatók szolgálatában. A 760 mm-es nyombőségű vasút első szakaszán 1909-ben indult meg a forgalom a feketebalogi fűrésztelep és Kisgaram (Hronec) között. A vasútépítés itt nem állt meg, a keskeny sínpárt egyre mélyebbre vezették a sűrű erdőségbe. Az I. világháború idején a munkákat orosz hadifoglyokkal végeztették. A hivatalosan Fekete Garam Vasútnak (F. G. V.) nevezett hálózat fénykorában 131,98 km-es összhosszal bírt. Személyszállítást a Feketebalog – Kisgaram szakaszon 1927. július 19-étől végeztek. A forgalom az 1960-es évektől folyamatosan esett, míg az egyre rövidülő hálózat utolsó szakaszát 1982-ben bezárták. Ezzel egyidőben a megmaradt szakaszt az akkori csehszlovák állam nemzeti kulturális emléknek minősítette. A következő esztendőben önkéntesek elkezdték a járművek mentését és a pálya használható állapotba hozását. A forgalom, immár múzeumvasúti jelleggel 1992-ben indult újra. A húsz éves évforduló alkalmából a kisvasút a május 1-jei hosszú hétvégén számos ünnepi programmal várta a látogatókat, melyre magunk is ellátogattunk.
Utolsó kommentek