Többször is említést tettem már a Video125 csapatáról, akiknek köszönhetően alapos bepillantást nyerhettünk például a londoni metró világába, hiszen jól kommentált vezetőállás videóik révén részesei lehettünk a brit főváros tömegközlekedésének. Nem csak ilyen jellegű filmjeik vannak, a "rendes" nagyvasút is szívükhöz nőtt, így aztán időről-időre megjelennek alkotásaik ebben a témakörben is. Most azonban nem egy új dolgot hoztak ki a piacra, hanem ingyen elérhetővé tették a Learning to Steam névre hallgató filmjüket. Ebben a 92 perces műsorban egy wales-i ismertebb TV-s műsorvezető (emlékezzünk meg róla név szerint is: Arfon Heines Davies) mint gőzmozdonyfanatikus veszi a fejébe azt, hogy márpedig belőle járművezető lesz és megtanulja hogyan is üzemel egy ilyen gép. Rengeteg beszélgetés, több kamera egyidejű használata, "akció" közben felvett jelenetek jellemzik a filmet, amihez ebből adódóan nem árt az angol nyelvtudás. A film most ingyen elérhető, gondolom így akarják reklámozni a netes vásárlás könnyűségét, így akit vonz a téma annak ajánlom figyelmébe a letöltést és a megnézést.

Az évente szokásos erdélyi kirándulásunkat az idén Torockóra szerveztük. Már sokat hallottunk erről a csodálatos környezetben fekvő festői településről, úgy éreztük, épp ideje, hogy első kézből is szerezhessünk róla benyomásokat. Igyekeztünk az útra alaposan felkészülni. Megtudtuk, hogy Torockón az év bizonyos reggelein kétszer kel fel a nap, valamint azt, hogy a középkortól egészen a múlt század elejéig a környék bányáiból hozták felszínre, majd Torockón dolgozták fel Európa legjobb minőségű vasércét. Azt is megtudtuk, hogy a vasérc mellett aranyat és ezüstöt is bányásztak, de kiderült, hogy a torockóiak a vasolvasztás és az aranycsinálás mellett pénzhamisítással is foglalkoztak. Azt pedig már eleve tudtuk, hogy a hasonló nevű patak mentén fekvő települést nem érinti az acélországút.

Szóval második rész. Valamivel több mint egy hónapja már olvashattatok itt róla, de azóta eljutottam én is odáig, hogy pár órát beleöltem a játékba, így aztán feljogosítva érzem magam arra, hogy megosszam veletek róla a gondolataimat. Többször mondtam már, hogy az első rész valahogy nem tett rám nagy hatást, így kíváncsian vártam, hogy a CiM 2 vajon átüti-e azt a lélektani korlátot, hogy vele játszva nem veszem észre az idő múlását, hogy arra eszmélek fel, hogy régen besötétedett és mindig csak egy újabb vonalat szeretnék megépíteni.

Azzal gondolom nem mondok senkinek sem újat, hogy a japánok néha meglehetősen furcsák tudnak lenni. Nem csak, hogy messze vannak tőlünk, de a gondolkodásuk, a szokásaik, a viselkedésük is kellően különböző jónéhány esetben. A vasutat persze ők is imádják, a témakörben eléggé nagyszámú magazin áll rendelkezésükre hónapról-hónapra. Ezek közül esett már szó néhányról ezen blogon is, most viszont olyat vásároltattam meg magamnak, amire én még nem láttam példát. A Neko kiadó ugyanis az RM Models farvizén evezve kiadott egy kis füzetecskét amely a mini diorámák készítését mutatja be. Ez még nem lenne annyira meglepő, az viszont már az, hogy ehhez egy dobozt is mellékeltek, benne némi alapanyaggal az ultrakezdők számára. Érdekel titeket mit rejt a doboz?

2013. május 15.-e óta, a gyorsvonati pótjegy bevezetésével ugyanannyiba kerül Egerbe gyorsvonattal utazni, mint Intercity-vel! Ez persze csak a 2012. decemberétől közlekedő közvetlen vonatokra vonatkozik, viszont akkor is nevetséges a szituáció, amikor izzadva a 30 fokos nyári melegben a posta bhv-ban ülve ugyanannyit fizetünk, mintha szerencsénk lett volna és kaptunk volna még jegyet egy kocsival előbb a kellemesen hűs fülkékbe.

Még tavaly januárban örömködtem azon, hogy végre az egyik kedvenc brit újságom elérhető digitálisan is, így nem kell papír alapon közel dupla árért megvennem, hogy aztán egy hónapos csúszással megérkezhessen a postaládámba. Az elmúlt egy évben így a Modern Railways digitális verziójának előfizetője voltam. Az előfizetésem lejárt én meg nagy meglepődéssel vettem észre, hogy a Zinio kínálatában immáron nem szerepel az újság. Némileg aggasztott a dolog, a brit vasúti történések olvasgatása hozzátartozott már a havi megszokott feladataimhoz. Természetesen a neten is lehet már találni bőséggel híreket, az újság által adott információk összeszedettsége, a képek minősége viszont hiányzott volna. Aztán egyszer csak kaptam egy e-mailt.

Miajóéletet keres egy bringás iphone alkalmazás képernyőfotója a vonatos blogon? Hogy jön ez a témához? Úgy, hogy jó ideje a nyakunkon a napsütés - volt már egy hónapja is annak, hogy elolvadt a hó, és beütött a hirtelen jóidő. Engem ez síléc elrakására, és a bringa elővételére sarkallt, mert hát kell áldozni egy kicsit a sportnak is, ha lehetséges.  Nem lehet mindig a szobában gubbasztani, és modellezni. Azonban, persze, ha az  ember kimozdul, akkor jó összekötni a kellemest a hasznossal -  vasútbarát létemre, ha heti egy szabadnapja van az embernek, és szeretnék vonatozni és bringázni is, mit teszek?  Irány bringázni vonattal...

Messziről indítom a sztorit, de talán érdekes lehet, no meg kicsit tanulságos is. Két éve kezdtem bele abba, hogy egy speciális szabvány alapján építsek magamnak néhány brit modult. Anno még Bucó csinált nekem két modulkeretet, hogy legyen mivel próbálkoznom, meglehetősen profi kivitelben. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, nagyon nem építgettem semmit, idén viszont ismét elhatároztam, hogy márpedig ebből elég, egy-két újabb modullal illene bővítenem az - egyébként még teljesen el nem készült - eddigieket. Ehhez ugyebár jött az első számú probléma, a fából készült modulok beszerzése. Egy profi modellezőnek ez nem jelenthet gondot, én viszont inkább csak a modelleket gyűjtögetem ahelyett, hogy ilyen jellegű képességek birtokában lennék, így hát maradt a körbenézés, hol is tudom megépíttetni a modulokat. Bucó sajnos már nem foglalkozik ilyesmikkel, úgyhogy más forrás után kellett néznem.