Tavaly már volt egy hasonló vonatozós cikk, azonban most kibővítettem egy Coventry szócskával, hiszen 2014-ben tettem egy kis vargabetűt a brit vasútmodell kiállítás meglátogatása után. Amikor jegyre vadásztam akkor nem nem volt ugyanis szerencsém, a 2013-as 15 fontos vételár helyett most drágább ajánlatokat dobott a gép, ráadásul átszállással. Amikor utánanéztem ennek merre is akarna visszavinni Londonba Leamington Spaból a jegyárusító internetes oldal, akkor tűnt fel, hogy továbbvinne Coventrybe, majd onnan vissza nagy sebességgel a brit fővárosba. És hogy ez mit jelent? Voyagerözést és Pendolinózást! Azokat pedig még nem próbáltam, úgyhogy nem volt visszaút, foglaltam az így már egyébként 28 fontba kerülő jegyeket.

Class 220 Voyager indul Coventryből

Év eleje van, ilyenkor adják ki az európai vasútmodell gyártó cégek a megszokott éves katalógusukat. Japánban kissé előrébb járnak, ők már az év utolsó hónapjaiban megjelentetik a modellezőknek nyálcsordulást kiváltó színes-szagos kiadványaikat. Hozzám nemrégiben futott be a Kato 2015-ös katalógusa, erről emlékeznék meg néhány mondatban, már csak azért is, mert idén fennállásának 50. évfordulóját ünnepli a cég (ezt hangsúlyozza ki a borító is, a zászlóshajónak számító Shinkansen modellek mellett).

2012 év végén Hódmezővásárhelyről Békéscsabát látogattuk meg, 2013 végén Szegedre mentünk egy kicsit villamosozni. 2014 vége munka miatt kimaradt, de 2015 legelső alkalmas napján bepótoltuk a mulasztást, így btx és Jani barátommal útra kerekedtünk, hogy meglátogassuk ismét jsimonx-et a dél-alföldi városban. Célunk ezúttal Szentes és Orosháza volt, gondoltuk zötykölődünk egyet általunk még nem bejárt vonalakon. Az alapvetően jó hangulatú túrát csak egy dolog árnyékolta be, de arról majd később, most következzen a beszámoló!

Egy lépésnyire az égtől (Un passo dal cielo) - ez az eredeti címe a hazánkban Alpesi őrjáratként vetített olasz tévésorozatnak. A filmfolyamnak, melynek központi szerepét a már kissé öregecske Terence Hill alakítja, nem sok köze van e blog alaptémájához, vagyis a vasúthoz, talán csak annyi, hogy néhány állomási jelenetet is láthatunk benne. Mégis ez az alkotás adta meg a végső lökést, hogy ellátogassunk a filmbeli történések helyszínére, a dél-Tirolban található Innichen/San Candido városka környékére. Sokat vártunk ezzel az úttal, annyira sokat, hogy kicsit későn is érkeztünk. Igaz ugyan, hogy a kötöttpályás közlekedés szerepe az utóbbi években jócskán felértékelődött a térségben, azonban a korábbi tarka járműállomány eltűnt, az Innichentől nyugat felé nyújtózkodó, Puster-völgyi vasútnak is nevezett pályát a 2013 decemberi  menetrendváltás óta már csak FLIRT motorvonatok járják. Ám jobb későn, mint soha, s ha már ott voltunk, a környéken is szétnéztünk kicsit.

Pár napja röppent fel a hír, hogy az Apple elérhetővé tette Budapesten a térképszolgáltatásában a háromdimenziós, úgynevezett Flyover megtekintési módot. A térkép iPhoneon, iPaden, illetve legalánbb 10.9-es OSX-et futtató Macintosh számítógépeken érhető el. Mondjuk a technika adta lehetőség eddig is megvolt, csak adat nem volt a szolgáltatás alatt... Most azonban elérhetővé vált... de hogy! Az állam keresgéltem az padlón, mert ilyet még nemigen láttam. Hogy miért? Szerintem a vasútbarátok nagy része imád térképet, műholdképet böngészni, hátha lát valamit rajta. Aki a vasútmodellezés nevű betegséggel is meg van fertőzve, az meg pláne.. folyton az ötleteket lesi. Én legalábbis ez utóbbiak közé tartozom: amíg nem építettem meg az N-es állomásom, szerintem heteket töltöttem a Bing, a Yahoo és a Google térképeit. műholdképeit nézve, hogy melyik állomást építsem meg. Az új Apple térképen - persze ahol az új térkép van - talpfa részletességgel látja az ember a dolgokat. És ha ez nem elég, akkor, mivel három dimenziós a kép, körbe is forgathatja, megnézheti mi van az épület másik oldalán.

Karácsony van, ilyenkor aztán ömlik mindenhonnan a karácsonyi dalok feldolgozása. Hoztam én is egyet, amit a Rhein-Neckar-Verkehr GmbH készített a rendelkezésre álló villamosparkkal. Idén én ezt szavaztam meg a legjobb kötöttpályás darabnak (bár busz is van benne):

Vasútbaráti "pályafutásom" alatt már többször búcsúztattam el utolsó vonatot, illetve megszüntetésre ítélt vaspályát. Ezek szomorú események voltak, így már nagyon vágytam arra, hogy egy jelen lehessek egy örömünnepen, azaz egy első vonat érkezésénél, vagy indulásánál is. 2014. december 20-án végre adódott ilyen alkalom, és bár messzire kellett miatta utazni, szerencsére összekapcsolhattuk egy másik - nem vasúti jellegű - programmal. Személyes jelenlétem miatt kissé elfogódottan, s talán kis túlzással történelminek is nevezhetném e napot Lendva (ma Lendava Szlovéniában) városka életében, bár igazság szerint korántsem az első vonat közlekedett akkor a várost érintő, közel 125 eszendős vaspályán. Egy generáció számára azonban valóban első: majd' egy emberöltőnyi idő elteltével először érkezett a  lendvai vasútállomásra menetrend szerinti személyszállító vonat.

Két nap múlva karácsony, ajándékok beszerezve, a gondolatok már a család, a karácsonyi sütik és a pihenés körül forognak. Úgy vélem nem én vagyok az egyetlen akinél kicsit háttérbe szorul ilyenkor a számítógép, viszont előtte még teljesítenem kellett egy küldetésemet: megmentenem a karácsonyi ajándékokat a gonosz gnómoktól. Legalábbis a Train Simulator szériát jegyző Dovetail Games-nél azt gondolták minden virtuális vasutas emberke erre vágyik december utolsó napjaiban.