Mini bejegyzés egy mini modulról, azaz ismét T-trak lesz a téma.
Anno még nem tudom milyen oknál fogva beszereztem Japánból egy Tomytec fürdőépületet, mondván jól néz ki és ránézésre meg lehet róla állapítani, hogy a felkelő nap országából való. Sokáig nézegettem és elképzelni nem tudtam, hogy hol is fogom felhasználni. De legalább olcsó volt. Aztán valamelyik este a klubban úgy döntöttem, a brit T-trak moduljaim mellé összedobok egy japánt is aminek mindössze egy témája lesz: a fürdő maga.

Pár hete érkeztek meg az első N-es méretű Fleischmann M62 modellek. Mi, az N-es méret megszállotjai örültünk neki, hiszen ezt tekinthetjük az első komoly N-es nagyszériás vontatójárműnek. Ez az első olyan mozdony, amit kifejezetten a magyar modellezőknek gyártottak, mert a Haydn-Taurus nem sorolható ebbe a csoportba.

A Fleischmann modellek az utóbbi időben híresek a magas minőségükről, és egy-két apró hibától eltekintve a legtöbben elégedettek is vagyunk vele. Nem így van ezzel Laacush  haverom, aki a potom 46eFt-ba kerülő mozdonyt a megjelenés után szétkapta, mint foxi a lábtörlőt, hogy a számára szembetűnő hibákat javítsa.

Ugyéval' nem kezdünk mondatot - csapott volna a tarkón Klári néni, a magyartanárnőm, az általános iskolában. Pedig ez volt a célom, valahogy úgy, hogy "ugye mennyire odáig voltam a magyar Fleischmann szergej érkezéséért, és utána meg időm sem volt róla postolni". Biza ezt akartam... mármint mentegetőzéssel kezdeni posztot. Lassan ez lesz a védjegyem - mindig mindenről megkésve írok. Végülis, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat (megvan még? NOSZF!) is novemberben ünneplik. Akkor van mentség, hogy miért pihen a magyar M62-es modellje másfél hete a polcomon. Node mi a lényeg? Megjött! Itt az N-es gyári, magyar festésű M62-es modellje!

Ismét egy olyan téma amelynek a megírásával vagy két éve lógok. Jobb későn mint soha alapon itt az ideje feleleveníteni néhány régi fényképet, valamint előásni a számítógépen olyan ezeréves (szám szerint hat és fél) programot, mint a World of Subways első része. Igen, New Yorkba megyünk, mondhatni kellemes bevezetőként az egy hónap múlva megjelenő, szintén az Egyesült Államokba kalauzoló negyedik rész előtt. Sajnos a fotózást finoman fogalmazva sem nézték jó szemmel, így inkább érdekességképpen mutatnék meg pár képet, összehasonlítva őket a virtuális világgal.

Kicsit visszatérek még a britekhez: felfigyeltetek már arra, hogy bár az angoloknál bal oldali közlekedés van, mégis a jobb oldalon állnak a mozgólépcsőn? Anno töprengtem még rajta eleget, hogy miért lehet ez, hiszen mozgólépcső után máris bal oldalon sétálnak, nem beszélve arról, hogy jellemzően ahol jobb oldali közlekedés van ott is jobb oldalra állnak az emberek (lásd még Budapestet, ahol most már lassan megszokta mindenki azt, hogy ha nem muszáj nem állunk egymás mellé). Egyik londoni kiruccanásomkor aztán a kezembe fújt a szél egy Metro vagy Evening Standard újságot, melyben egy igazán apró cikk ezzel foglalkozott. Itthon aztán rátaláltam egy erről szóló, rövid BBC hírre is. A rejtély megoldását az angolok egy, a huszas években készült filmhez kötik, melyet nemes egyszerűséggel Undergroundnak hívtak. Itt a mozgólépcső egy átlós felületben végződik - a linkelt hírnél található tévéműsor 1:23-nál remekül mutatja -, így ahhoz, hogy szilárd talajra tudjanak lépni az utazás után először a jobb lábukat kellett használni (erre amúgy figyelmeztették is az utasokat), azt pedig célszerűbb volt a jobb oldalról megtenni. Későbbi magyarázatok bekeverték még a jobbkezességet, mondván a többség azt használja kapaszkodáskor, így természetes hogy oda állnak, de alapvetően a filmre való hivatkozást láttam, mint legrégebbi forrást és indokot.

Hihetetlen, de nem találtam más képemet londoni mozgólépcsőről, csak ezt: Blackfriars vasútállomás a Temze fölött. 2014.09.17.

Tavaly már volt egy hasonló vonatozós cikk, azonban most kibővítettem egy Coventry szócskával, hiszen 2014-ben tettem egy kis vargabetűt a brit vasútmodell kiállítás meglátogatása után. Amikor jegyre vadásztam akkor nem nem volt ugyanis szerencsém, a 2013-as 15 fontos vételár helyett most drágább ajánlatokat dobott a gép, ráadásul átszállással. Amikor utánanéztem ennek merre is akarna visszavinni Londonba Leamington Spaból a jegyárusító internetes oldal, akkor tűnt fel, hogy továbbvinne Coventrybe, majd onnan vissza nagy sebességgel a brit fővárosba. És hogy ez mit jelent? Voyagerözést és Pendolinózást! Azokat pedig még nem próbáltam, úgyhogy nem volt visszaút, foglaltam az így már egyébként 28 fontba kerülő jegyeket.

Class 220 Voyager indul Coventryből

Év eleje van, ilyenkor adják ki az európai vasútmodell gyártó cégek a megszokott éves katalógusukat. Japánban kissé előrébb járnak, ők már az év utolsó hónapjaiban megjelentetik a modellezőknek nyálcsordulást kiváltó színes-szagos kiadványaikat. Hozzám nemrégiben futott be a Kato 2015-ös katalógusa, erről emlékeznék meg néhány mondatban, már csak azért is, mert idén fennállásának 50. évfordulóját ünnepli a cég (ezt hangsúlyozza ki a borító is, a zászlóshajónak számító Shinkansen modellek mellett).

2012 év végén Hódmezővásárhelyről Békéscsabát látogattuk meg, 2013 végén Szegedre mentünk egy kicsit villamosozni. 2014 vége munka miatt kimaradt, de 2015 legelső alkalmas napján bepótoltuk a mulasztást, így btx és Jani barátommal útra kerekedtünk, hogy meglátogassuk ismét jsimonx-et a dél-alföldi városban. Célunk ezúttal Szentes és Orosháza volt, gondoltuk zötykölődünk egyet általunk még nem bejárt vonalakon. Az alapvetően jó hangulatú túrát csak egy dolog árnyékolta be, de arról majd később, most következzen a beszámoló!