Két alkalom már hagyománynak minősül?
Tavaly ugyanígy december 29-én btx-szel fogtuk magunkat és elmentünk Hódmezővásárhelyre egy kis évvégi vonatozásra és baráti csevejre jsimonx-szel, hogy aztán idén ugyanerre jussunk a karácsonyi bejglievés és tespedések tömkelege után. Ezúttal azonban nem Békéscsaba felé vettük az irányt onnan, hanem Szegedet céloztuk meg, némi villamosos élményre vágyva két állomás meglátogatása között.
Ki tudja, talán jövőre Szentesnek indulunk neki december 29-én?
Rövid képes beszámoló következik.

Hódmezővásárhely állomás külső falán a kétsoros digitális kijelző odaérkezésünkkor azt mutatta, hogy a következő autóbusz Szeged autóbuszállomásra 161' múlva indul, így aztán inkább az épület belseje felé vettük az irányt. Na nem mintha felmerült volna bennünk, hogy buszozzunk, de azért meglepő volt ezt látni a táblán. Az épületben pikk-pakk megvásároltuk a menetjegyünket Szeged-Rókusig, 465 forintot fizetve érte fejenként. Illetve btx a Start klub kártyájával csak ennek felét perkálta le. Mivel tavaly is itt vásároltuk meg az éppen aktuális menetrendünket, a szokás hatalma alapján most is kértünk kettőt. A mai digitális világban már igazából nincs rá túl nagy szükség, gyakorlatilag hamarabb hozzájuthatunk információhoz a netet böngészve mint megtalálni odahaza hova is tettem le a könyvet, de amikor éppen a vonaton ülök akkor speciel szeretem böngészni.

Egyébként a 12:02-kor induló, Békéscsabáról érkező 7717-es számú vonatot céloztuk meg, ami pontosan érkezett és indult is tovább a 19-es és a 25-ös Uzsgyi személyében. Meglehetősen régen utaztam már a Pusztametróval, épp ideje volt ennek is. A fenti képeken Hódmezővásárhely állomáson láthatóak a szerelvények. Itt egyébként megvártuk a Szegedről jövő Csörgős vonatot némi kereszt céljából az egyvágányos vonal miatt.

Ma még ezzel nincs gondja egyikünknek sem, 30 év múlva azonban már fájdalmas lehet megtenni az első lépést a vonatra erről az alacsony peronról. Elképesztő mekkorákat kell lépni ahhoz, hogy fel tudjon szállni valaki a járműre, amin csak némileg enyhít a lenyíló pótlépcső.

Az Uzsgyi belseje bár kissé spártai, de a helyhiányra nem lehet panaszkodni. Nem vagyunk alacsony emberek jsimonx-szel, de simán elfértünk egymással szemben, nem kellett a lábunk miatt feszengeni. Nem mondom, hogy órákat tudnék ülni ezeken az üléseken, de elővárosi forgalomra megfelelnének. Felhívnám a figyelmemet az ablaktörő kalapács bájos, lemezből hajtogatott dobozára, hadd ne mondjam mennyire illik a jármű belsejébe. A mosdó rendben volt, a meleg levegős kézszárító pedig továbbra is lenyűgöző, bár nem túl hatásos darab.

25 perces, többségében 80 km/h-s nem túl zötykölődős utazás után eljutottunk Szeged-Rókus állomásra, ahol leszálltunk, mert a tervek szerint villamossal kívántuk megközelíteni a belvárost. Azért a Szeged felől érkező 40-es Uzsgyit még megvártuk, hadd legyen egy olyan kép is amelyen három ilyen járgány található.

Szeged-Rókus az utca felől. Csak kissé túlzok ha azt mondom, hogy egy lélek sem járt arra, az épület is méla csöndbe burkolózott.

1-es villamos végállomás a Szeged Plázánál. Balra a bevásárlóközpont, a háttérben jobbra stadion, itt pedig a villamos, talán ha öten voltak rajta. Az állomás előtt is volt megálló, mi azonban elsétáltunk ide, gondoltuk ha már egyszer itt vagyunk, akkor induljunk a vonal legelejéről. A terv az volt, hogy ebben a kis épületben veszünk magunknak villamosjegyet, vagy valamifajta automatából. Na ez nem jött be, egy papírlap fogadott minket, miszerint a vasútállomáson vásárolható meg a szükséges villamosjegy. Nem kicsit megrökönyödve sétáltunk vissza.

Villamosjegyek beszerzése után (310 Ft/db) immáron az állomás előtti megállóból vártuk a járgányt ami hamarosan jött is. Amint azt a megállóban elhelyezett táblán megnéztük, óránként egyszer indul innen járat, ahogy nézem igazodik ezzel a szintén óránként érkező vonatokhoz, úgyhogy teljesen jók voltunk.
Az ívben érkezik a Szegedi Közlekedési Társaság 202-es pályaszámú Tatra KT4Dm típusú csuklós, egy vezetőállásos villamosa, amelynek csak a jobb oldalán vannak ajtók a helyi sajátosságoknak megfelelően.

Belülről így néz ki a vili, mint látható délután egy óra környékén nem voltak túl sokan. A belvárosi résznél pont előttünk ment egy Swing a 2-es vonalról, így aztán túl nagy utasmozgás sem volt. Minket, mint utasok a kihelyezett képernyők tájékoztattak a következő megállóról, az ajtó fölött pedig egy térkép is mutatta a villamoshálózatot. Egyetlen egy dolog zavart: az ajtózárásra figyelmeztető hang elképesztően éles és hangos, nem tudom a helyik hosszútávon hogyan bírják ezt.

Némi ebédelés után a séta mellett döntöttünk, így ezt a 905-ös pályaszámú Tatra T6A2-t csak messzebbről tudtam elkapni az Aradi vértanúk terénél.

Ha már emlegettem a Swinget akkor íme itt van egy belőle, méghozzá a 105-ös pályaszámú ami a Boldogasszony sugárúton távolodik tőlünk meglehetősen nagy zajjal. Említsük meg azért a típust is: PESA 120Nb.

Az előző képen már megbújt a sarokban, itt viszont közelebb óvatoskodott a 100-as pályaszámú jármű is ugyanebből a típusból. Kinézetre elég jelentős a különbség a Tatrákhoz képest, de ennek a formaterve jobban illeszkedik a 2000-es évekbe. Aztán hogy mondjuk 20 év múlva mi lesz a menő villamosforma, az már egy újabb jó kérdés.

A 202-es Tatrat megint elcsíptük, ugyanazon a sugárúton ahol a Swingeket is.

A 100-as Swing kanyarodik ki a Galamb utcából a Boldogasszony sugárútra miután megtette a szegedi vasútállomásnál lévő hurkot és indul el a 2-es járaton az Európa liget felé.

Ha már volt egy kép Szeged-Rókus állomásról, akkor legyen egy a nagyállomásról is szigorúan dokumentálási célzattal. Gondoltátok volna, hogy előtte a 202-es villamos ácsorog?

Akik nem ismerősök errefelé azoknak meglepő lehet, hogy a jegykiadó pénztárak és a vágányok is az első emeleten illetve annak szintjén vannak, tehát az utcaszintnél magasabban. Megvettük itt a vissza jegyünket Hódmezővásárhelyig 650 forintért, aztán kinéztünk a peronra némi látnivaló után kutatva.

A 275-ös Bzmot a napi 4 röszkei vonat egyike, itt éppen a 30725-ös számú járatként várakozott a 14:30-as indulásra.

Nekünk a 418 178-as pályaszámú Csörgő jutott öt kocsival mögötte, így aztán Hódmezővásárhelyig hallhattuk a motorjának jól ismert (és általunk nagyon kedvelt) hangját.

No ez ennyi volt. Nem volt egy nagy túra, de jó volt ismét egy kicsit vonatozni, dumálni egyet a srácokkal, megvitatni a nagyvasút és a virtuális vasút ügyes-bajos dolgait. Külön pozitívum volt nekem, hogy ismét jó hangulatban hagytam ott Szegedet, ugyanis a villamosvezetőktől plusz figyelmet kaptam a jó értelemben véve. Amikor látták, hogy fotózom a járgányokat a járdáról, nem lelépve sem az úttestre, sem a villamosok elé, akkor többen is intettek barátságosan, szólaltatták meg kicsit a pályacsengőt, vagy villogtak rám a fényszórókkal. Köszönet érte, jólestek ezek a gesztusok!