Azt mondják, felnőtt korban azt próbáljuk gyermekeinknek, illetve unokáinknak megadni, amit mi a saját gyermekkorunkban nem kaphattunk meg. Talán ilyen indíttatásból döntöttünk mi is úgy, hogy kisunokánkat az idén egy Mikulásvonatos utazással lepjük meg. Elemezve a hazai választékot, végül a "Diósgyőrért" Közhasznú Alapítvány és az Északerdő Zrt. közös szervezésében meghirdetett lillafüredi programot választottuk, amely a vonatozáson túl komoly és érdekesnek ígérkező kísérőműsort is kínált. Jó előre lefoglaltuk a helyeinket és kifizettük a részvételi díjat, ami végül jó döntésnek bizonyult, mert az utolsó hétre már elfogytak a jegyek, így bajos lett volna jelentkeznünk az utazásra. Maga a Mikulásvonat a 760 mm-es nyomközű Lillafüredi Állami Erdei Vasút (LÁEV) vonalán zötyögött fel Lillafüredre, ahol beléphettünk a Mesebirodalomba, majd a vonattal visszaereszkedtünk Miskolcra. A programra immár közel két évtizede Advent első vasárnapjától három héten át minden nap két-három alkalommal is sor kerül, az egy szezon alatt induló csaknem száz vonatra általában minden jegy elkel. Mi december 9-ét, egy hétfői napot, s mivel viszonylag messze lakunk Miskolctól, a középső, 11,35-kor induló vonatot választottuk. Így nem kellett nagyon korán elindulnunk és nem is értünk későn haza. A Mesebirodalomban tett látogatásunk mellett módunkban állt megtekinteni a kisvasút legfrissebb fejlesztéseit is.

Amikor mi még kislány/kissrác voltunk, a Mikulás nemkívánatos személy volt a korabeli politikai irányzat szerint, de volt helyette Télapó, a Karácsony helyett pedig Fenyőünnep. Mindezekből következik, hogy Mikulásvonat sem járt még, ami talán a nyugati országokban is csak később kezdett elterjedni. Magyarországon emlékeim szerint valamikor a '90-es években láttam először ezt a különleges vonattípust, amikor MD-motorvonat - mely színében passzolt a Mikulás ruhájához - vidéki városokból szállított gyermekeket talán a Fővárosi Nagycirkusz előadására. De lehet, hogy nem emlékszem mindenre pontosan, ha téves infót közlök, elnézést kérek. Mindenesetre napjainkban már garmadával indulnak Mikulásvonatok, valamennyi keskeny nyomközű vasút szervez a nagy nap környékén programokkal tűzdelt utazásokat a gyermekek, s persze kísérőik részére. Érdekes módon, részünkről bármilyen irányítás, vagy befolyásolás nélkül az unokánkra (is) hatással van a vasút, ezért indultunk egy különlegesnek ígérkező téli utazásra, amelynek során belépést nyerhettünk a csodás Mesebirodalomba is. De kezdem az elején.

A keskeny nyomközű vasút indulási helye kb. 10 km-re esik a Tiszai pályaudvartól, megközelítése az 1-es villamossal a leggyorsabb és legcélszerűbb. A borsodi megyeszékhely villamoshálózatán ötödik éve közlekednek a korszerű Škoda 26T típusú motorkocsik, melyek a korábban Kassáról, illetve Bécsből használtan beszerzett elődeiket váltották. Egyikük 2018. június 11-én közelebbi kapcsolatba került a LÁEV-vel, amikor két, a kisvasúti járműtelepről elszabadult és a lejtős pályaszakaszon felgyorsult személyvagon az ütközőbakot átszakítva nekicsapódott az éppen arra közlekedő 614-es pályaszámú villamoskocsinak.

Nyilvánvalóan nem ennek a sajnálatos esetnek - amelyben ugyan az érintett járművek elhagyták a sínpályát, de szerencsére nem sérült meg senki - az emlékére került az állomáson kiállításra a Kiss tábornok út vonalába a LÁEV ikonikus megjelenésű, sehol máshol nem közlekedő személykocsi-típusára hajazó ún. kocsiszelet. Az objektum az állomás idén ősszel befejezett korszerűsítésekor került a helyére, a váróhelyiségként is szolgáló kocsi-szelet belsejében a hazai erdei vasutakat bemutató táblák tekinthetők meg. Ottjártunkkor azonban a kocsi ajtaja zárva volt - talán a fellépőn található hóréteg okozta balesetveszély miatt -, ezért a tablókat csak messziről tudtuk megtekinteni.

Az év folyamán az egész állomás megújult a felvételi épülettel együtt. A létesítmény hangsúlyos eleme a peron végében kialakított élménytér, mivel az állomásra érkezők ezt a térséget látják meg először. A fentebb már említett kocsi-szelet mellett tablók mutatják be a kisvasút környékének látnivalóit, vele szemben pedig a járófelületbe beágyazott vágány-imitáció szemlélteti a két - Garadnára, illetve Mahócára vezető - vonalat. A stilizált térkép melletti talapzatokon kis fémből készített makettek mutatják az adott hely nevezetességeit, mint pl. a diósgyőri várat, a lillafüredi Palota szállót, vagy az újmassai őskohót.

A felújítás során az állomás 86 méter hosszú magasperont is kapott. A rendelkezésre álló kevés hely miatt elég szűkre sikeredett terület mellett is találhatunk tájékoztató táblákat, melyekről információkat tudhatunk meg nemcsak a LÁEV és az Északerdő másik kisvasútja, a pálházai vonal történelméről, hanem a kassai gyermekvasútról is. Hogy mért pont arról? Nos, Miskolc és Kassa testvérvárosok, ezért közös, határon átnyúló pályázatot nyújtottak be ez utóbbi és a lillafüredi vasút megújítására. A pályázaton szép summát nyertek, a fentebb említett munkálatok ennek keretében készültek el, ugyanakkor a szlovákiai nagyváros kisvasútja is hasonló korszerűsítéseken esett át.

Nem sokkal 11 óra után visszaérkezett Lillafüredről az aznapi első Mikulásvonat. A szerelvényt az Mk48 2021-es pályaszámú mozdony húzta, melyet megérkezése után azonnal lekapcsoltak a kocsisorról, majd annak másik végére állították át. A gépet a miskolci kisvasút a MÁV-tól szerezte be, régi gazdája az akkor üzemképtelen gépről lemondott és már korábban selejtezte. A LÁEV-nek azonban tervei voltak vele, s nem sokkal később, a mozdony nagymértékű átalakítása végeztével az ország egyik legkorszerűbb vasúti vontatójárműve lett belőle. Különlegessége, hogy az eredetileg mechanikus erőátvitelű mozdony hibrid üzemű dízel-villamos berendezéseket kapott. Az akció során külseje is - sajnos nem éppen előnyére - megváltozott.

A vonat túlvégén azonban már volt egy mozdony, így most kettő lett, de szükség is van kettejük erejére az erősen emelkedő pályán. Aznap nemcsak a hosszú, hat kocsiból álló szerelvény nehezítette a dolgukat, hanem a párás, nedves idő miatt csúszóssá váló sínek miatt is komoly munka várt rájuk. A vonatba a kisvasút csaknem az összes téli, fűthető személykocsijukat besorozták: négy nagy, debreceni építésű és két kicsi, helyben konstruált vagon alkotta a Mikulásvonatot. A kocsik számozottak voltak, hiszen minden utasnak (résztvevőnek) egy adott ülésre szólt a jegye. Az első két személykocsi nem saját, hanem az éppen felújítás alatt álló debreceni Zsuzsi-vasúttól volt kölcsönben Miskolcon.

A meghirdetett időpontban, azaz pontosan 11,35-kor nagy döccenéssel a Mikulásvonat elindult. A szerelvény, élén a két mozdonnyal először Miskolc utcáin kanyargott, majd Diósgyőr városrész elhagyása után bebújt az erőbe, ahol az erős emelkedőn mind feljebb kapaszkodva pompás vidéken haladt tovább úticélja felé. Az utasokat azonban ezúttal nem érdekelte a lebilincselő táj - amelyből a párás ablakon át a kinti ködben amúgy sem sokat láthattak volna -, mivel a "show" nem sokkal indulás után elkezdődött. Felszálláskor ugyanis krampuszok szálltak fel a vonatra, akik menet közben elkezdték a gyermekeket felkészíteni a Lillafüreden várható kalandokra. Hivatalosan ugyan nem volt megállása vonatunknak, Puskaporos állomáson mégis megállapodott a kocsisor.

A kétvágányos állomáson, ahol normál esetben a vonatkeresztezéseket szokták lebonyolítani, lekapcsolták az első mozdonyt és az félreállt a szabad sínpárra. Innentől már csekélyebb a vasút emelkedése, épphogy, de elegendő volt egy mozdony ereje is a vonat továbbítása. Az Mk48 2021 azonban nem maradt ott az állomáson, hanem követte a Mikulásvonatot. Nem sokkal később alagútba futott a szerelvény, ami nagyon tetszett az ifjú utasoknak, a kocsi csak úgy zengett a jókedvű sikongásoktól. Amint újra világos lett, éles kanyarban csikorogtak a kerekek, majd a vonat megállt Lillafüred megállóhelyen. A krampuszok utasításait követve a résztvevők kiszálltak a vagonokból és csoportokba rendeződve gyülekeztek a peronon.

Hamarosan kezdődött a műsor. Elsőként Mesebirodalom lakóinak zenés-táncos bevezetőjét láthattuk, háttérben a vasútállomás épületével. Az indóház, melyben egykor postahivatal is működött, a közelmúltban felújítást kapott, ezáltal nemcsak kívül, hanem belül is megújult. Rendeltetése is megváltozott, benne a környék nevezetességeit, valamint a lillafüredi kisvasutat és az ország többi keskeny nyomközű vasútját ismertető kiállításokat tekinthetnek meg az érdeklődők. Érdekesség a bejáratnál elhelyezett "mozdony-szelet", amely egy beépített szimulátor segítségével végigvezeti a látogatót a LÁEV régi, mára már felszedett vasútvonalain is. Mindezeken túl az épületben kaptak helyet a Bükki Nemzeti Park irodái is.

A lillafüredi megállóhely a Palota szálló építésekor, az 1920-as években kapta meg a mai, elegáns megjelenését. A program végeztével egy másik kapun át elhagyva a Mesebirodalmat, a fedett peronra jutottunk. A kívül-belül feldíszített Mikulásvonat egész idő alatt itt várakozott, ami semmilyen gondot nem okozott, hiszen a LÁEV vonalán a téli időszakban hétköznap nincs menetrend szerinti vonatközlekedés. Hétvégén azonban jár néhány vonat, ám a kisvasutasok akkor sem jönnek zavarba, hiszen az egykor a Lillafürednél induló oldalvölgyben végighaladó mellékvonal kezdeti szakasza ma is megvan, arra pedig a Mikulásvonat félre tud állni.

A fotós felé közeledő sínpár vezet arra a bizonyos, régi vágány csonkjára, az indulásra kész vonat a Miskolc felé kanyarodó vágányon áll. A lillafüredi peron rövidebb, mint a Mikulásvonat, ezért szükségperont létesítettek, hogy a vonat elejéről is kényelmesen le lehessen szállni, illetve aztán vissza a vonatra. Azonban a szükségperon is elég rövidre sikeredett, ezért az első két vagon utasai csak a kocsik egyik ajtaját használhatták. Hasonlóan jártak az első kocsiban helyet foglalók is, ők a szokásosnál előrébb megállt vonatból a hátsó ajtón kiszállva a peron korláttal elzárt szűk területét vehették igénybe. De ez az apró kényelmetlenség senkit sem zavart, sőt úgy éltük meg, mint az utazás kalandjának részét. A vonat fél kettő tájban indult vissza, útközben a krampuszok pihentek, a résztvevők pedig még az átélt élmények hatása alatt voltak.
Unokánk remekül érezte magát, bár a program teljes egésze nem tudta lekötni. De nemcsak ő, mi is kiválóan szórakoztunk, miközben kicsit visszarepültünk saját gyermekkorunkba, amikor még gondtalanul, a mesék bűvöletében élhettünk. Az egész program, a vonatos rész, valamint a Mesebirodalomban tett barangolás is kiválóan szervezett, gördülékenyen lebonyolított rendezvény volt. Hogy a színészi játékot milyen intézménynek köszönhetjük, sajnos nem tudom, de köszönet és dicséret illeti a fiatal művészeket a hatásos improvizálásokkal átszőtt mesteri előadásokért. Bátran ajánlom minden szülőnek és nagyszülőnek, hogy jövőre váltsanak jegyet a hivatalosan mondva Diósgyőri Mikulásvonatra. Nem fogják megbánni.