A legtöbb ember szokott újévi fogadalmakat tenni, ha más nem, legalább egy napra. Én alapból nem teszek ilyet, de mégis négy tartályvagon született egy újévi mondásból. Történt ugyanis, hogy a makettklubbos barátaimmal - mint mindig - az új év első napján is folyt a virtuális csevej Messengeren. Ment a poénkodás, ki milyen makettet/modellt vásárol idén, és milyen GB (Group Build - csoportos építés) lesz az, amire a fejünket adjuk. Sok minden felmerült, a végén belöktem a poént, hogy tartsunk olyan csoportos építést, hogy mindenki befejezi az elkezdett, és régóta az asztalon hánykódó munkáit. Ebből nagy nevetés, és helyeslés lett - mindenki letette a nagy esküt, hogy igen, idén aztán befejezni ezt, meg azt. Elgondolkoztam én is… mennyi nullás és N-es model van félkészen az asztalomon? Tegyünk egy olyan mondást, hogy addig nincs új téma, amíg a megkezdettek nem készülnek el. Hajrá… nézzük meg meddig bírom. Így született négy, nullás méretű tartályvagon.
Évekkel ezelőtt - talán tíz is van - volt egy gyártó, 0 Scale Modelsnek hívták. Nullás, 1:45-ös méretben gyártott tartálykocsikat, és nyitott tehervagonokat. A kocsik nagyon szép kidolgozásúak, valódi csavarkapoccsal kapcsolódnak egymáshoz, és rugózásuk is van. Az egyik modelljük, az úgynevezett 4m-es tengelytávú tartálykocsi eredetije Magyarországon is koptatta a síneket, egy-két helyen ma is fellelhető egy-egy roncs belőle. Fejembe vettem, hogy csinálok magyar változatot.
Volt négy tartálytestem - alkatrészként vettem őket - és lealapoztam őket. Szerintem lehet, hogy három évet is álltak egy cipősdobozban, mikor megtaláltam őket. Ők lettek az első delikvensek, akik az idei “fejezzük be a félkész dolgokat” kampányban részt vettek. Minden megvolt a kocsikhoz - a matricát megrajzoltam, kinyomtattattam - és a kocsik portalanító mosása után elővettem a szórópisztolyt. Egy dolgot azonban megfogadtam: nincs kísérletezgetés, új technika, mindent úgy csinálok, ahogy szoktam, semmiféle “tegnap olvastam” technika vagy “ez az új festék sokkal jobb” dolog nem kavarhat be a festésbe.
Az alapszín - a negyedik korszakos barna (mások szerint vörös) szín egy osztrák gyártó terméke, vizes bázisú festék. Gyűlöltem a festéket - amellett, hogy csak ebben a palettában vannak MÁV színek - mert vizes alapú, és roppant kényes. Elővettem makettezőtudásom, és ahogy az egyik barátom tanította, híg festékkel, szép vékony rétegekben fújtam fel a festéket. Szerintem 3-4 éve nem volt ilyen osztrák festék a kezemben, legnagyobb meglepetésemre a régi utálatos tapasztalatok eltűntek. Történt egyszer, hogy a makettklubbos összejövetelen az egyik barátom kivette a kezemből a szórópisztolyt, és elmagyarázta, mit csinálok rosszul. Akkor kb. 10 éve festettem airbrush-sal, Ő pedig három perc alatt szétrombolta az addigiakat. Körülbelül fél napot foglalkozott az oktatásommal, utána kicsit másképp kezdtem látni a dolgokat. Persze nem egyből állt a kezembe a profitól tanult technika, jópár eldugult pisztoly, megfolyt festés, és mérgesen töltött este hozta azt, hogy az addig utált festék rendesen kezdett viselkedni. Körülbelül 5-6 réteg festék után a tartályvagonnak igen szép színe lett.
Ezután kimaszkoltam a fekete részt, és egy Buggy GB-ből megmaradt AK Real Color festékkel festettem fel a vagon közepén lévő fekete részt. A Nato Black szín pont illett a tartály oldalára. Ez az utóbbi festék új, oldószeres akrill. Az előzőhöz képest kezesbárányként viselkedik, saját hígítójával jó fújni, szépen terül. Ellenben oltári büdös, hogy csak elszívó mellett ajánlott használni. A tartály mellett az alvázakat is lefestettem - itt nem kellett a maszkolással szórakozni, csak szépen adagolni a festéket. Nem egyszerű munka, mert minden beugróba be kell fújni a festéket, elvisz pár estét a dolog, de megéri a végeredmény.
Újhullámos butaság - de nemrég tanultam, hogy a teherkocsik kerekeit is illik lefesteni. Kikevertem az ide illő, szürkés-barnás festéket, és a futófelületeket kitakarva lefújtam a kerekeket.
A festés után a lakkozás következett. Ez nekem Achilles-sarkam, szeretem a modelleket a festés ezen fázisában elrontani. Egy haverom mondta, hogy Ő is sokat szívott különféle festékekkel, és nem hisz olyan lakknak, amelyik nem büdös… A sok vízbázisú lakkal való negatív tapasztalat után én is magamévá tettem ezt az arc poeticát. Fogtam, és minden újhullámos lakkot - Vallejo, Ak, Gauzy - elraktam a szekrény mélyére, és elővettem a jó öreg Gunze lakkokat. Büdös, de ez “levelling” - azaz önterülő, és szép felületet ad. Autómakettező barátok mutatták a technikát, hogy lehet leheletvékony lakkrétegekből tükörsima felületet építeni. Egy darabig számoltam, hogy a keverékből, amely szinte csak hígítóból állt, hány réteget fújtam fel, tizenegynél abbahagytam. A végeredmény szemet gyönyörködtető lett - tükörsima felület állt elő a vagonokon a feliratozáshoz.
Vasútmodellező körökben szokás lenézni a vizesmatricával készült modelleket, vasútmodellezők szerint csak a tamponozott feliratozású modell az igazi. Az indok az, hogy látszik a matrica széle. Véleményem szerint, csak ott lehet a matricát észrevenni, ahol a modellező elrontott valamit. Érdemes megnézni a makettezők világát: az a sok gyönyörű repülő- és harcjármű makett a versenyeken mind matricás technikával készül, és mégsem látni a feliratok szélét. Nem beszélve az autómakettekről, vagy a telibe matricázott oldalú kamionokról. Szerintem lehet úgy matricázni, hogy szép legyen. A feliratokhoz a matrica megvolt, és a Gunze matricafeszítőjének segítségével felhelyeztem a felületre. Az szépen rá is simult a kocsira, még a fedő lakkréteg felvitele előtt is nehéz volt észrevenni a matrica szélét. Az alváz feliratozásánál három eltérő mintát használtam a négy kocsin, hogy ne legyen mind egyforma - ha szerelvénybe kerülnek, akkor ne nyújtson a kocsisor unalmas látványt.
Összerakás előtt a matricázott felületek kaptak még néhány lakkréteget, majd összeszereltem a kocsikat. Miután minden egyben volt, a kocsik egészükben kaptak egy végső lakkréteget, amely beállította a végleges fényüket.
A kocsik festése igazi örömmakettezés volt - azon ritka festéseim egyike volt, amikor nem rontottam el semmit, és nem kellett visszamosni a festést. Köszönhető annak, hogy nem variáltam, nem ültem fel mindennemű hívogató új festéknek, technikának. Mindent a régi, bevált anyagokkal csináltam, a begyakorolt technikákkal. A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok, folytatom is a "fejezzük be az elkezdett dolgokat" kampányt :)
Utolsó kommentek