Tavaly szeptemberben azt mondták a Dovetail Games fejlesztőcsapatánál, hogy most figyeljen mindenki, varázsolnak egy keveset és februárra olyan többjátékos vasúti szimulátort rittyentenek össze, hogy attól fog koppanni az állunk a peronok térkövén. Március van, annak is a közepe. A késésből azt hihetnénk, hogy amerikai vasút helyett magyart modelleznek, de nem így történt: két napja kiadásra került a TSWCSXHH - igen, elismerem, borzasztó rövidítés, maradjunk talán a TSW-nél -, beletoltam körülbelül 10 órát eddig amennyi idő alatt egy mai modern játékot félig ki lehet játszani, szóval nézzük az eddigi tapasztalatokat!

Azt el kell ismerni, hogy a program szép. Vannak hibái, de szép. Elvileg végre új motort kapott, elfelejthetjük a régit, dicsőíthetjük az új Unreal Engine 4-es alapot, de nem ártott volna ha új programozókat is kap. A PC masterrace résztvevői csodálkozva látták, hogy hiába az I7-es processzorok, a 16 GByte RAM-ok, az 1080-as videókártyák, a másodpercenként megjelenített képkockák száma nem igazán akarja meghaladni a 20-25-öt, jobb esetben a 40-et. Ami meglehetősen siralmas, ennél azért mindenki röccenésmentesebb élményre várt. Én nem szólok egy szót sem, közel 10 éves technológiájú processzor hever a gépemben egy alsó-középkategóriás videókártyával, így egyből előjöttek a régi MSTS élmények 2001 környékéről, amikor 7-8 fps-sel játszottam vonatszimulátorosdit. Most ez 10-15-re ugrott, szóval szaggat a program, mint konyhásnéni a nokedlit, de a játék szép.

Hm, össze kellene szednem magam és visszatérnem a témához, hiszen van ugyanennek a cégnek egy Train Simulator 2017 névre hallgató programja, szóval mi a fene történik itt? Egyrészt az új motor miatt gondolták azt a Dovetail Games-nél, hogy egy új játéknévre van szükség, másrészt az új szimulációs mélység miatt, harmadrészt a zártság miatt. Kaptunk egy olyan programot 30 euróért (előrendeléskor 22-ért is be lehetett szerezni), amelyben mindössze egy - amerikai - pálya, három mozdony, nyolc küldetés van. Kívülről nem lehet belenyúlni, nincs pályaépítő, nincs küldetésszerkesztő, csak és kizárólag mozdonyvezetés. Illetve ez sem igaz teljesen, de arról majd később. Említettem a multiplayert a cikk elején? Na akkor azt nagyon gyorsan felejtse el mindenki, ugyanis az kimaradt, pedig nagyjából azt várta a legjobban mindenki. Meg a jobban optimalizált és gyorsabban futó programot, de az is elmaradt ugyebár. Szóval mégsem koppannak annyira nagyot azok az emlegetett állak. Talán az év folyamán kiadják majd a multiplayer mókát, egyelőre szerintük örüljünk annak ami most van, hiszen ebbe is rengeteg melót fektettek bele. Örülünk Vincent, de minek is?

Például annak, hogy most először érzem azt, hogy tényleg komolyabban próbálták venni a szimulációt ha már a játék nevében szerepel ez. Az érzés egyrészt onnan jön, hogy a mozdonyvezető szemszögéből látunk mindent és annak megfelelően mozgunk is. Azaz ha le akarunk akasztani néhány kocsit a szerelvényről, akkor szépen felkelünk a vezetőállás kényelmes (?) üléséből kinyitjuk az ajtót, lemászunk a mozdonyról, odaslattyogunk a megfelelő kocsikhoz és szétakasztjuk őket. Aztán battyoghatunk vissza. Apró információ: egy amerikai vonat simán tud lenni 1,8 kilométer, néhány percig el fog tartani a sétálás. És bizony a küldetések során fogunk sétálni eleget. Frusztráló? Lehet. Köszöntünk a szimulátorok új világában!

A multiplayer üzemmód itt jött volna jó, ugyanis a kocsik leakasztása mellett olyanok is ránk hárulnak, mint a kitérők állítgatása vagy a fordítókorong tekerése. Merthogy utóbbi is van. Előbbiről még annyit, hogy bár térképen is lehet a nem távvezérelt kitérőket állítgatni (khm, ott repül egy pofon a valóságnak), a játékban inkább megállunk a géppel, lemászunk róla, odamegyünk a kitérőhöz, átállítjuk, aztán csodálkozva nézünk az orrunk előtt elguruló, vezető nélkül hagyott mozdonyokon és átkozzuk magunkat, hogy a megállás után a féket vajon milyen okos ötlettől eltelve engedtük ki? Szóval ilyenkor jól jönne a játszótárs, aki ezeket elintézi helyettünk, itt hasznos lehetne a multi: egyik ember beül a fordítókorongba a rendezőpályaudvaron és forgatja a többiek gépét, a másik kitérőtől kitérőig rohangál és utat állít, míg a többi ide-oda tolatgat. Na ennek momentán búcsút mondhatunk, talán pár hónap múlva. A röhejes egyébként az egészben az, hogy vonatot vezetve a küldetéseknél többször van mellettünk másik dolgozó modellje a vezetőálláson, de ő a rádiózáson kívül nem csinál mást, csak érdeklődve nézi ahogy mi bajlódunk mindennel.

A sok feladatnak köszönhetően lehet amúgy tapasztalati pontokat gyűjteni a játékban amiket a program még mozdonytípus szerint is csoportosít, de ennek ugyanúgy nincs még semmilyen értelme, mint ahogy a korábbi Train Simulator játékaiban sem volt. Lehet a pályán szanaszét szórva elhagyott sisakokat és egyebeket is gyűjtögetni, de ebben sem látom azt a hú de nagy potenciált, legalábbis én nem fogok egy pártíz kilométernyi pályakomplexumot végigfésülgetni csak azért, hogy meglegyen mind a 25 sisak.

A lényeg az, hogy kicsit jobban vasúti dolgozónak érezhetjük magunkat ami egyfelől jó, másrészről vicces, hogy ezt szerettük volna. A vezetőálláson a karok, gombok, kapcsolók, monitorok és kijelzők kb 90 százalékban működnek ami naaaagy előrelépés a korábbiakhoz képest. Jellemzően egérrel és gombokkal is állíthatók ezek, bár a magyar billentyűzetet nem szerette a program induláskor, sajnos fékezni csak egérrel tudtam. A cikk írásakor kijött egy béta állapotú patch, azzal már szép az élet, ezen probléma megoldódott. Az irányítás amúgy nagy vonalakban hasonló az eddig szimulátorokhoz, azaz menetirányba rakjuk a gépet, fékeket kioldjuk, menetet adunk, aztán hajrá. Csak az eddigiekhez képest itt már érezni azt, hogy milyen amikor 80 csurig rakott szeneskocsi előtt próbálunk meg elindulni vagy éppen megállni. Egyik sem egyszerű mulatság, figyelni kell már a kapcsolók holtjátékára is, amikor azt hinnéd, hogy végre megy a vonat kiderül, hogy épp csak megpróbáltad megrángatni a szerelvényt. Hogy mit ne mondjak, fulladtam is már le mozdonnyal, szegény nem viselte jól, hogy elkezdtem tesztelni milyen az amikor a teljesen felpörgetett mozdonyt megpróbálom másik irányba elindítani. És a legjobb, ezek után csattoghattam hátra kinyitni a géptér egyik ajtaját, hogy matassak némi ideig a motornál ahhoz, hogy újra életre leheljem.

A kezelés nagyjából ugyanaz, mint a Train Sim korábbi részeinél, azaz nem kell újra tanulni a billentyűzetet, egy-két apró meglepetés akad csupán. A HUD átalakult kissé, most a jobb alsó sarokban kapott helyet, rajta a vezetéshez talán szükséges információkkal (sebesség, menetfokozat, emelkedési szög, irány, óra, stb.), míg a küldetésünk következő feladatát egy jól látható kék kör jelzi a távolsággal együtt (sajnos légút, nem síntávolság) valahol a monitoron, ami cserébe zavaró tud lenni és kissé hangulatromboló. Ugyanígy jelenik meg a következő jelző képe és távolsága, valamint a következő sebességkorlátozás és távolsága is, de szerencsére ezeket át lehet állítani más formátumra, így utána jóval nagyobb helyet foglalnak el a jobb felső sarokban, de úgy talán nem annyira bosszantóan takaróak. F1-gyel egyébként el lehet tüntetni minden infót és hagyatkozhatunk a műszerekre is, ezek viszont nálam sok esetben nem voltak olvashatóak. A kezeléshez javaslom a tutorialok végigjátszását, egy óra alatt túl lehet jutni rajtuk, cserébe több érdekességet is megtudhatunk, de akár tankolhatunk is, hiszen immáron ezt is személyesen hajthatjuk végre.

Említettem már, hogy 8 küldetést kapunk, ezek 12 óra játékot biztosítanak, szóval elleszünk velük mire végigtoljuk őket. Sajnos persze ebbe is hiba csúszott, a Fully Fuelled nevű például nem játszható végig: laza 2 óra 25 mph-s tötymörgés után vörös jelző a jutalmunk, mely nem áll át szabadra, mellett elhaladásra meg nem kapjuk meg az engedélyt. Kiváló... Ezek mellett még vannak mozdonyokra lebontott tennivalók, amelyek a nap 24 órájának több feladatát mutatják be és ezeket lehet elvállalni és teljesíteni, valamint akár szabadon is csatangolhatunk a sínek mellett. Utóbbinak kerítések és láthatatlan falak lesznek a sarokkötői, úgyhogy a szabadont át is fogalmaznám kissé korlátoltra.

A grafikáról már áradoztam, a mozdonyok és vagonok kivitelezése elismerésre méltó, végre a járgányok mellett ácsorogva megvolt az az érzésem, hogy aztaaaa mennyire nagyok és erőtől duzzadók ezek a gépek. Hiába, 4000 paci az négyezer ló. Lengő kábelkötegek várnak, légvezetékek, tekerhető kézifékek a kocsikon, normálisnak tűnő feliratozás (egy-két tábla borzalmasan gyenge textúrájától eltekintve). Érdemes a hangfalakat is hangosabbra állítani egy kicsit, hogy a füleinket is kényeztessük a dübörgéssel, aztán ha már nem bírjuk akkor nézzük meg, hogy nem hagytuk-e nyitva a vezetőállás ajtaját vagy ablakait. A környezet zöldjei megjelenésre élőnek tűnnek, a fák/bokrok száma kellően változatosnak, azonban a városok kihaltak, az épületek kissé kidolgozatlanok, autót szinte csak a vasút fölött időnként átvezető hidakon láttam elrobogni, a sorompóknál szinte soha nem várakozik semmi, az embereket pedig egy-két vasúti dolgozó kivételével teljesen el is felejthetjük. Kár érte. Grafikai bugok még vannak, mert bár volt béta üzemmód decemberben úgy tűnik nem sikerült mindent kiírtaniuk.

Zárszóként annyit mondanék, hogy ígéretes a dolog. Látszik a beleölt munka, de sajnos az is, hogy még többet kellene vele melózni, mert ez így valahol félúton van a béta és a teljes értékű program között. Én eddig kiválóan szórakoztam vele, bár aki a pörgős feladatokat és az utasszállítást szereti annak ez nem lesz a kedvence, ugyanis egyik sincs. Vasúti szimulátor kedvelőknek szerintem megérhet egy próbát, de a multi az nagyon hiányzik nekem belőle.