Bár a címet Veöres Sándortól kölcsönöztem, de ígérem, következő sorokban egy szó sem esik költészetről, viszont vasútmodellezésről annál inkább.
A II. világháború folyamán Magyarországra került olasz eredetű kocsiknak több válfaja volt. Most az FS eredetileg F, majd Ghms jelű kocsija vasajtós változatának készítését mutatom be.
A PIKO kocsiból előállított Gu 166820-as kocsi sikerén felbuzdultam, és úgy döntöttem, megpróbálkozom annak vasajtós változatával. A rendelkezésemre álló képek alapján azt valószínűsítem, hogy ez a típus talán gyakrabban fordult elő a MÁV-nál, mint faajtós társa. Persze lehet, hogy csak a véletlen műve, hogy erről a típusról több kép került a látókörömbe.
- Az acélajtós változat (Fotó: Finta Béla / Tóth Sándor gyűjteménye)
Lássuk akkor, hogyan is kell elkészíteni a kocsit! Először bejelöltem azt a vonalat, ami mentén kell a furatokat elkészíteni. Ez a sarkoktól kiindulva történt meg egy 2-es fúróval.
- Célszerű bejelölni a fúrási helyek középvonalát
- Fúrás után még reszelni szükséges
A fúrás után az ajtó helyét nagyon pontosan, legalább 0,1, de inkább 0,05 mm pontossággal kell kireszelni, hogy az illesztés szép legyen. Arra is figyelni kell, hogy a régi ajtókeret, görgők, stb. megmaradjanak. Ezért a sarkoknál a szögletes kivágást már egy éles sniccerrel biztosítottam. Az ajtót egy 1,5 mm vastag polisztirol lemezből vágtam, reszeltem ki.
- Az ajtók 0,5 mm-es polisztirol lemezből készültek, amit nagyon pontosan kell méretre alakítani, majd a helyére is illeszteni
(Egy kis munka és egészségvédelem: annak érdekében, hogy minél kevesebb por menjen a légutamba, a reszelést egy porszívó csövének védelme mellett szoktam csinálni.)
Az ajtók merevítését biztosító szögacél utánzatot a Mikromodell készítette el 3 dimenziós nyomtatási technológiával. Az első két kocsinál még saját magam vágtam, illesztettem egyenként a helyükre – bele is őszültem… Aztán rájöttem, hogy egyszerűbb és szebb a komplett keretet fogantyústul elkészítteni.
- A kézzel összeállított szögacél keretes ajtó
A fellépők egyenkénti hajlítgatása sem volt ínyemre, így azt is sorozatban készítettem el. Az U alakra meghajtott rézdrótokat felragasztottam egy PS lemezdarabra, satuba fogtam, majd egy merev eszközzel egyszerre hajtottam rajtuk kb. 45 fokot.
- A satuba fogott és meghajlított fellépők oldalnézetben…
- és kiszedve a satuból
Mivel kétszeres hajlítás szükséges, így a műveletet meg kellett ismételni egy másik fogásból.
- Másik fogás és egyengetés
Az alvázat oldalról meg kell fúrni az ajtók bal oldalánál, és a fellépőket a furatba kell rögzíteni, természetesen majd a festés, lakkozás után.
- A fellépők rögzítése furatokban történik. Ha elég passzentos, akkor ragasztás sem szükséges.
- A prototípus kocsi a kocsiszekrény festése után
A matt alapszínre föltétlen kellett egy fényes lakkréteget fújni annak érdekében, hogy a matrica ne virítson fényesebben a környezeténél a végső félfényes lakk felhordása után. A feliratokat magam szerkesztettem, de a nyomtatást már a Szabados Roland végezte. A matricák elhelyezésekor Revell matricalágyítót használtam, nekem eddig ez jött be a legjobban.
- A kocsitípus fékes…
A feliratokat először egy fékes kocsihoz készítettem el, a Gu 166269-es pályaszámú kocsi tehervonati fékkel rendelkezett. Erre a dupla csík utal a kocsi sarkain.
A kocsit az első képen látható pályaszámmal is megszerkesztettem, de még a bérbeadás előtti, friss revíziós állapotában. A kocsi sarkán az egyetlen csík az átmenő fékvezetéket jelöli, tehát fék nélküli volt. Ehhez természetesen a féktuskókat le kellett vágni a kocsi alvázáról.
- …és „féktelen” változata
Végül pár szó arról, hogy mibe is kerül egy ilyen kocsi előállítása. A közvetlen anyagköltség nem túl nagy, mert a kocsit meg lehet kapni már 1000 Ft-ért is hibátlan állapotban. Persze ehhez kell azért figyelni a hirdetéseket is, mert van sok kereskedő, kupec, akik nem restellnek 2-3000 Ft-ot is kérni egy ilyen modellért. Célszerű lehet ismerős modellezőktől is érdeklődni, hogy nincs-e ilyen kocsiból elfekvő darabjuk. Egy festékes doboz kb. 500 Ft, de ebből több szín kell (a lakkokon kívül), hogy a megfelelő árnyalat kikeverhető legyen. Ha alkidgyanta festéket használunk (Revell, Humbrol enamel), akkor ahhoz a gyári, meglehetősen drága hígítón kívül használható a közönsége szintetikus hígító is, melynek literje kerül felébe-harmadába, mint a gyárinak a 100 ml-je. Persze a nagyobb mennyiség nem a hígításhoz, hanem a retuspisztoly és az egyéb eszközök festés utáni tisztításához kell. Ha akrilfestéket használunk, ott már a megfelelő festési minőséghez kötelező a gyári, szintén borsos árú hígító. Hogy van-e ezeknél olcsó eszköztisztítási lehetőség, nem tudom.
A matricázás ára sokmindentől függ: matrica alap, készítő ára, ki szerkeszti meg, postaköltség, stb. Talán nem tévedek nagyot, ha az anyagköltséget 3500-4500 Ft-ra taksálom összességében. Erre rakódik rá az időigény. Bár ezt pontosan sohasem írtam össze, egy ilyen kocsin csak a matricák precíz elhelyezése kb. másfél-két órát vesz igénybe. Ezt alapul véve, talán nem túlzok, ha összességében 4-5 órát számolok egy kocsira.
Viszont ha elészülünk a modellel, lesz egy III-as korszakos egyedi darabunk, amivel színesíthetjük az egyébként meglehetősen szűkös, és esetenként meglehetősen drága gyári kocsiállományt.
Utolsó kommentek